Tavasz van

a levegőben mindenképpen.
Finom illata van a friss fréziának és jó nézni a tulipánokat a vázában az asztalon.
Ma csend van, "Gyerekek" sincsenek itthon.
Most van itt a NémetCseregyerek és programoznak együtt a többiekkel csütörtök este óta.
Kicsit tartottam ettől, mert a kis lakásban hogy oldjuk meg és ne legyen senkinek sem kényelmetlen.
De a NémetGyerek megkapta a Kamasz szobáját - egy picit lehet magában este, ha akar.
Kamasz a kanapén alszik a "nagyszobában".
NémetGyerek kicsit nehezen nyílik meg, de kitartóan próbálok vele beszélgetni.
Késő este, amikor enni adok nekik és reggeli közben.
A Kamasz végre egy hétvégén azt csinálja, amit szerintem kellene - bandáznak.
Azt hiszem, ma megkaptam tőle a lehető legnagyobb elismerést:

"Anya, nekem rohadt jó dolgom van veled, rájöttem. Szerencsére te nem vagy annyira nehézkes, mint sok más szülő. Akarod tudni, hogy hol vagyunk, de simán elengedsz."

Na, azt hiszem most büszke vagyok magamra - csak ne bízzam el magam túlságosan...

Úgy tűnik most tavasszal a változások is esedékesek. (már ha eddig nem állandósult volna a "meglepetés" az életünkben)
A Mozis munka, ami augusztus óta tartott számomra befejeződött. Mert úgy tűnik Főninek nem volt kedve engem fizetni tovább. Nyilván sajnos nem dübörög a biznisz annyira, mint kellene a sikerhez és a másik oldala, hogy nem vagyok gyerekkori cimbi és talán még tök hülye sem. És neki nincs kedve ezzel foglalkozni, sem elolvasni az emaileket, amiket akkor írok, ha már túl nagy volt a káosz.
A bejelentés napján remegek és feszít a sírhatnék, de mégsem tudok sírni. Pedig elfog a pánik, hogy most mi lesz. Ez legalább fix volt.
Este elhatározom, hogy akkor viszont másnaptól köszi, de nem csinálom meg a március utolsó 2 hetét.
Céges telót letöröl, emailben elküldöm a tudnivalókat. Másnap odaadom, és Főni néz rám meglepve. Majd benyögi, hogy akkor max fél havi pénz jár-azt felelem: ok.
Szerintem sosem fogom látni még a fél havi pénzt sem.
Este még muszáj Anyuékkal ezt megvitatnom, de vigasztalnak, hogy amúgy bennem is felmerült már, hogy elég.
Másnapra kicsit könnyebb, hogy nem egyszerre 2 nehéz munkahelyre kell figyelnem.
Harmadnapra jön a fellélegzés, hogy huhh - jó ez így.
És megint jön a tanulság: ha egyszer már éreztem, hogy elég volt ebből, akkor minek csináltam tovább mégis, magamat megerőszakolva?
A pénz miatt. Nyilván.
De a pénz nem éri meg, azt mondják az Okosok.

Régebben, amikor még családban éltünk és Ex biztosította az anyagi hátteret, sokkal egyszerűbb volt nekem is ezeket meglépnem. Nem kényszeríteni magamat tovább a megélhetés miatt.
De ez a helyzet mint tudjuk megváltozott.
Tanulság: meg kell tanulnom nem pánikba esni a pénz és a megélhetés miatt. A görcsös rettegéstől semmi sem fog megoldódni, max a mostani freelance (született nevén: szabadúszó) munkámat is el fogom cs..szni.
És ezt nem kéne.
Úgyhogy most ez van.

És most éppen teljes nyugalommal fogadom el a tényt is, hogy nincs pasim.
Lehet, nem is lesz, de már ezen sem feszengek. "Vajon ez a fázis a mostanság oly divatos "Elengedés"?

És tényleg olyan, mintha mindig csak ketten lettünk volna Kamasszal.
A külső vinyón lévő fotók az "ElőzőÉletünkből" meg mintha nem is velünk történtek volna meg.
Néha a jó emlékek bevillannak, de már csak a sok utazás élménye az, ami hiányzik.
Semmi más.
Határozottan nagyon fura ezekkel szembesülni.

Annyi minden...

Van, volt, amit nem írtam le.
Pedig jó dolgok vannak mostanság, csak időm nincs elég.

Úgy tűnik most jött el az ideje annak, hogy ez a kis alig olvasott blog mégis jó valamire és ez ki is derült.
A blog összehozott két másik Nővel, akik szintén Nárcisztikus férfival vannak/voltak kapcsolatban.
Számomra nagy megtiszteltetés, hogy a bizalmukba fogadtak és megosztották velem a saját gondjaikat.
Az egyikükkel múlt szombaton összefutottam a piacon, és kávézás közben jót beszélgettünk.
Már csak ezért is megérte!
Ha egy picit is jobban érzik magukat, ha egy kicsit is érzik és tudják, hogy a gonddal nincsenek egyedül és ráadásul még a fáradtságot is vették, hogy kapcsolatba lépjenek velem és nekik ez jól esik, azt hiszem ez az egyik legjobb dolog! Köszönöm Lányok a bizalmatokat!

Más: A böjtöt jól bírom. Nem is kívánom a húsz, csak az édesség utáni vágy gyakrabb, mint eddig volt, de ennek ellenére csak egy picivel eszem több édességet. (előtte havonta 1x max)
Napközben mivel sok a munka rendelünk kaját és hát bevallom a múlt hét nem voltam sikeres ez ügyben.
Rájöttem, hogy a low carb vegán - a legalja - már bocsánat, de az tényleg ehetetlen nekem.
Hétvégére, hiszen itt a tavasz csináltam tojásos galuskát - de mostanában úgy készítem, hogy a tésztájába kerül túró és egy kis juhtúró is. Nem csak sima fehér lisztből, hanem kevés kukorica liszttel keverve. Így szerintem sokkal könnyebb lesz maga a galuska is.
Ma Graten Dauphinois sült ebédre. Természetesen a Kamasznak sütöttem húst, őt nem kínzom a húsmentes élettel.
Nekem jól esik, hogy sokszor sima kevert salit eszem. Egy kis műanyag üvegben - smoothies üveg-szoktam magamnak keverni jó kis joghurtos öntetet. Van egy kis dobozom, amibe pont annyi zöldséget tudok beleszuszakolni, ami egy étkezésre pont elég nekem.

Tegnap, ahogy beterveztem, kitakarítottuk a kis lakunkat. Igazán, szépre-tisztára!
Friss ágyat is húztunk. Mára maradt az erkély pucolás. Hát a sok havi kosztól nem mindenhol sikerült megszabadulni, de a székeket is lemostam, a kisasztalt is. Azt is, amin a fűszernövények vannak.
Elültettem a szilveszteri 4levelű lóheréket is, most már sokasodhatnak, ha kedvük tartja.
A helyes kis árvácskák is kikerültek a erkélyre. Most már ki lehet ülni nyugodtan akár napozni, akár este.
Nem tudom más hogy van ezzel, de nekem a tudat, hogy minden tiszta is nagyon sokat jelent!
Szeretünk itt lakni!!

Megnéztem Gyuri Bácsinál, hogy mit ír pajzsmirigyre: Galaj.
No, vettem is és ma kezdtem el a kúrát. Igazán iható, semmi rossz íze nincs szerencsére.
Nálam a galaj egyszer már bizonyított, hiszen Kamaszkori pattanásra is ezt ajánlja a FüvesEmber.
A Kamasszal itattam még ősszel, amikor csúnya lett az arca.
Azt hiszem talán 3 hétig itta és nagyon szépen leszáradtak a ragyák. Na jó, közben kente a kencével, amit a DokiNénink is felírt,de én ragaszkodom ahhoz, hogy a galaj is benne volt nagy százalékban a javulásban:
Anyunak is ajánlottam, hiszen nekem azt mondta a Doki, hogy a pajzsmirigy túlműködés miatt lehet az asztma is, a túlzott feszültség is. Szerintem bajt nem okozunk vele, max sokkal jobban leszünk tőle. Majd beszámolok az eredménnyel.

És végül, a munka sok szerencsére és nem jut időm túl sokat agyalni. Ez valami hihetetlen jó dolog!
Nem gondolok Ex-re, már nem is érdekel. Olyan, mintha már nem is a mi életünk lett volna. És egy számomra teljesen idegen valaki.
Ráébredtem, hogy G sem kellene, mert nincs kedvem hallgatni a hülye megjegyzéseket.
Tegnap este, pedig egyedül tv-ztem és sokadjára néztem végig az "Ízek, imák, szerelmek" című filmet.
Hihetetlen, de akárhányszor nézem meg, mindig találok benne valami újat.
Tegnap ezt: "... a rombolás áldás! Mert az egyetlen út, az újjáépüléshez."
És azt kell mondjam, igaz. Bevallom, nekem nem lett volna bátorságom kilépni a bizonytalan jóba, a biztos rosszból. Leginkább a Kamasz és persze a kényelem miatt.
Azt hiszem hálásnak kell lennem Exnek, hogy ő meglépte. Segített nekem is, hogy végre a magam életét éljem és talán kaptam egy esélyt arra is, hogy megtaláljam mi a jó nekem.
Hihetetlen, hogy tényleg idővel képes az ember a dolgokat másként látni.
Meg kell nyugodnom, hogy fentről vigyáznak rám és minden szépen elrendeződik.
Türelem kell, megértés és a Hit.

Egy dolog nem változik bennem, Nagyi nagyon-nagyon hiányzik.
Olyan jó lenne még egyszer megölelni, még egyszer beszélgetni vele, érezni az illatát, látni az öreg, dolgos kezeit, és hozzábújni.
Remélem fentről mosolyogva vigyáz ránk...

Az Életben egy dolog állandó: a Változás...

Böjt

A szokásos húsvéti. Mármint a böjt.
Nem tudom hány éve már, hogy kipróbáltuk (Ex és én), hogy bírjuk.
Azóta minden évben megtartom. Én.
Egyrészről próbatétel saját magamnak, hogy le tudok-e mondani a húsról?
Másrészről tisztelgés is a közelgő ünnep előtt.
Harmadrészt kihívás.

Tudom, sok embernek nem jelent semmit és sokan régóta vegák.
Én nem. Nálam alapszükséglet a hús, mert szeretem.

Megint megpróbálom. És bevallom eddig 3x elcsábultam.
Először Anyu bablevesében volt füstölt hús.
Aztán a kamasznak sütöttem kolbászt, és egyet ennem kellett nekem is.
Harmadszor, muszáj voltam téliszalámis szendvicset reggelizni.
A bableves finom volt, és a füstölt hús nem volt hangsúlyos.
A kolbász irtó jól esett, a téliszaláminak alig éreztem az ízét.
És rájöttem még nem hiányzik nagyon.
Kibírható, sőt kevesebbet alszom és egyáltalán nem okoz gondot.
A bajom az, hogy itthon tényleg nincs fantázia a vega kajákban. Vagy én nem találtam meg a megfelelő forrást a jó vega kajához.

Harmadik-negyedik héten már unni fogom a salátát és a grillsajtot, a görög salátát és a pirítóst és/vagy bagettet friss kevert salátával.
A krumplit és a tojásos galuskát is meg fogom utálni.
No idén ki kell próbálnom a kölest is, és a borzalmas barna rizst. Utálom a barna rizst, de talán zöldséggel majd jobb lesz.
Van valami ötletetek mit egyek?
Még nem voltam indiai vagy vega főző kurzuson, de majd ennek is eljön az ideje.

És remélem egy kicsit fogyni is fogok.

Néha kávét sem iszom. Ez sem nehéz.
Egyedül este esik jól egy-két pohár bor. Ezt nem hagyom ki, bocs.

Tegnap pedig nagyon találó és jó volt Dávid prédikációja az IT-n.
Jó ez a böjt. Lelkiekben is.

Csinálnom kellene sokkal tovább.

Március

Szinte hihetetlen, hogy így elrohant ennek az évnek az eleje.
Igaz Hála Istennek az egész februárból sokat nem fogtam fel, mert annyira tepertem a munkában.
Még március végéig tutira maradok, sőt nem lesz könnyű dolgom. Helyettesítenem kell azt az embert, aki gyakorlatilag helyettesíthetetlen, de megpróbáljuk megugrani ezt is.

Még tavaly kaptam a Barátnőimtől Butlers ajándék utalványt, aminek most járt volna le a határideje. Úgyhogy a Kamasszal elmentünk beváltani. Kicsit nehezen hoztuk össze mit is vásároljunk, de csak sikerült elkölteni a pénzt.
Mi ketten nagyon szeretjük a leveseket, tésztákat, salátákat is "müzlis tálkából" enni. Azoknak olyan pont jó méretük van, jól foghatóak, jó elfér bennük sok minden.
Az ici-pici konyha konyhaszekrényében is van már jó pár darab belőle, de muszáj volt tegnap is vennünk.
A Kamasz először szép sötétkéket választott, én pirosat, majd a Kamasz választott egy fűzöldet is.
Hazafelé megkérdeztem, hogy ki ehet a zöldből? Mondta, csak ő.
Akkor kié lesz a kék. Erre azt válaszolta, hogy a Pasimé. Most már van saját tálkája.
Annyira, de annyira édes volt és megnevettetett, hogy mennyire kedves és figyelmes.
Hazafelé megbeszéltük ki milyen Férfit talált ki nekem. Összhangba hoztuk az elképzeléseinket.
Egész jól kitaláltuk. De hogy ez hogy fog teljesülni azt nem tudom.
De öröm volt a tegnapi nap.
És olyan jól esik ilyenekről is írni. Lélekmelengető, gyógyító dolgok történnek mostanában velem és mint az üregasszonyok, minden apró kedvességtől el tudnám magam sírni.
Uhh, de sziruposnak hangzik...


Más, pénteken sikerült csak visszajutnom a kardiológushoz.
És sajnos nem azt mondta, amit hallani szerettem volna.
Kiderült, hogy nem alaptalanul érzem magam szarul. A szívfrekvenciám felmegy egészen 140 fölé.
Kérdezte, épp sportoltam-e. Mondtam, hogy dehogy, otthon ültem és dolgoztam.
Tehát  a pulzusom nagyon nagyon magas és változékony. Kiderült az is, hogy a TSH-m is magasabb, mint kellene, ami azt jelenti, hogy a pajzsmirigyem túlműködik.
Valószínűleg hormonálisan, de most lehet elkezdeni a pajzsmirigy ultrahangot és keresni kell egy endokrinológust is.
Nincs kedvem hosszas és szar kezelésekbe belefogni, valamint totál elhízni a hülye gyógyszerektől.
Úgyhogy kissé para ütötte fel az ő fejét.
Majd ennek is a végére kell járni...

A fenébe, mindig történik valami váratlan fordulat.
"What a coincidence..."