... sajnos nem Juhász Gyula: SZerelem? című versének az érzése.
pedig nagyon jó lenne már.
nincs túl jó kedvem, a hangulatom is meglehetősen őszies mostanság.
A Kiskorúval küszködünk az Ő Életének az installálásán a most már saját otthonunkba, de hát nem nagyon akaródzik neki elszakadni a Nagyszülőktől, meg talán a megszokás, hogy oda megy haza stb.
A mostani hétvégén is pakoltunk, szereltünk. Nagyon sokat segített, tulképpen a TV szekrényt egyedül rakta össze, ami azért nagy falat volt.
Küzdünk a kis tér megszokásával, én meg az irtó kicsi konyhámmal.
Aki ismert régebben, tudta, hogy mekkora nagy konyhában garázdálkodhattam amikor a Családunk még az otthonunkban élt.
Pont tegnap jöttem rá, hogy a fantasztikus gyúródeszkámat sajnos ott hagytam a régi lakásban.
Tehát nem unatkozunk, pedig isteni lenne végre már egy hétvége, amikor nem pakolunk, nem szerelünk, hanem mint a normális család valami értelmes programot csinálunk együtt.
És most valahogy a hiány egyre nő bennem egy működőképes párkapcsolat után. IS.
De hát ez csak álom, úgy tűnik.
Tudom, ha az EmberLánya nagyon akarja, akkor tuti nem sikerül, mert annyira akarja, de a fenébe is, úgy érzem teljesen megérdemelnék egy normális Férfit magam mellett.
2013. szeptember 23., hétfő
2013. szeptember 17., kedd
Megbocsátás?
Szoktam olvasni egy blogot - ami sokaknak nagyon elvarázsolt lehet - de én hiszek elég sok mindenben, mert annyi mindent tapasztaltam, hogy azt gondolom a sima fizikai valóságnál jóval többről szól az életünk.
http://elozoeletek.blogspot.hu/
Ennek a blognak van FB oldala is, és a tegnapi napi írás/jótanács a megbocsátásról illetve a bosszú elutasításáról szólt. Tudniillik nem jó a bosszú semmire sem, és próbáljuk meg ezt kikerülni.
Este munkából hazafelé egy filmes stábba botlottam (aki nem tudja reklámfilmekkel foglalkozom) és megörültem egy régi kedves kollégának. Majd megláttam, hogy a gyártócég egy olyan cég, illetve pont az egyik olyan emberük volt ott éppen a helyszínen, aki nekem évekkel ezelőtt nagyon sok fájdalmat és gondot okozott. Azt hiszem nem sok ember engedte meg magának velem szemben azt a viselkedést, amit ő anno igen. 4 éve nem beszéltem és nem találkoztam vele/velük.
Nem akartam vele beszélgetni, mert nincs miről, hiszen anno nem kért tőlem elnézést, de odajött hozzám és pár szót váltottunk, majd szóba került a "hogy van a családom?" kérdés, és így sok minden került előtérbe.
A beszélgetés közben figyeltem magam van-e még bennem düh, harag, esetleg bosszúvágy.
Semmi.
Nem volt bennem semmi, és ez nagyon jól esett.
Jó érzés volt, hogy mentes voltam minden negatív érzelemtől. Nem kellett küzdenem saját magammal, mert nem volt miért.
Este otthon pedig sokadjára hallgattam meg Zorán: "A szerelemnek múlnia kell" című számát, és olyan szomorú lettem tőle, hogy csak na.
Napok óta beakadt nálam a dal és a szövege különösképpen. Persze, napok óta padlón vagyok.
Bőgtem is, ahogy kell.
De azt hozta ki belőlem, hogy végül a dal szövegét és pár sort elküldtem Ex-nak és annak a Férfinak, aki az utóbbi hetekben rengeteg fájdalmat és néha kevés izgalmat okozott nekem, de legalább újra Nőnek éreztem magam egy rövid időre miatta.
Annyit írtam csupán, hogy:
"Köszönöm, hogy általad megtapasztalhattam, hogy meg tudok nyílni, tudok szeretni, tudok őszinte lenni. Kár, hogy csak ennyi jutott"
És jól esett, hogy nem szemrehányást írtam nekik, nem dühös voltam, nem a bosszúvágy dolgozott bennem, és nem rosszat kívántam nekik.
Remélem tegnap volt az a pont, amikor végleg le tudtam zárni ezeket a fájdalmas dolgokat magamban.
Remélem...
http://elozoeletek.blogspot.hu/
Ennek a blognak van FB oldala is, és a tegnapi napi írás/jótanács a megbocsátásról illetve a bosszú elutasításáról szólt. Tudniillik nem jó a bosszú semmire sem, és próbáljuk meg ezt kikerülni.
Este munkából hazafelé egy filmes stábba botlottam (aki nem tudja reklámfilmekkel foglalkozom) és megörültem egy régi kedves kollégának. Majd megláttam, hogy a gyártócég egy olyan cég, illetve pont az egyik olyan emberük volt ott éppen a helyszínen, aki nekem évekkel ezelőtt nagyon sok fájdalmat és gondot okozott. Azt hiszem nem sok ember engedte meg magának velem szemben azt a viselkedést, amit ő anno igen. 4 éve nem beszéltem és nem találkoztam vele/velük.
Nem akartam vele beszélgetni, mert nincs miről, hiszen anno nem kért tőlem elnézést, de odajött hozzám és pár szót váltottunk, majd szóba került a "hogy van a családom?" kérdés, és így sok minden került előtérbe.
A beszélgetés közben figyeltem magam van-e még bennem düh, harag, esetleg bosszúvágy.
Semmi.
Nem volt bennem semmi, és ez nagyon jól esett.
Jó érzés volt, hogy mentes voltam minden negatív érzelemtől. Nem kellett küzdenem saját magammal, mert nem volt miért.
Este otthon pedig sokadjára hallgattam meg Zorán: "A szerelemnek múlnia kell" című számát, és olyan szomorú lettem tőle, hogy csak na.
Napok óta beakadt nálam a dal és a szövege különösképpen. Persze, napok óta padlón vagyok.
Bőgtem is, ahogy kell.
De azt hozta ki belőlem, hogy végül a dal szövegét és pár sort elküldtem Ex-nak és annak a Férfinak, aki az utóbbi hetekben rengeteg fájdalmat és néha kevés izgalmat okozott nekem, de legalább újra Nőnek éreztem magam egy rövid időre miatta.
Annyit írtam csupán, hogy:
"Köszönöm, hogy általad megtapasztalhattam, hogy meg tudok nyílni, tudok szeretni, tudok őszinte lenni. Kár, hogy csak ennyi jutott"
És jól esett, hogy nem szemrehányást írtam nekik, nem dühös voltam, nem a bosszúvágy dolgozott bennem, és nem rosszat kívántam nekik.
Remélem tegnap volt az a pont, amikor végleg le tudtam zárni ezeket a fájdalmas dolgokat magamban.
Remélem...
2013. szeptember 10., kedd
AZ intimitásról
Tegnap jött velem szembe Osho-nak egy írás részlete.
Nyilván ez egy egész könyv, amiből most kiragadok pár sort, amelyek megfogtak.
Azért, mert én is egyre inkább így érzem, hogy ez lenne a lényeg két ember között.
Legyenek akár barátok, akár szeretők, akár szerelmesek, akár egy idősödő pár.
Enélkül nem megy.
Én is próbálom az utóbbi időben, és volt mostanság körülöttem olyan ember, akivel így viselkedem és nagyon nehezére esik ezt elfogadni.
Azt, hogy ő is ilyen nyílt legyen, az meg egyáltalán nem megy.
De ez nem nekem baj, hanem neki.
"Mindenki fél az intimitástól – más kérdés, hogy ezt felismerjük-e vagy sem. Az intimitás azt jelenti, hogy őszintén megnyílsz egy idegen előtt – és mindannyian idegenek vagyunk egymás számára; senki sem ismeri a másikat. Még önmagunk számára is idegenek vagyunk, hiszen nem tudjuk, kik vagyunk valójában.
Ezeregy dolgot rejtegetünk magunkban, nemcsak mások, de önmagunk elől is.
Az intimitás azt jelenti, hogy közel kerülsz egy idegenhez. Ehhez fel kell adnod minden védművedet; csak így érheted el az intimitást. De feltámad benned a félelem: ha semmilyen módon nem védekezel többé, ha az összes álarcodat leveted, honnan tudhatod, mit tesz majd veled ez az idegen?
Ezeregy dolgot rejtegetünk magunkban, nemcsak mások, de önmagunk elől is, mert egy beteg emberiség nevelt fel minket tele elfojtásokkal, gátlásokkal és tabukkal. És úgy érzed, hogy valakivel, aki idegen számodra – s függetlenül attól, hogy talán már harminc vagy negyven éve együtt élsz vele, az idegenség sosem tűnik el –, nagyobb biztonságban vagy, ha megőrzöl néhány védelmi eszközt magadnak, ha tartasz egy kis távolságot, hiszen a másik kihasználhatja gyengeségedet, törékenységedet, sebezhetőségedet.
Mindenki fél az intimitástól.
És a problémát tovább nehezíti, hogy mindenki vágyik is rá. Mindenki sóvárog utána, mert máskülönben egyedül maradna az univerzumban – barát nélkül, szerető nélkül, bizalmas nélkül, olyan társ nélkül, aki előtt őszintén feltárhatná bármely sérelmét. Mert a sebek nem tudnak begyógyulni, ha nem tárod fel őket.
Minél inkább rejtegeted őket, annál veszélyesebbé válnak. Halálos fekéllyé fertőződhetnek.
Az intimitás egyrészt létszükséglet, és emiatt mindenki vágyik rá. Azt akarod, hogy a másik olyan intim viszonyba kerüljön veled, hogy lemond a védekezésről, feltárja előtted a sebeit, leveti minden álarcát és hamis személyiségeit, és anyaszült meztelenül fordul feléd.
Másrészt viszont mindenki fél az intimitástól – bizalmas viszonyra vágysz, de nem mondasz le a saját védműveidről. Ez az egyik legfontosabb konfliktusforrás a barátok és a szerelmesek között: egyikük sem akar felhagyni a védekezéssel, egyikük sem mer teljesen pőrén, őszintén és nyitottan fordulni a másik felé – pedig mindketten vágynak rá.
Ha nem szabadulsz meg az összes elfojtástól és gátlástól – melyeket a vallás, a kultúra, a társadalom, a szülők és az iskola nevelt beléd –, sosem tapasztalhatod meg az intimitást.
És neked kell megtenned a kezdő lépést.
Pedig ha nincsenek benned elfojtások és gátlások, akkor sebesüléseid sem lehetnek. Ha egyszerű, természetes életet élsz, nincs miért félned az intimitástól, és részed lehet abban a határtalan örömben, amikor két láng olyan közel kerül egymáshoz, hogy szinte egyetlen lángnyelvben egyesülnek. És ez a találkozás csodálatosan fölemelő, boldog teljességérzetet nyújt. Ahhoz azonban, hogy részed lehessen benne, előbb tökéletesen rendbe kell tenned a saját házad tájékát.
Csak aki meditál, az tapasztalhatja meg az intimitást. Neki nincs semmi rejtegetni valója. Már kivetett magából minden félelmet. Nincs benne más, csak csend és szerető szív.
Önmagadat teljes valódban el kell fogadnod. Ha nem tudod maradéktalanul elfogadni magadat, hogyan várhatod, hogy mások elfogadjanak?"
Osho-Intimitás
Nyilván ez egy egész könyv, amiből most kiragadok pár sort, amelyek megfogtak.
Azért, mert én is egyre inkább így érzem, hogy ez lenne a lényeg két ember között.
Legyenek akár barátok, akár szeretők, akár szerelmesek, akár egy idősödő pár.
Enélkül nem megy.
Én is próbálom az utóbbi időben, és volt mostanság körülöttem olyan ember, akivel így viselkedem és nagyon nehezére esik ezt elfogadni.
Azt, hogy ő is ilyen nyílt legyen, az meg egyáltalán nem megy.
De ez nem nekem baj, hanem neki.
"Mindenki fél az intimitástól – más kérdés, hogy ezt felismerjük-e vagy sem. Az intimitás azt jelenti, hogy őszintén megnyílsz egy idegen előtt – és mindannyian idegenek vagyunk egymás számára; senki sem ismeri a másikat. Még önmagunk számára is idegenek vagyunk, hiszen nem tudjuk, kik vagyunk valójában.
Ezeregy dolgot rejtegetünk magunkban, nemcsak mások, de önmagunk elől is.
Az intimitás azt jelenti, hogy közel kerülsz egy idegenhez. Ehhez fel kell adnod minden védművedet; csak így érheted el az intimitást. De feltámad benned a félelem: ha semmilyen módon nem védekezel többé, ha az összes álarcodat leveted, honnan tudhatod, mit tesz majd veled ez az idegen?
Ezeregy dolgot rejtegetünk magunkban, nemcsak mások, de önmagunk elől is, mert egy beteg emberiség nevelt fel minket tele elfojtásokkal, gátlásokkal és tabukkal. És úgy érzed, hogy valakivel, aki idegen számodra – s függetlenül attól, hogy talán már harminc vagy negyven éve együtt élsz vele, az idegenség sosem tűnik el –, nagyobb biztonságban vagy, ha megőrzöl néhány védelmi eszközt magadnak, ha tartasz egy kis távolságot, hiszen a másik kihasználhatja gyengeségedet, törékenységedet, sebezhetőségedet.
Mindenki fél az intimitástól.
És a problémát tovább nehezíti, hogy mindenki vágyik is rá. Mindenki sóvárog utána, mert máskülönben egyedül maradna az univerzumban – barát nélkül, szerető nélkül, bizalmas nélkül, olyan társ nélkül, aki előtt őszintén feltárhatná bármely sérelmét. Mert a sebek nem tudnak begyógyulni, ha nem tárod fel őket.
Minél inkább rejtegeted őket, annál veszélyesebbé válnak. Halálos fekéllyé fertőződhetnek.
Az intimitás egyrészt létszükséglet, és emiatt mindenki vágyik rá. Azt akarod, hogy a másik olyan intim viszonyba kerüljön veled, hogy lemond a védekezésről, feltárja előtted a sebeit, leveti minden álarcát és hamis személyiségeit, és anyaszült meztelenül fordul feléd.
Másrészt viszont mindenki fél az intimitástól – bizalmas viszonyra vágysz, de nem mondasz le a saját védműveidről. Ez az egyik legfontosabb konfliktusforrás a barátok és a szerelmesek között: egyikük sem akar felhagyni a védekezéssel, egyikük sem mer teljesen pőrén, őszintén és nyitottan fordulni a másik felé – pedig mindketten vágynak rá.
Ha nem szabadulsz meg az összes elfojtástól és gátlástól – melyeket a vallás, a kultúra, a társadalom, a szülők és az iskola nevelt beléd –, sosem tapasztalhatod meg az intimitást.
És neked kell megtenned a kezdő lépést.
Pedig ha nincsenek benned elfojtások és gátlások, akkor sebesüléseid sem lehetnek. Ha egyszerű, természetes életet élsz, nincs miért félned az intimitástól, és részed lehet abban a határtalan örömben, amikor két láng olyan közel kerül egymáshoz, hogy szinte egyetlen lángnyelvben egyesülnek. És ez a találkozás csodálatosan fölemelő, boldog teljességérzetet nyújt. Ahhoz azonban, hogy részed lehessen benne, előbb tökéletesen rendbe kell tenned a saját házad tájékát.
Csak aki meditál, az tapasztalhatja meg az intimitást. Neki nincs semmi rejtegetni valója. Már kivetett magából minden félelmet. Nincs benne más, csak csend és szerető szív.
Önmagadat teljes valódban el kell fogadnod. Ha nem tudod maradéktalanul elfogadni magadat, hogyan várhatod, hogy mások elfogadjanak?"
Osho-Intimitás
2013. szeptember 6., péntek
Mai bölcsesség
Egy emberért mindent vállalni kell.
Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás.
Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó.
Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt.
Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja.
Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.
Hangulatingadozás - lefelé
Tegnap itt volt az ÚjHold.
Ami tökéletes a félelmek, a blokkok elengedésére, az új kezdésére és igazából erre kellett volna koncentrálnom.
Ehelyett a Kiskorúval próbáltam beszerezni a füzeteket és a könyvek kötéséhez szükséges dolgokat.
Tudom késeinek tűnik, de mivel most már gimnazista, itt már nem szokás előre kiosztani a tanárok füzet igényeit, hanem a tanítás első hetében derül ki melyik tanár mit szeret.
Utána a Gyereket leraktam a Nagyszüleinél (ahol eddig is laktunk), hiszen az ÚjOtthonunkban még nem pakolt ki annyira, hogy elférjen akár az íróasztalánál akár, vagy a zongora és az ágy között az 5 cm-en.
Egyem a lelkét, kissé lusta a szentem.
Én meg GonoszAnyaként úgy döntöttem nem pakolok egy KisKamasz helyett.
Tehát elég későre keveredtem Haza.
Már hazafelé is olyan szomorúság uralkodott el rajtam, hogy mire hazaértem roppantmód sajnáltam magam.
Baromira Egyedül éreztem magam, sajnos most a szó rossz értelmezésében.
Végül bőgtem is egy kicsit az erkélyemen egy pohár habzóbor és pár szál cigi társaságában.
(igen, most bagózom-mert most éppen így esik jól és lázadok ezek szerint)
Végül azt hiszem álomba sírtam magam.
Tudom nem hangzik jól, de most ez van.
Most nagyon hiányzik egy Társ.
Nem akarok senkivel sem együtt élni perpill, és élvezem a saját birodalmat.
De azt igen, hogy naponta valakivel tudjak beszélgetni, akár butaságokról, akivel tudjak elmenni egy moziba, vagy beülni inni vagy vacsizni.
Vagy akihez néha hozzá lehet bújni minden kérdés nélkül, aki mellett kicsit lehetek végre gyönge Nő, és fáradt Anya.
Most belefáradtam a HarcosAmazon és a MindentMegoldóSZuperWOman szerepébe.
Ami tökéletes a félelmek, a blokkok elengedésére, az új kezdésére és igazából erre kellett volna koncentrálnom.
Ehelyett a Kiskorúval próbáltam beszerezni a füzeteket és a könyvek kötéséhez szükséges dolgokat.
Tudom késeinek tűnik, de mivel most már gimnazista, itt már nem szokás előre kiosztani a tanárok füzet igényeit, hanem a tanítás első hetében derül ki melyik tanár mit szeret.
Utána a Gyereket leraktam a Nagyszüleinél (ahol eddig is laktunk), hiszen az ÚjOtthonunkban még nem pakolt ki annyira, hogy elférjen akár az íróasztalánál akár, vagy a zongora és az ágy között az 5 cm-en.
Egyem a lelkét, kissé lusta a szentem.
Én meg GonoszAnyaként úgy döntöttem nem pakolok egy KisKamasz helyett.
Tehát elég későre keveredtem Haza.
Már hazafelé is olyan szomorúság uralkodott el rajtam, hogy mire hazaértem roppantmód sajnáltam magam.
Baromira Egyedül éreztem magam, sajnos most a szó rossz értelmezésében.
Végül bőgtem is egy kicsit az erkélyemen egy pohár habzóbor és pár szál cigi társaságában.
(igen, most bagózom-mert most éppen így esik jól és lázadok ezek szerint)
Végül azt hiszem álomba sírtam magam.
Tudom nem hangzik jól, de most ez van.
Most nagyon hiányzik egy Társ.
Nem akarok senkivel sem együtt élni perpill, és élvezem a saját birodalmat.
De azt igen, hogy naponta valakivel tudjak beszélgetni, akár butaságokról, akivel tudjak elmenni egy moziba, vagy beülni inni vagy vacsizni.
Vagy akihez néha hozzá lehet bújni minden kérdés nélkül, aki mellett kicsit lehetek végre gyönge Nő, és fáradt Anya.
Most belefáradtam a HarcosAmazon és a MindentMegoldóSZuperWOman szerepébe.
2013. szeptember 4., szerda
Gyerek vs Felperes vs Mostoha
A múlt héten a Gyerek gólyatáborban volt, én meg ugye vidéken külön. Így az Apjával töltött pár napot.
Már az első napon sikerült kiborulnia, sírva vagdosta a fájdalmait az Apja fejéhez. AMi gondolom meglepte őt, hiszen ezt még így ebben a formában nem tapasztalta meg.
Na persze ebben az egészben az ÚjJövendőbelinek alapos szerepe volt.
Nem tudom hogy s mint alakultak így a dolgok, de nem örültem a híreknek.
Később kiderült, ez a harc folytatódott pénteken is, ekkor már a Gyerek és az ÚjJövendőbeli között.
Hiszen eljött a szeptember, amikor is előre bejelentették, hogy az ÚjJövendőbeli már együtt fog élni a Felperessel.
Sőt ez még vasárnap érte el a tetőfokát, amikor is az ApaiNagyszülőknél voltak az és az ÚjJövendőbelinek megint sikerült úgy beszólni a Gyereknek, hogy az először nekiesett a torkának, majd sírva elrohant.
Éljen az odafigyelés, az érzékenység, és a gyereknevelés.
Később a Gyerek az ApaiNagyapjától azt is megtudhatta, hogy Én és Felperes között azért nem működött a dolog, mert nekem nincs diplomám, tehát nem egyenlő alapokról indultunk (????) és ráadásul én még nem voltam hajlandó felüli mögé a motorra.
(De van, csak az egy spec alapítványi diploma, amiért is 2 évig jártam főiskolára, csak nem hivatalosan elismert)
Ha valóban ezen múlik egy hosszú, szerető házasság, akkor azt hiszem én valahol nagyon le vagyok maradva...
AZ érzelmi intelligenciáról, a kommunikációról, a problémák megbeszéléséről, a küzdésről, az elfogadásról, a szeretetről nincs szó...
Már az első napon sikerült kiborulnia, sírva vagdosta a fájdalmait az Apja fejéhez. AMi gondolom meglepte őt, hiszen ezt még így ebben a formában nem tapasztalta meg.
Na persze ebben az egészben az ÚjJövendőbelinek alapos szerepe volt.
Nem tudom hogy s mint alakultak így a dolgok, de nem örültem a híreknek.
Később kiderült, ez a harc folytatódott pénteken is, ekkor már a Gyerek és az ÚjJövendőbeli között.
Hiszen eljött a szeptember, amikor is előre bejelentették, hogy az ÚjJövendőbeli már együtt fog élni a Felperessel.
Sőt ez még vasárnap érte el a tetőfokát, amikor is az ApaiNagyszülőknél voltak az és az ÚjJövendőbelinek megint sikerült úgy beszólni a Gyereknek, hogy az először nekiesett a torkának, majd sírva elrohant.
Éljen az odafigyelés, az érzékenység, és a gyereknevelés.
Később a Gyerek az ApaiNagyapjától azt is megtudhatta, hogy Én és Felperes között azért nem működött a dolog, mert nekem nincs diplomám, tehát nem egyenlő alapokról indultunk (????) és ráadásul én még nem voltam hajlandó felüli mögé a motorra.
(De van, csak az egy spec alapítványi diploma, amiért is 2 évig jártam főiskolára, csak nem hivatalosan elismert)
Ha valóban ezen múlik egy hosszú, szerető házasság, akkor azt hiszem én valahol nagyon le vagyok maradva...
AZ érzelmi intelligenciáról, a kommunikációról, a problémák megbeszéléséről, a küzdésről, az elfogadásról, a szeretetről nincs szó...
2013. augusztus 28., szerda
Megint Márai
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni
magát.
Bátorság, csaknem hősiesség.
A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól.
Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát.
Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
Bátorság, csaknem hősiesség.
A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól.
Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát.
Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
Márai Sándor
Egyedül
Annyit olvastam már az egyedüllétről, a magányról.
A kettő persze nem ugyan az.
Eddig az életemben nem szerettem egyedül lenni, talán féltem az egyedülléttől.
De most, valahogy ez is megváltozott. Gyerekkoromban is utáltam egyedül leni.
Tudom, hogy Egyedül vagyok pillanatnyilag, mint Nő, de lesz majd másképpen, amikor majd mellettem lesz az a Férfi, akire vágyom.
Most meg kell tapasztalnom milyen Egyedül lenni, Önmagammal.
Jól elbeszélgetünk, az biztos. Néha kicsit hangosan, máskor jutunk kompromisszumra is.
Most, hogy megtapasztaltam, hogy a nyár alatt felhalmozódott rengeteg és fárasztó, kimerítő munka mellett is, meg tudtam oldani a lakás dolgait, a becsomagolást, a szelektálást, a költözést, a kicsomagolást és ezek végén ott vagyok Én, akinek nem segített senki.
Na jó, néha egy-két ember, és persze akik dolgoztak a lakáson.
De én szerveztem össze, én fizettem ki, én találtam ki a lakást, én "Teremtettem" meg az Önálló életemet.
És most előre elhatározva egyedül nyaralok.
Egyedül.
És élvezem.
A Csendet, a saját magam hangját, vagy a Belső Hangomat. Élvezem, hogy nem kell mások körül ugrálnom, azt eszem, amit éppen kívánok, azt csinálok, ami jól esik. Annyit nézem a csillagokat, amennyi a kedvemre való. Egyedül vagyok.
Mégsem magányosan.
Vannak barátaim, vannak a SZüleim, van a Kisfiam.
Felfedezem az Egyedüllét örömét, kihívását, energiáját.
És valahol tudom legbelül, hogy ez nem fog örökké tartani.
Ha képes vagyok szeretni egyedül lenni, akkor majd változni fog ez is.
A kettő persze nem ugyan az.
Eddig az életemben nem szerettem egyedül lenni, talán féltem az egyedülléttől.
De most, valahogy ez is megváltozott. Gyerekkoromban is utáltam egyedül leni.
Tudom, hogy Egyedül vagyok pillanatnyilag, mint Nő, de lesz majd másképpen, amikor majd mellettem lesz az a Férfi, akire vágyom.
Most meg kell tapasztalnom milyen Egyedül lenni, Önmagammal.
Jól elbeszélgetünk, az biztos. Néha kicsit hangosan, máskor jutunk kompromisszumra is.
Most, hogy megtapasztaltam, hogy a nyár alatt felhalmozódott rengeteg és fárasztó, kimerítő munka mellett is, meg tudtam oldani a lakás dolgait, a becsomagolást, a szelektálást, a költözést, a kicsomagolást és ezek végén ott vagyok Én, akinek nem segített senki.
Na jó, néha egy-két ember, és persze akik dolgoztak a lakáson.
De én szerveztem össze, én fizettem ki, én találtam ki a lakást, én "Teremtettem" meg az Önálló életemet.
És most előre elhatározva egyedül nyaralok.
Egyedül.
És élvezem.
A Csendet, a saját magam hangját, vagy a Belső Hangomat. Élvezem, hogy nem kell mások körül ugrálnom, azt eszem, amit éppen kívánok, azt csinálok, ami jól esik. Annyit nézem a csillagokat, amennyi a kedvemre való. Egyedül vagyok.
Mégsem magányosan.
Vannak barátaim, vannak a SZüleim, van a Kisfiam.
Felfedezem az Egyedüllét örömét, kihívását, energiáját.
És valahol tudom legbelül, hogy ez nem fog örökké tartani.
Ha képes vagyok szeretni egyedül lenni, akkor majd változni fog ez is.
2013. augusztus 19., hétfő
Évforduló
Tegnap este Anyuval rosé pezsgőztünk. Isteni volt.
Tegnap volt 2 éve, hogy Ex munka után otthon közölte velem, hogy a részéről ennyi volt.
Kinyírta az életünket.
Tegnap volt 2 éve, hogy Ex munka után otthon közölte velem, hogy a részéről ennyi volt.
Kinyírta az életünket.
2013. augusztus 15., csütörtök
10 lépcső
Tíz lépcső
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
Weöres Sándor
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
Weöres Sándor
2013. augusztus 9., péntek
nabekker-tudtam, hogy bekövetkezik, de mégis
tegnap a Gyerek a Másik Nagyszülőknél volt.
Én késő éjjelig dolgoztam.
Ma, amikor hazaértem mondta Gyerek ,hogy Ádámka, az unokatestvére megkérdezte:
"Marci Te tudtad, hogy féltestvéred lesz???"
ok.
értem.
gondoltam.
de megittam 3 pohár bort, mire felfogtam.
a Fiam ki van semmizve.
a FiatalFeltörekvő kedvéért, aki szül egy 46 évesnek 27 évesen egy vagy több gyereket.
nem ragozom tovább...
inkább...
update: állítólag a hír nem igaz.
de kérdem én, egy 6 éves gyerek magától miért találna ki ilyet, ha a családban nem erről lenne szó.
és még Ex rajtam kéri számon, hogy nem bízom meg benne.
mert majd ő okosan fogja ezt közölni velünk, ha mégis.
Én késő éjjelig dolgoztam.
Ma, amikor hazaértem mondta Gyerek ,hogy Ádámka, az unokatestvére megkérdezte:
"Marci Te tudtad, hogy féltestvéred lesz???"
ok.
értem.
gondoltam.
de megittam 3 pohár bort, mire felfogtam.
a Fiam ki van semmizve.
a FiatalFeltörekvő kedvéért, aki szül egy 46 évesnek 27 évesen egy vagy több gyereket.
nem ragozom tovább...
inkább...
update: állítólag a hír nem igaz.
de kérdem én, egy 6 éves gyerek magától miért találna ki ilyet, ha a családban nem erről lenne szó.
és még Ex rajtam kéri számon, hogy nem bízom meg benne.
mert majd ő okosan fogja ezt közölni velünk, ha mégis.
2013. augusztus 6., kedd
2013. július 28., vasárnap
Megint Márai
"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék,
helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád.
Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd.
Könyvek.
Férfiak.
Nők.
Barátságok.
Megismerések, igazságok.
Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon.
De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket.
Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd.
Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel."
Márai Sándor: Füveskönyv
Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd.
Könyvek.
Férfiak.
Nők.
Barátságok.
Megismerések, igazságok.
Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon.
De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket.
Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd.
Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel."
Márai Sándor: Füveskönyv
Hányba vágjam Drága jó Lajosom?
Nem tudom látta-e valaki ezt a régi filmet?
Örkény: Tóték-ból készült film. IS.
No persze nekem a film a fontos, ha már filmekben (filmekkel dolgozom).
AZ elmúlt 2 hétvégén dobozoltam. Mint a Tóték.
Na jó, én nem vágtam, hanem töltöttem.
AZ üres dobozokat. Meg.
Az életemmel.
Vagy a maradékával.
Furcsa volt.
Féltem az egésztől.
Milyen érzés lesz?
Fájni fog?
Jelentem: Nem fájt.
nem éreztem semmit.
AZ fájt, amikor megláttam, hogy Ex miket ott hagyott a volt lakásban, ami az elmúlt 16 évre emlékeztethetné.
EZ fájt.
Hogy a SZüleim ajándékát kiszortíroztam.AMiket Ő ott hagyott, mert nem kell. nem akarja, hogy emlékeztesse bármire is...
SZánalmas.
Szánalmas???
AMiket én csináltam neki szeretettel SK, azokat is.
Hogy a fényképalbumokat is.
Fájt.
De a lakás már nem volt rám hatással.
Ma költöztünk.
Ma vitték Misiék a dobozainkat az új helyre...
AMi nincs kész.
Félkész állapot, mégis furcsán izgató...
Elfáradtam...
Még nincs új hely, de nemsokára lesz.
Lesz.
Saját életünk...
Van ami még mindig fáj.
Sajnos...
Örkény: Tóték-ból készült film. IS.
No persze nekem a film a fontos, ha már filmekben (filmekkel dolgozom).
AZ elmúlt 2 hétvégén dobozoltam. Mint a Tóték.
Na jó, én nem vágtam, hanem töltöttem.
AZ üres dobozokat. Meg.
Az életemmel.
Vagy a maradékával.
Furcsa volt.
Féltem az egésztől.
Milyen érzés lesz?
Fájni fog?
Jelentem: Nem fájt.
nem éreztem semmit.
AZ fájt, amikor megláttam, hogy Ex miket ott hagyott a volt lakásban, ami az elmúlt 16 évre emlékeztethetné.
EZ fájt.
Hogy a SZüleim ajándékát kiszortíroztam.AMiket Ő ott hagyott, mert nem kell. nem akarja, hogy emlékeztesse bármire is...
SZánalmas.
Szánalmas???
AMiket én csináltam neki szeretettel SK, azokat is.
Hogy a fényképalbumokat is.
Fájt.
De a lakás már nem volt rám hatással.
Ma költöztünk.
Ma vitték Misiék a dobozainkat az új helyre...
AMi nincs kész.
Félkész állapot, mégis furcsán izgató...
Elfáradtam...
Még nincs új hely, de nemsokára lesz.
Lesz.
Saját életünk...
Van ami még mindig fáj.
Sajnos...
2013. július 18., csütörtök
De nem minden áron
Ezt a cikket ma kaptam az egyik barátnőmtől és valóban hasonlít az én történetemre.
Végigolvasva és egy szakértő szemével nézve, nagyon lehetséges, hogy én is nagyon rosszul reagáltam anno Ex kirohanására.
Az Ő egyéni krízisére rosszul reagáltam és valószínűleg azóta is rosszul reagálok, mert a pusztítását látom, nem a segítség kérését.
Igaz, segítséget már nem tőlem kér.
Sőt, szerintem nem kér segítséget...
"A házasság megmentése, különösen, ha közös gyermek van, valóban rendkívül fontos. De nem minden áron. Semmi nem indokolja ugyanis azt, hogy maga teljesen megváltozzon, és csak a férje kívánságait lesse. Azt sem, hogy „kapkodja a fejét”, és „beleőrüljön” a bizonytalanságba. Alapvetően nem házassági krízisről van szó, hanem férje egyéni kríziséről, amely azáltal vált házassági krízissé, ahogy maga reagált erre. Tudom, hogy nem könnyű egy ilyen helyzetben józanul és megfontoltan cselekedni, de most éppen erre lenne szükség. Ahhoz, hogy így tegyen, meg kell szabadulnia mindattól, ami ezt megakadályozza: bármilyen nehéz, de azt is reális alternatívaként kellene elfogadnia, hogy a házassága esetleg nem megmenthető."
http://intimitas.cafeblog.hu/2013/07/17/megmenteni-a-hazassagot-de-nem-minden-aron/
Végigolvasva és egy szakértő szemével nézve, nagyon lehetséges, hogy én is nagyon rosszul reagáltam anno Ex kirohanására.
Az Ő egyéni krízisére rosszul reagáltam és valószínűleg azóta is rosszul reagálok, mert a pusztítását látom, nem a segítség kérését.
Igaz, segítséget már nem tőlem kér.
Sőt, szerintem nem kér segítséget...
"A házasság megmentése, különösen, ha közös gyermek van, valóban rendkívül fontos. De nem minden áron. Semmi nem indokolja ugyanis azt, hogy maga teljesen megváltozzon, és csak a férje kívánságait lesse. Azt sem, hogy „kapkodja a fejét”, és „beleőrüljön” a bizonytalanságba. Alapvetően nem házassági krízisről van szó, hanem férje egyéni kríziséről, amely azáltal vált házassági krízissé, ahogy maga reagált erre. Tudom, hogy nem könnyű egy ilyen helyzetben józanul és megfontoltan cselekedni, de most éppen erre lenne szükség. Ahhoz, hogy így tegyen, meg kell szabadulnia mindattól, ami ezt megakadályozza: bármilyen nehéz, de azt is reális alternatívaként kellene elfogadnia, hogy a házassága esetleg nem megmenthető."
http://intimitas.cafeblog.hu/2013/07/17/megmenteni-a-hazassagot-de-nem-minden-aron/
2013. július 17., szerda
Márai
"Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az
ember igazi arcát. A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is,
mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol (...)
felülete fölé, egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket
lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s
mindennap lehull egy álarc az arcról."
(Márai Sándor)
(Márai Sándor)
Történések
Rengeteg dolog történik velem, körülöttem mostanság.
Elragadnak a tennivalók, pedig most kifejezetten jó dolgok jönnek és adnak nagy lökést.
Legyen annyi elég, hosszas küzdelem után sikerült elérnem, hogy lett egy lakásunk.
A Gyereké és az enyém. Saját. Nem bérlemény.
Persze mint mindig, most is tartogatott az Ex kellemetlen meglepetéseket (mint pld kiderült, hogy eladta a nagy lakásunkat szó nélkül, és csupán 1 hónapot kaptam, hogy az új lakásunkat megvegyük, rendbe rakjuk és kiköltözzünk a régiből).
Ezek a dolgok zajlanak most, és persze munka fronton is rengeteg a történés.
Azt érzem, hogy a költözés az életem egyik legnagyobb fordulópontja lesz.
Pozitív értelemben.
Elragadnak a tennivalók, pedig most kifejezetten jó dolgok jönnek és adnak nagy lökést.
Legyen annyi elég, hosszas küzdelem után sikerült elérnem, hogy lett egy lakásunk.
A Gyereké és az enyém. Saját. Nem bérlemény.
Persze mint mindig, most is tartogatott az Ex kellemetlen meglepetéseket (mint pld kiderült, hogy eladta a nagy lakásunkat szó nélkül, és csupán 1 hónapot kaptam, hogy az új lakásunkat megvegyük, rendbe rakjuk és kiköltözzünk a régiből).
Ezek a dolgok zajlanak most, és persze munka fronton is rengeteg a történés.
Azt érzem, hogy a költözés az életem egyik legnagyobb fordulópontja lesz.
Pozitív értelemben.
2013. június 21., péntek
2013. június 9., vasárnap
Mai flash élmény
Reggel arra ébredtem, hogy megint rájöttem valamire.
Valamire, ami nagyon mélyen lehet bennem, gondolom tudatalatti szinten.
Azért gondolom, hogy ott, mert eddig ezt nem tudtam az elmémmel, ma jöttem rá.
Mégpedig:
Amíg a mi lakhatásunk nem volt elintézve, addig úgy gondolhattam legbelül, hogy akkor még mindig van esély.
Amíg nincs kimondva, hogy akkor tényleg költözzünk el, vigyük el mindenünket a lakásból, addig azt éreztem talán kevesebb, mint 1% még mindig van arra, hogy ez az egész visszafordul.
Hogy Ex még meggondolja(hatja) magát valami belső érezhetetlen késztetés miatt.
Most esett le, most kezdem felfogni, hogy valóban vége a közös életünknek.
Most, hogy talán sikerül lakáshoz jutnunk a Gyerekkel.
Az új életünk kezdődik el.
De a régit teljesen le kell zárni, el kell végre totálisan szakadni a múlttól, a Családomtól, a Szeretet központtól.
Mert mese nincs, itt a vége fuss el véle.
Ennyi volt.
Lehet pakolni.
Exnek jön a következő felvonás.
És arra is rájöttem, hogy nála minden Nő csere költözéssel párosul.
Új Nő, új lakás és környezet kell neki.
De ez már az Ő dolga.
Az enyém, a miénk az, hogy képesek legyünk végre elszakadni tőle, és elkezdeni a saját kettőnk közös életét.
AMibe remélem bele fog férni egy Harmadik.
Egy új Férfi...
remélem, de ehhez előbb tudnom kell végre lezárni a múltunkat.
és ez a legnehezebb.
Valamire, ami nagyon mélyen lehet bennem, gondolom tudatalatti szinten.
Azért gondolom, hogy ott, mert eddig ezt nem tudtam az elmémmel, ma jöttem rá.
Mégpedig:
Amíg a mi lakhatásunk nem volt elintézve, addig úgy gondolhattam legbelül, hogy akkor még mindig van esély.
Amíg nincs kimondva, hogy akkor tényleg költözzünk el, vigyük el mindenünket a lakásból, addig azt éreztem talán kevesebb, mint 1% még mindig van arra, hogy ez az egész visszafordul.
Hogy Ex még meggondolja(hatja) magát valami belső érezhetetlen késztetés miatt.
Most esett le, most kezdem felfogni, hogy valóban vége a közös életünknek.
Most, hogy talán sikerül lakáshoz jutnunk a Gyerekkel.
Az új életünk kezdődik el.
De a régit teljesen le kell zárni, el kell végre totálisan szakadni a múlttól, a Családomtól, a Szeretet központtól.
Mert mese nincs, itt a vége fuss el véle.
Ennyi volt.
Lehet pakolni.
Exnek jön a következő felvonás.
És arra is rájöttem, hogy nála minden Nő csere költözéssel párosul.
Új Nő, új lakás és környezet kell neki.
De ez már az Ő dolga.
Az enyém, a miénk az, hogy képesek legyünk végre elszakadni tőle, és elkezdeni a saját kettőnk közös életét.
AMibe remélem bele fog férni egy Harmadik.
Egy új Férfi...
remélem, de ehhez előbb tudnom kell végre lezárni a múltunkat.
és ez a legnehezebb.
2013. június 8., szombat
Álmok
AZ utóbbi két napban nagyon intenzív álmaim voltak.
Az egyikben egy távoli kedves barátném szerepelt benne, mint Ex új Boldogsága.
Még jó, hogy amikor megírtam neki az álmom, inkább jót dumáltunk, mintsem problémánk lett volna belőle.
Ma hajnalban 4.30-kor arra ébredtem, hogy dőlt rólam a víz és nagyon intenzívet álmodtam megint.
Konkrétan, hogy Ex idén nyáron feleségül veszi Zs-t, és valami hülye okból én és a SZüleim is meg vagyunk hívva az esküvőre. Én nem akarok menni, (mert nem tudom elfogadni a helyzetet), de a szüleim veszekednek velem, hogy márpedig menni kell.
Miért ennyire intenzív még mindig a fájdalom, a csalódás, a veszteség?
Mikor fog már elmúlni?
Nagyon unom, és nagyon fáraszt...
Csoda kellene, csak egy csoda segíthetne rajtam...
AMi eltereli a figyelmem a fájdalomról és a hiányról.
Az a fura, hogy nem Ex személye hiányzik és fáj, hanem A Férfi hiányzik.
A harmadik, a kis háromlábú székemből. Anya-Apa-Gyerek.
Lehet badarság, bár szerintem érthető.
Én pedig SZeretni szeretnék, és Szeretetben élni valakivel, akivel a harmónia és az egység is megadatik.
Az egyikben egy távoli kedves barátném szerepelt benne, mint Ex új Boldogsága.
Még jó, hogy amikor megírtam neki az álmom, inkább jót dumáltunk, mintsem problémánk lett volna belőle.
Ma hajnalban 4.30-kor arra ébredtem, hogy dőlt rólam a víz és nagyon intenzívet álmodtam megint.
Konkrétan, hogy Ex idén nyáron feleségül veszi Zs-t, és valami hülye okból én és a SZüleim is meg vagyunk hívva az esküvőre. Én nem akarok menni, (mert nem tudom elfogadni a helyzetet), de a szüleim veszekednek velem, hogy márpedig menni kell.
Miért ennyire intenzív még mindig a fájdalom, a csalódás, a veszteség?
Mikor fog már elmúlni?
Nagyon unom, és nagyon fáraszt...
Csoda kellene, csak egy csoda segíthetne rajtam...
AMi eltereli a figyelmem a fájdalomról és a hiányról.
Az a fura, hogy nem Ex személye hiányzik és fáj, hanem A Férfi hiányzik.
A harmadik, a kis háromlábú székemből. Anya-Apa-Gyerek.
Lehet badarság, bár szerintem érthető.
Én pedig SZeretni szeretnék, és Szeretetben élni valakivel, akivel a harmónia és az egység is megadatik.
2013. június 7., péntek
A megcsalásról
Ez a mai cikk, kicsit beindított a megcsalással kapcsolatban:
"Azért is jó az élményed egy harmadikkal, mert átvilágítja a párkapcsolatodat azzal, aki iránt elköteleződtél. Pszichológiai értelemben a megcsalás sokkal tágabb jelentésű, mint szex egy harmadik személlyel. Megcsalás az is, ha valakit előbbre vesznek a párkapcsolat gondoskodás dimenziójában. Pl. ha a párunk túlságosan rákattan a gyerekre, vagy egy beteg ápolására. Hiába magasztosabb dolgok ezek, mint a szex, a párkapcsolati hatás ugyanaz. Megcsalás a párkapcsolat megélhetés dimenziójában, ha párunk mással jobb és hatékonyabb együttműködést épít ki ezen a téren. Pl. az apjával beszéli meg a család anyagi helyzetét, majd együtt hoznak döntést, csak a kész helyzetről értesítve minket. Megcsalás a párkapcsolat társas dimenziójában, ha párunk mással sokkal szívesebben tölti idejét, beszélget, mint velünk. Hiába csak „lelki” kapcsolat, léket jelent a párkapcsolat hajóján."
(forrás: NLCafe cikk)
Ilyen értelemben, szerintem nincs kivétel, aki ne csalta volna meg így, vagy úgy a párját.
És valóban, ez is lehet már hűtlenség.
Ha ezt szigorúan így nézzük, akkor én is megcsaltam az Ex-et, többször is.
És ő is folyamatosan csalt engem barátokkal, barátnőkkel, vitrolás társakkal stb.
De nekem ez még mindig arra hívja fel a figyelmemet, hogy bizony évek után, ha nem figyelünk egymásra eléggé, akkor óhatatlanul eltávolodunk egymástól.
És ez nagyon nagy baj.
Inkább vigyázni kellene egymásra, a másik, számunkra fontos személyre.
Meg kell tudni beszélni ezeket a helyzeteket, nem kikerülni és a szőnyeg alá seperni.
Ex sajnos szinte alig volt hajlandó normális párbeszédre, amikor figyeltünk volna igazán nyitottan egymásra.
Sajnos...
"Azért is jó az élményed egy harmadikkal, mert átvilágítja a párkapcsolatodat azzal, aki iránt elköteleződtél. Pszichológiai értelemben a megcsalás sokkal tágabb jelentésű, mint szex egy harmadik személlyel. Megcsalás az is, ha valakit előbbre vesznek a párkapcsolat gondoskodás dimenziójában. Pl. ha a párunk túlságosan rákattan a gyerekre, vagy egy beteg ápolására. Hiába magasztosabb dolgok ezek, mint a szex, a párkapcsolati hatás ugyanaz. Megcsalás a párkapcsolat megélhetés dimenziójában, ha párunk mással jobb és hatékonyabb együttműködést épít ki ezen a téren. Pl. az apjával beszéli meg a család anyagi helyzetét, majd együtt hoznak döntést, csak a kész helyzetről értesítve minket. Megcsalás a párkapcsolat társas dimenziójában, ha párunk mással sokkal szívesebben tölti idejét, beszélget, mint velünk. Hiába csak „lelki” kapcsolat, léket jelent a párkapcsolat hajóján."
(forrás: NLCafe cikk)
Ilyen értelemben, szerintem nincs kivétel, aki ne csalta volna meg így, vagy úgy a párját.
És valóban, ez is lehet már hűtlenség.
Ha ezt szigorúan így nézzük, akkor én is megcsaltam az Ex-et, többször is.
És ő is folyamatosan csalt engem barátokkal, barátnőkkel, vitrolás társakkal stb.
De nekem ez még mindig arra hívja fel a figyelmemet, hogy bizony évek után, ha nem figyelünk egymásra eléggé, akkor óhatatlanul eltávolodunk egymástól.
És ez nagyon nagy baj.
Inkább vigyázni kellene egymásra, a másik, számunkra fontos személyre.
Meg kell tudni beszélni ezeket a helyzeteket, nem kikerülni és a szőnyeg alá seperni.
Ex sajnos szinte alig volt hajlandó normális párbeszédre, amikor figyeltünk volna igazán nyitottan egymásra.
Sajnos...
PálFeri
"Egy kedves pszichológus ismerősömtől őrzök egy fontos mondatot. Ha
valaki már huszonötödször mondta el neki, hogy mennyire szerencsétlen,
és mennyire beleragadt egy helyzetbe, amiből nem tud kikeveredni, akkor
is végighallgatta, majd azt kérdezte tőle: “Mondd csak, és ez jó neked?”
Ez egy nagyon egyszerű és fontos kérdés, mert általa ráláthatsz, hogy
ezt a kört már tucatszor lefutottad, ezért érdemes lenne valamit kezdeni
magaddal – nem a másikkal, nem a világgal! -, különben egy életen át
toporoghatsz egy helyben.”
(Pál Feri)
forrás:http://dite.hu/mondd-csak-es-ez-jo-neked/
(Pál Feri)
forrás:http://dite.hu/mondd-csak-es-ez-jo-neked/
2013. május 31., péntek
fekete & fehér?
"Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet
nemcsak jóból, hanem rosszból is áll - és nem mer szembenézni azzal,
hogy ő miben ludas -, mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik
lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember
saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott
önmagának."
(dr. Csernus Imre)
(dr. Csernus Imre)
Megfejtés?
Sokáig gondolkodtam azon, hogy mi indulhatott ki saját magamból, ami ide vezetett.
Lassan, nagyon lassan bukkant fel a gondolat.
Jó pár éve kezdtem érezni azt, hogy ebben a házasságban én nem vagyok benne sehol.
Jó rendben, persze úgy tűnt. Meg azért Ex anno igyekezett, meg hozott virágot, meg történt egy s más, de általában hétvégenként eltűztek a Gyerekkel edzésre Agárdra, és egyre többet voltam magányos.
És még a kedves Csernus is megmondta már, hogy aki marad egy kapcsolatban, de mégis magányos és ezt elfogadja, az gyáva.
Nemrég találtam meg magamban egy emlékfoszlányt, hogy kb 2009-en, vagy 2010-ben már a kinez táborban is egy családállításon már az volt a problémám, hogy egy falat éreztem kettőnk között és ezt szerettem volna megoldani.
De akkor nem oldottam fel, viszont megmaradt és szépen lassan egyre nagyobb lett a szakadék kettőnk között.
Én meg szépen lassan, elkezdtem sóvárogni valaki után, aki kirángat ebből a szarból.
De nem jött senki, aki kirángatott volna.
Viszont jött Ex-nek, aki kirángatódott a közös langyos pocsolyából. De hát én már rég éreztem, hogy ez nem működik. Úgy.
Valószínűleg ettől a bizonytalan érzéstől, pedig nem tudtam már úgy Feleségként működni, ahogy kellett volna. Önkéntelenül is elkezdtem tőle távolodni lelkileg.
Gondolom ezt megérezte.
De lehetett volna rajta javítani. Igaz sok energiába került volna. Volna...
A múlt héten mondtam Ex-nek, amikor a Gimi választás miatt találkoztunk, hogy negyed annyi energiából, mint amennyit eddig a válásra, a veszekedésre, a harcra elhasználtunk, helyre lehetett volna hozni az életünket.
Ha neki lett volna kedve hozzá.
De az ő kedve akkor a KedvesKolléganőnél járt, azóta meg Zs-nél.
Lassan, nagyon lassan bukkant fel a gondolat.
Jó pár éve kezdtem érezni azt, hogy ebben a házasságban én nem vagyok benne sehol.
Jó rendben, persze úgy tűnt. Meg azért Ex anno igyekezett, meg hozott virágot, meg történt egy s más, de általában hétvégenként eltűztek a Gyerekkel edzésre Agárdra, és egyre többet voltam magányos.
És még a kedves Csernus is megmondta már, hogy aki marad egy kapcsolatban, de mégis magányos és ezt elfogadja, az gyáva.
Nemrég találtam meg magamban egy emlékfoszlányt, hogy kb 2009-en, vagy 2010-ben már a kinez táborban is egy családállításon már az volt a problémám, hogy egy falat éreztem kettőnk között és ezt szerettem volna megoldani.
De akkor nem oldottam fel, viszont megmaradt és szépen lassan egyre nagyobb lett a szakadék kettőnk között.
Én meg szépen lassan, elkezdtem sóvárogni valaki után, aki kirángat ebből a szarból.
De nem jött senki, aki kirángatott volna.
Viszont jött Ex-nek, aki kirángatódott a közös langyos pocsolyából. De hát én már rég éreztem, hogy ez nem működik. Úgy.
Valószínűleg ettől a bizonytalan érzéstől, pedig nem tudtam már úgy Feleségként működni, ahogy kellett volna. Önkéntelenül is elkezdtem tőle távolodni lelkileg.
Gondolom ezt megérezte.
De lehetett volna rajta javítani. Igaz sok energiába került volna. Volna...
A múlt héten mondtam Ex-nek, amikor a Gimi választás miatt találkoztunk, hogy negyed annyi energiából, mint amennyit eddig a válásra, a veszekedésre, a harcra elhasználtunk, helyre lehetett volna hozni az életünket.
Ha neki lett volna kedve hozzá.
De az ő kedve akkor a KedvesKolléganőnél járt, azóta meg Zs-nél.
2013. május 27., hétfő
Csak az olvassa, aki:
Ma kaptam ezt a cikket, nagyon érdemes végigolvasni, szerintem tanulságos:
"Aki nem látja, hogy a nők mire reagálnak a beszélgetési kísérletekkel, az elzárkózással, a veszekedéssel, a sárkánysággal, a szexmentes léttel, a gyanakvással, az nem fogja megtalálni a sok válás igazi okát. Nem fogja érzékelni, hogy az egyenlőtlenség a baj: a nőnek dolga a békés, harmonikus, a férfi számára kényelmes állapotok fenntartása erején felül is, a maga rovására is, és mindenki mindent ehhez viszonyít, ő maga is, hiszen szocializációnak azt nevezzük, hogy az ilyen viselkedést kiskortól kezdve elvárjuk és megerősítjük a lányokban, akinek pedig ez nem tetszik, azt megbélyegezzük. Joggal, egyébként, mert ha a nők mindezt nem csinálnák, szétesne ez a mai, az ő néma többletmunkájukra, stressztűrésükre és kisebb igényeikre építő társadalom. Ha ők tömegesen elkezdenék azt nézni, nem is önzőn, csak úgy módjával, nekik mi az öröm, éhes, tanácstalan gyerekek, és karikás szemű, spicces, gyűrött férfiak kóvályognának mindenhol."
link: http://csakazolvassa.wordpress.com/2013/05/27/felbomlasztjak-a-csaladot/
"Aki nem látja, hogy a nők mire reagálnak a beszélgetési kísérletekkel, az elzárkózással, a veszekedéssel, a sárkánysággal, a szexmentes léttel, a gyanakvással, az nem fogja megtalálni a sok válás igazi okát. Nem fogja érzékelni, hogy az egyenlőtlenség a baj: a nőnek dolga a békés, harmonikus, a férfi számára kényelmes állapotok fenntartása erején felül is, a maga rovására is, és mindenki mindent ehhez viszonyít, ő maga is, hiszen szocializációnak azt nevezzük, hogy az ilyen viselkedést kiskortól kezdve elvárjuk és megerősítjük a lányokban, akinek pedig ez nem tetszik, azt megbélyegezzük. Joggal, egyébként, mert ha a nők mindezt nem csinálnák, szétesne ez a mai, az ő néma többletmunkájukra, stressztűrésükre és kisebb igényeikre építő társadalom. Ha ők tömegesen elkezdenék azt nézni, nem is önzőn, csak úgy módjával, nekik mi az öröm, éhes, tanácstalan gyerekek, és karikás szemű, spicces, gyűrött férfiak kóvályognának mindenhol."
link: http://csakazolvassa.wordpress.com/2013/05/27/felbomlasztjak-a-csaladot/
2013. május 24., péntek
Fájdalom és Terápiák
Ha az EmberLányának fáj valamije, akkor arra megpróbál gyógyírt keresni.
De ha az EmberLányának a lelke fáj, arra nagyon nehéz rendes gyógyírt találni.
Én kitartóan keresem azt a gyógybalzsamot, mindenfelé, sok felé, de még mindig nem hat.
Na jó, átmenetileg mindig enyhül, na de utána újult erővel tör rám megint.
Bár azt megtanultam, hogy ilyenkor a legjobb módszer, ha hagyjuk hogy fájjon, hasson, mert hamarabb elmúlik, ha az EmberLánya beleengedi magát a fájdalomba. Roppant szar érzés, de utána jobb.
A múlt héten produkáltam egy csúcsszuper tipikus idegösszeroppanásos sírógörcsöt.
HOgy miért? Na ezen napokig gondolkoztam, aztán ráébredtem.
Egy Barátnőm, akinek próbálok éppen segíteni - nála nagyon friss a szakítás -azt találta mondani nekem, hogy irtó rossz (sokkal csúnyább illene ide) érzés, amikor az ember rájön, hogy alaposan elrontotta ezt a kapcsolatot, és ezzel együtt az életét is. Hiába győzködtem, hogy ez nem csak az ő hibája, nem tudtam meggyőzni.
Viszont ez a mondata teljesen bennem ragadt. (és pont ez az, amit kinezben tanultunk, hogy: "ne feküdj a páciens mellé")
És jött a jó kis fájdalom lavinám. Újra.
És csak nyomott, nyomott lefelé. Napokig, kitartóan nyomott. Nem adta fel.
És egy kedves csütörtök hajnali 4 órakkor már sírva ébredtem, hogy én bizony alaposan elbaltáztam az életem, a házasságomat, hiszen itt tartok.
Ahol.
Sehol.
Most valamiért olyan elemi erővel tört rám az érzés - mivel sok terápiában, ilyen-olyan ezo, spiri tanfolyamon,oldáson mindig azt hallja az ember - hogy bizony saját magának ő csinálja a gondokat, bajokat, de a boldogságot is. Minden az Emberből indul el.
Én tehetek az egészről, az én hibám!
De miért indult volna ez a katasztrófa éppen belőlem?
EZ egy jó kérdés.
Nagyon sokat gondolkoztam ezen.
ÉS végül megtaláltam a megfejtést is...
De ha az EmberLányának a lelke fáj, arra nagyon nehéz rendes gyógyírt találni.
Én kitartóan keresem azt a gyógybalzsamot, mindenfelé, sok felé, de még mindig nem hat.
Na jó, átmenetileg mindig enyhül, na de utána újult erővel tör rám megint.
Bár azt megtanultam, hogy ilyenkor a legjobb módszer, ha hagyjuk hogy fájjon, hasson, mert hamarabb elmúlik, ha az EmberLánya beleengedi magát a fájdalomba. Roppant szar érzés, de utána jobb.
A múlt héten produkáltam egy csúcsszuper tipikus idegösszeroppanásos sírógörcsöt.
HOgy miért? Na ezen napokig gondolkoztam, aztán ráébredtem.
Egy Barátnőm, akinek próbálok éppen segíteni - nála nagyon friss a szakítás -azt találta mondani nekem, hogy irtó rossz (sokkal csúnyább illene ide) érzés, amikor az ember rájön, hogy alaposan elrontotta ezt a kapcsolatot, és ezzel együtt az életét is. Hiába győzködtem, hogy ez nem csak az ő hibája, nem tudtam meggyőzni.
Viszont ez a mondata teljesen bennem ragadt. (és pont ez az, amit kinezben tanultunk, hogy: "ne feküdj a páciens mellé")
És jött a jó kis fájdalom lavinám. Újra.
És csak nyomott, nyomott lefelé. Napokig, kitartóan nyomott. Nem adta fel.
És egy kedves csütörtök hajnali 4 órakkor már sírva ébredtem, hogy én bizony alaposan elbaltáztam az életem, a házasságomat, hiszen itt tartok.
Ahol.
Sehol.
Most valamiért olyan elemi erővel tört rám az érzés - mivel sok terápiában, ilyen-olyan ezo, spiri tanfolyamon,oldáson mindig azt hallja az ember - hogy bizony saját magának ő csinálja a gondokat, bajokat, de a boldogságot is. Minden az Emberből indul el.
Én tehetek az egészről, az én hibám!
De miért indult volna ez a katasztrófa éppen belőlem?
EZ egy jó kérdés.
Nagyon sokat gondolkoztam ezen.
ÉS végül megtaláltam a megfejtést is...
2013. április 20., szombat
Mi a legborzasztóbb egy válásban?
"Mi a fenét keresek én itt egymagamban?...
Tudja mi a legborzasztóbb egy válásban?
Az, hogy tulajdonképpen nem öli meg, mint egy szívlövés vagy egy frontális ütközés.
Pedig hasonló.
Mikor a "Holtomiglan, holtodiglan" ígéretek után azt kapom, hogy sosem szerettelek, azonnal meg kellene halni.
Ilyen szívdöfés után nem lenne szabad napról napra felébredni és tépelődni a saját vakságunkon.
Nem kapcsolták fel a villanyt, érti?
Valahol biztos tudtam... persze.
Csak féltem észrevenni az igazságot.
A félelem viszont hülyeség."
(Napsütötte Toscana)
Tudja mi a legborzasztóbb egy válásban?
Az, hogy tulajdonképpen nem öli meg, mint egy szívlövés vagy egy frontális ütközés.
Pedig hasonló.
Mikor a "Holtomiglan, holtodiglan" ígéretek után azt kapom, hogy sosem szerettelek, azonnal meg kellene halni.
Ilyen szívdöfés után nem lenne szabad napról napra felébredni és tépelődni a saját vakságunkon.
Nem kapcsolták fel a villanyt, érti?
Valahol biztos tudtam... persze.
Csak féltem észrevenni az igazságot.
A félelem viszont hülyeség."
(Napsütötte Toscana)
2013. április 15., hétfő
"Szeretlek, de nem tudok veled élni egyetlen napig sem"
Ez is a "Kegyetlen Mondatok" kategóriába tartozik.
Bár nem azért hallgattam meg, mert valaki segítő szándékból mondta, hanem azért mert az Ex által generált jó kis kiadós botrány után kénytelen voltam vele találkozni, és 4 órán keresztül hallgattam, hogy én szögletes vagyok, nehézkes, megítélem az embereket és sok ok miatt rohadt nehéz velem élni.
Védekezésképpen mondta a fenti mondatot.
Valahogy ez az az egyik bizonyos mondat, ami minden ismerősömnek, barátomnak?, akikkel együtt jártunk SInger Magdi Válás Terápiás Csoportjába, azt a gondolatot hozza elő, hogy hogy lehettem én (itt mindenki magára gondol) ennyire kibírhatatlan perszóna, hogy ide jutottunk.
Majd mindenki magát kezdi el okolni, hogy én biztos hisztérika voltam, és ezért, vagy azért, vagy találhatunk ezer más okot, indokot.
SOhasem fogjuk megtudni, mi áll e mondatok hátterében és mennyi az igazság tartalma ennek.
EBben csak az a szép, hogy a másik félnek persze eszébe sem jut tükörbe nézni és ugyanezt megvizsgálni saját magával kapcsolatban.
AZ Élet csodálatos tükröket tart az embernek minduntalan.
SOhasem tagadtam, hogy nem vagyok könnyű eset, de ki az?
Mindenkinek vannak hibái, tudom. Nekem is van pár.
AZ utóbbi lassan 2 évben csak ezeket kutattam, kerestem hol, hogyan és mit hibáztam.
Nem szerettem eléggé. Állítólag. Vagy Ő így érezte.
Mennyi az az eléggé?
Ez mindenkinek más és más.
És mi az hogy eleget vagy elég jól?
Mérhetőek ezek a kategóriák?
Bár nem azért hallgattam meg, mert valaki segítő szándékból mondta, hanem azért mert az Ex által generált jó kis kiadós botrány után kénytelen voltam vele találkozni, és 4 órán keresztül hallgattam, hogy én szögletes vagyok, nehézkes, megítélem az embereket és sok ok miatt rohadt nehéz velem élni.
Védekezésképpen mondta a fenti mondatot.
Valahogy ez az az egyik bizonyos mondat, ami minden ismerősömnek, barátomnak?, akikkel együtt jártunk SInger Magdi Válás Terápiás Csoportjába, azt a gondolatot hozza elő, hogy hogy lehettem én (itt mindenki magára gondol) ennyire kibírhatatlan perszóna, hogy ide jutottunk.
Majd mindenki magát kezdi el okolni, hogy én biztos hisztérika voltam, és ezért, vagy azért, vagy találhatunk ezer más okot, indokot.
SOhasem fogjuk megtudni, mi áll e mondatok hátterében és mennyi az igazság tartalma ennek.
EBben csak az a szép, hogy a másik félnek persze eszébe sem jut tükörbe nézni és ugyanezt megvizsgálni saját magával kapcsolatban.
AZ Élet csodálatos tükröket tart az embernek minduntalan.
SOhasem tagadtam, hogy nem vagyok könnyű eset, de ki az?
Mindenkinek vannak hibái, tudom. Nekem is van pár.
AZ utóbbi lassan 2 évben csak ezeket kutattam, kerestem hol, hogyan és mit hibáztam.
Nem szerettem eléggé. Állítólag. Vagy Ő így érezte.
Mennyi az az eléggé?
Ez mindenkinek más és más.
És mi az hogy eleget vagy elég jól?
Mérhetőek ezek a kategóriák?
2013. április 4., csütörtök
Endless story
Igazából úgy látom, hogy ennek a válásnak soha sem lesz vége.
Mert nem tud vége lenni.
Van egy ember aki engem harcra kényszerít, és vagyok én, aki nem futamodik meg csak úgy.
Bár egyre inkább úgy gondolom, hogy az egésznek semmi haszna, mert a lakhatásunk valahogy nem akar megoldódni az Ex által.
A múlt héten kaptam egy kedves ajánlatot a lakás átmeneti megoldására, de nincs még fixálva így semmi sem biztos.
Majd meglátjuk ezt is.
Tárgyalás 2 hét múlva lesz, és a Felperes nem járult hozzá a szüneteltetéshez, mert ezt szerettem volna amíg megoldódik a lakás, és akkor utána lehetett volna nyugiban egy tárgyalás alatt elválni.
Mivel nem ment ebbe bele, így jöhetnek a tanúk - persze APósom és a Sógorom nagy örömmel ott tolakodnak, hogy bármit elmondhassanak rólam.
Én meg sírva hívok fel a barátaimat, hogy ez van, és nagyon kellemetlen, de nekem is szükségem lenne tanúra.
Hová jut már az ember lánya, egy kényszerhelyzetben?
Meg lehet tapasztalni az élet széles spektrumát mit bír ki az ember lelke, arca, szíve.
És mikor fog megszakadni végleg...
Mert nem tud vége lenni.
Van egy ember aki engem harcra kényszerít, és vagyok én, aki nem futamodik meg csak úgy.
Bár egyre inkább úgy gondolom, hogy az egésznek semmi haszna, mert a lakhatásunk valahogy nem akar megoldódni az Ex által.
A múlt héten kaptam egy kedves ajánlatot a lakás átmeneti megoldására, de nincs még fixálva így semmi sem biztos.
Majd meglátjuk ezt is.
Tárgyalás 2 hét múlva lesz, és a Felperes nem járult hozzá a szüneteltetéshez, mert ezt szerettem volna amíg megoldódik a lakás, és akkor utána lehetett volna nyugiban egy tárgyalás alatt elválni.
Mivel nem ment ebbe bele, így jöhetnek a tanúk - persze APósom és a Sógorom nagy örömmel ott tolakodnak, hogy bármit elmondhassanak rólam.
Én meg sírva hívok fel a barátaimat, hogy ez van, és nagyon kellemetlen, de nekem is szükségem lenne tanúra.
Hová jut már az ember lánya, egy kényszerhelyzetben?
Meg lehet tapasztalni az élet széles spektrumát mit bír ki az ember lelke, arca, szíve.
És mikor fog megszakadni végleg...
2013. március 28., csütörtök
Ha
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
Rudyard Kipling - Kosztolányi Dezső fordítása
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
Rudyard Kipling - Kosztolányi Dezső fordítása
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)