Jó értelemben.
Két héttel ezelőtti csütörtökre bent hamburgerbulit terveztünk.Majdnem mindenki csinált valamit a partyra. Én nyilván a hamburgerbucikat vállaltam be kicsit elhamarkodottan.
Többször azt gondoltam, teljesen elment a józan eszem és kissé beparáztam, hogy mégis hogy fogom ezt előállítani a fél személyes konyhámban. Aztán ahogy lenni szokott a para elmúlt.
Bevásároltam a hozzávalókat, normál időben hazajöttem.
Szépen kézzel begyúrtam a 1,5 kg lisztből a kelttésztát. Alaposan kidagasztottam.
Hagytam kelni, majd megformáztam a bucikat, megint pihentek egy kicsit, újraformáztam őket, lekentem, megszórtam szezámmaggal, hagytam nekik megint egy kis időt és végül megsültek.
Ez kb 3,5 órányi tennivaló volt és este 10-re kisültek a gyönyörű zsemlék.
De annyira jól esett!
Szeretettel formáztam minden egyes zsemlét és egyáltalán nem fáradtam el.
Az előző pénteken (október 30-án) volt egy 70-dik Születésnapnak álcázott régi Topis összejövetel.
TOPI. Így csupa nagybetűvel.
A régi öreg reklámosoknak jelenthet valamit a név: Topreklám.
Mariannak volt most a 70-dik születésnapja és Istvánnal úgy döntöttek összetrombitálják a csapatot újra.
Nyilván sokan nem ismertük egymást, mert máskor dolgoztunk ott, de Mariann és István a kapocs.
Olyan volt ott dolgozni, mint egy IgaziNagyCsalád.
Ők mindig inspiráltak minket, elfogadtak és támogattak minket. Elvárásaik voltak, és megkövetelték, hogy dolgozzunk (még jó hogy) de mindeközben olyan légkört és szeretetet teremtettek körénk, ami nagyon ritka.
Fantasztikus évet dolgoztam velük. És mindenki azt hiszem ugyanígy gondolja, aki valaha Topis volt.
Kincs. Az én életemben kincs volt. Most már tudom.
Rengeteg dolgoztunk, de rengeteget röhögtünk is. Igazi csapat volt.
Kedden vége eljött N és Á. Erre már talán 1,5 éve várok, vagy tervezzük. És most.
Annyira örültem. Olyan sokat dumáltunk. Á-t még a múlt századi kezdő reklámos évemből ismerem.
Á férje ismert Hangmérnök volt egy ismert csatornánál. Á-val mindig is nagyon jól megértettük egymást és jól tudtunk együtt dolgozni.
Aztán 2011-ben amikor Ex kórházba került, kiderült, hogy a mellette lévő szobában fekszik Á férje.
Akkor nagyon sokat beszélgettünk. Sajnos L nem sokkal később meghalt.
Mindkettőnk vesztesége még jobban összehozott minket.
N és Á pedig szintén Á férje kapcsán lettek nagyon-nagyon közeli kapcsolatban. Annyira örültem a Lányoknak! Megdicsérték a lakást és tetszett nekik.
Szerdán pedig megint barátnőztem. A & M. Velük is a Topiban dolgoztunk együtt, de a Topis bulitól függetlenül is szoktunk találkozni. A-val sokat beszélgettem az elmúlt években és most ő is konstatálta, hogy végre valóban jól vagyok. Már nem pörgök az unalmas témám körül és nem rovom ugyanazokat a köröket.
Annyira jól tud esni ennyi történés és sok kedves ember.
Hála ezekét a dolgokért!
