"Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az
ember igazi arcát. A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is,
mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol (...)
felülete fölé, egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket
lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s
mindennap lehull egy álarc az arcról."
(Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése