A suli nélküliség utolsó hónapja, de a nyár még tombol.
Kamasz mindig edzésen és/edzőtáborban és/vagy táborsegéd és/vagy versenyen.
SOkszor elég szarul viselem a teljes magányt, de meg kell szoknom. ELvégre az az élet rendje, hogy leválljon rólam és a saját életét élje. Még jó, hogy elég korán kezdtem edzeni magam erre. És még így is nehéz sokszor elviselni.
Néha hazajön, néha 2 napra is. Most hétvégén csak 1,5 napig volt itthon. Ilyenkor kezd kicsit elegem lenni az "AnyaPanzióból" és ezt meg is mondtam neki tegnap.
Ma reggel megint útra kelt és ment vissza.
Olyan fekete már, hogy már én is irigylem.
Pedig eddig még senki sem hagyott le engem barnulásban...
Nos július 31-én volt Felperes vagyis Ex új polgári esküvője.
A "Nagy hetedhét országra szóló" vidéki lagzi e hét végén lesz.
Természetesen a "barátok" 99%-a ott fog hipe-olni, hiszen valószínűleg egyikük sem tudja a full történetet, csak max Felperes oldaláról. Nyilván én vagyok a Sárkány és egy Boszorkány kereszteződése, akivel maga volt a POKOL az élet. Vagy ki tudja.
Minden esetre tőlem nem nagyon kérdezték meg azóta sem, hogy mi is történt valójában.
Ha belegondolok pont a nagy esküvőre rá 1 nappal lesz 3 éve, hogy Ex lélekben elhagyott minket.
Fizikailag ezt kicsivel később tette meg, de ez volt az alap.
Az oltári lagzitól néha kicsit szétcsúszok, de most már nincs mit tenni, valahogy ki kell bírnom.
Amúgy egész jó napjaim vannak. Telik-múlik az idő, hol ezzel, hol azzal.
Most épp segítek egy kedves ismerősömnek a vadiúj vállalkozásában. És azon drukkolok magamban, hogy a dolog sikeres legyen, mert akkor nekem is jó lesz egyszer csak.
A Kamasz és az APja továbbra is nagy távolságban egymástól és amolyan semmilyen kapcsolatban.
SZép az élet hejj!
