Mi a legborzasztóbb egy válásban?

"Mi a fenét keresek én itt egymagamban?...


Tudja mi a legborzasztóbb egy válásban?
Az, hogy tulajdonképpen nem öli meg, mint egy szívlövés vagy egy frontális ütközés.
Pedig hasonló.
Mikor a "Holtomiglan, holtodiglan" ígéretek után azt kapom, hogy sosem szerettelek, azonnal meg kellene halni.
Ilyen szívdöfés után nem lenne szabad napról napra felébredni és tépelődni a saját vakságunkon.
Nem kapcsolták fel a villanyt, érti?
Valahol biztos tudtam... persze.
Csak féltem észrevenni az igazságot.
A félelem viszont hülyeség."

(Napsütötte Toscana)

"Szeretlek, de nem tudok veled élni egyetlen napig sem"

Ez is a "Kegyetlen Mondatok" kategóriába tartozik.

Bár nem azért hallgattam meg, mert valaki segítő szándékból mondta, hanem azért mert az Ex által generált jó kis kiadós botrány után kénytelen voltam vele találkozni, és 4 órán keresztül hallgattam, hogy én szögletes vagyok, nehézkes, megítélem az embereket és sok ok miatt rohadt nehéz velem élni.
Védekezésképpen mondta a fenti mondatot.

Valahogy ez az az egyik bizonyos mondat, ami minden ismerősömnek, barátomnak?, akikkel együtt jártunk SInger Magdi Válás Terápiás Csoportjába, azt a gondolatot hozza elő, hogy hogy lehettem én (itt mindenki magára gondol) ennyire kibírhatatlan perszóna, hogy ide jutottunk.
Majd mindenki magát kezdi el okolni, hogy én biztos hisztérika voltam, és ezért, vagy azért, vagy találhatunk ezer más okot, indokot.
SOhasem fogjuk megtudni, mi áll e mondatok hátterében és mennyi az igazság tartalma ennek.
EBben csak az a szép, hogy a másik félnek persze eszébe sem jut tükörbe nézni és ugyanezt megvizsgálni saját magával kapcsolatban.
AZ Élet csodálatos tükröket tart az embernek minduntalan.

SOhasem tagadtam, hogy nem vagyok könnyű eset, de ki az?
Mindenkinek vannak hibái, tudom.  Nekem is van pár.
AZ utóbbi lassan 2 évben csak ezeket kutattam, kerestem hol, hogyan és mit hibáztam.

Nem szerettem eléggé. Állítólag. Vagy Ő így érezte.
Mennyi az az eléggé?
Ez mindenkinek más és más.
És mi az hogy eleget vagy elég jól?
Mérhetőek ezek a kategóriák?

Endless story

Igazából úgy látom, hogy ennek a válásnak soha sem lesz vége.
Mert nem tud vége lenni.
Van egy ember aki engem harcra kényszerít, és vagyok én, aki nem futamodik meg csak úgy.
Bár egyre inkább úgy gondolom, hogy az egésznek semmi haszna, mert a lakhatásunk valahogy nem akar megoldódni az Ex által.

A múlt héten kaptam egy kedves ajánlatot a lakás átmeneti megoldására, de nincs még fixálva így semmi sem biztos.
Majd meglátjuk ezt is.

Tárgyalás 2 hét múlva lesz, és a Felperes nem járult hozzá a szüneteltetéshez, mert ezt szerettem volna amíg megoldódik a lakás, és akkor utána lehetett volna nyugiban egy tárgyalás alatt elválni.
Mivel nem ment ebbe bele, így jöhetnek a tanúk - persze APósom és a Sógorom nagy örömmel ott tolakodnak, hogy bármit elmondhassanak rólam.
Én meg sírva hívok fel a barátaimat, hogy ez van, és nagyon kellemetlen, de nekem is szükségem lenne tanúra.

Hová jut már az ember lánya, egy kényszerhelyzetben?

Meg lehet tapasztalni az élet széles spektrumát mit bír ki az ember lelke, arca, szíve.

És mikor fog megszakadni végleg...