Megint Márai

"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád.
Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd.
Könyvek.
Férfiak.
Nők.
Barátságok.
Megismerések, igazságok.
Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon.
De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket.
Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd.
Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel."

Márai Sándor: Füveskönyv

Hányba vágjam Drága jó Lajosom?

Nem tudom látta-e valaki ezt a régi filmet?
Örkény: Tóték-ból készült film. IS.
No persze nekem a film  a fontos, ha már filmekben (filmekkel dolgozom).

AZ elmúlt 2 hétvégén dobozoltam. Mint a Tóték.
Na jó, én nem vágtam, hanem töltöttem.
AZ üres dobozokat. Meg.
Az életemmel.
Vagy a maradékával.
Furcsa volt.
Féltem az egésztől.
Milyen érzés lesz?
Fájni fog?

Jelentem: Nem fájt.
nem éreztem semmit.

AZ fájt, amikor megláttam, hogy Ex miket ott hagyott a volt lakásban, ami az elmúlt 16 évre emlékeztethetné.
EZ fájt.
Hogy a SZüleim ajándékát kiszortíroztam.AMiket Ő ott hagyott, mert nem kell. nem akarja, hogy emlékeztesse bármire is...
SZánalmas.
Szánalmas???

AMiket én csináltam neki szeretettel SK, azokat is.
Hogy a fényképalbumokat is.

Fájt.

De a lakás már nem volt rám hatással.

Ma költöztünk.

Ma vitték Misiék a dobozainkat az új helyre...

AMi nincs kész.

Félkész állapot, mégis furcsán izgató...

Elfáradtam...
Még nincs új hely, de nemsokára lesz.

Lesz.
Saját életünk...

Van ami még mindig fáj.
Sajnos...

De nem minden áron

Ezt a cikket ma kaptam az egyik barátnőmtől és valóban hasonlít az én történetemre.
Végigolvasva és egy szakértő szemével nézve, nagyon lehetséges, hogy én is nagyon rosszul reagáltam anno Ex kirohanására.
Az Ő egyéni krízisére rosszul reagáltam és valószínűleg azóta is rosszul reagálok, mert a pusztítását látom, nem a segítség kérését.
Igaz, segítséget már nem tőlem kér.
Sőt, szerintem nem kér segítséget...

"A házasság megmentése, különösen, ha közös gyermek van, valóban rendkívül fontos. De nem minden áron. Semmi nem indokolja ugyanis azt, hogy maga teljesen megváltozzon, és csak a férje kívánságait lesse. Azt sem, hogy „kapkodja a fejét”, és „beleőrüljön” a bizonytalanságba. Alapvetően nem házassági krízisről van szó, hanem férje egyéni kríziséről, amely azáltal vált házassági krízissé, ahogy maga reagált erre. Tudom, hogy nem könnyű egy ilyen helyzetben józanul és megfontoltan cselekedni, de most éppen erre lenne szükség. Ahhoz, hogy így tegyen, meg kell szabadulnia mindattól, ami ezt megakadályozza: bármilyen nehéz, de azt is reális alternatívaként kellene elfogadnia, hogy a házassága esetleg nem megmenthető."

http://intimitas.cafeblog.hu/2013/07/17/megmenteni-a-hazassagot-de-nem-minden-aron/

Márai

"Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát. A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is, mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol (...) felülete fölé, egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy álarc az arcról."

(Márai Sándor)

Történések

Rengeteg dolog történik velem, körülöttem mostanság.
Elragadnak a tennivalók, pedig most kifejezetten jó dolgok jönnek és adnak nagy lökést.

Legyen annyi elég, hosszas küzdelem után sikerült elérnem, hogy lett egy lakásunk.
A Gyereké és az enyém. Saját. Nem bérlemény.

Persze mint mindig, most is tartogatott az Ex kellemetlen meglepetéseket (mint pld kiderült, hogy eladta a nagy lakásunkat szó nélkül, és csupán 1 hónapot kaptam, hogy az új lakásunkat megvegyük, rendbe rakjuk és kiköltözzünk a régiből).
Ezek a dolgok zajlanak most, és persze munka fronton is rengeteg a történés.

Azt érzem, hogy a költözés az életem egyik legnagyobb fordulópontja lesz.
Pozitív értelemben.