Első Karácsony itthon

Ez lenne az első Karácsonyunk itthon, a saját lakásunkban.
De Ex nem engedte, hogy Gyerek velem legyen, mondván tavaly velem volt, és a bíróság is azt mondta, hogy váltani kell. Bármennyire próbáltam szépen kérni, hajthatatlan maradt.
Nekem így engednem kellett.

Azt találtam ki, hogy 23-án feldíszitjük Gyerekkel a fánkat és már 24 korán megjön nekünk kettőnknek az ANgyal.
Tegnap elkészültünk a fával, megcisnáltam a Betlehemünket is, mint minden évben, amióta Gyerek van.
Csodás nagy fánk van a lakáshoz képest, de elférünk tőle, és nagyon finom az Illata.
EzüstErnő, mert Gyerek elnevezte jól bírja a kikébzést.

Mivel ma reggel mindketten korán ébredtünk, már kora reggel itt járhattak az Angyalok.
Volt reggel nagy örömködés a csomagoknak. Gyerek rögtön nekilátott bontogatni. De hát így terveztem, hogy már ma tudjon örülni mindennek.
TV-ztünk, kávéztam, kicsit ráhangolódtunk az Ünnepre.
DÉlelőtt készítettem egy egyszerű ebédnek valót, ami ünnepi, de gyors. Lévén sokat nem leszek itthon a következő pár napban.
Utána mosogatás, zuhany hajmosás, öltözés.
Bementünk Nagyihoz a kórházba. Gyerekkel megbeszéltük, hogy most Ő is bejön, hogy tudjon a Dédijének Boldog Ünnepet kívánni ő is, és végre lássák egymást.
Kicsit tartottunk tőle, hogy fogja bírni Gyerek a látványt és a kórházt, de derekasan helytállt.
Itthon bekaptuk a gyors ebédet, segített becsomagolni az ajándékokat, és végül az APja jött is érte.

AZóta végre, mint egy IgaziNő, befestettem a körmömet úgy, hogy nyugton maradtam.
Lesem a szomszéd házakban a Karácsony fényeit, és az Angyalokat.
Úgy szeretem ezt a CsodaVáró hangulatot...

Majd pakolok, és később felmegyek Anyuékhoz, most csak hármasban fogunk Ünnepelni.

Rendhagyó Karácsony - én így is szeretlek...

Narkisszosz - Νάρκισσος

Nem tudom írtam-e, hogy tavaly ősszel jártam Singer Magdihoz VálásTerápiásCsoportba.
Úgy éreztem, hogy talán ez is segíteni tud kilábalni a gödörből.
Nagyon érdekes és jó kis csapat gyűlt össze.
Igazából egymás történetei által is gyógyultunk. Mondjuk ott találtam rá az EgyikLegjobbBarátnőmre is, akivel azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Igazi Sorstársak.
Kettőnk életében elég sok (talán túl sok is) a párhuzam.
Mindketten Bika jegyűek vagyunk, a fiaink Bakok, sőt a két fiú között 2 hét különbség van.
G megér sokkal több figyelmet és bejegyzést.
Vissza tehát a mondandómhoz.

S-val is ott találtunk egymásra, és támogattuk egymást sokszor, amíg a válások zajlottak.
Az ő volt férje filmes, S is és valamennyire én is, így kettőnk között ez volt a kapocs.
Egyik nap azt mondja, hogy figyeljek, szerinte az én volt férjem is biztosan nárcisztikus.
Hümmögtem.
Átküldött nekem egy linket egy írással.
Elolvastam és koppant egyet (sokkal többet) az állam.
Tökéletes leírás:
http://chezdubarry.blog.hu/2013/01/15/a_narcisztikus_ferfi

Picassoról kicsit bővebben ugyanitt.

Számomra az volt az ijesztő, hogy valóban nem lehet ezt érezni mi történik.
Csak arra emlékszem, hogy a házasságom végén már nem voltam semmi.
Nem éreztem magam se Nőnek, se Embernek, csak egy Robotnak.
Akit nem szeretnek, akit csak használnak.

Igazából döbbenetes volt végigolvasni a sorokat és ráébredni utólag, hogy mi is történt velem.
Persze, nyilván egy ilyen személyiségnek a legfontosabb, hogy ki ne derüljön, vele valami nagyon nem stimmel.
Ezért nem volt Ex hajlandó velem terápiára jönni, sem megoldást keresni az őt kínzó állandó problémákra.
Sosem jött. Annyiszor kértem, amikor csak éreztem, hogy valami nem stimmel.

No ezt a cikket más ismerősömmel (másik csoportból) is megosztottam és P pedig egy még összefogóbb írást talált nekem:
http://pszichologiater.blogspot.hu/2013/02/a-narcisztikus-szemelyisegzavar-teljes.html

Félreértések elkerülése végett NEM magamat akarom menteni, sőt NEM Ex-et akarom ócsárolni, hanem egy betegségről írok, amiről valószínűleg Ex sem tud.
Ő "csak csupán" vergődik a saját problémájában, amit nem tud beazonosítani.
Pont ez a betegség az, amiért menekül egyik nőtől a másikig, ha már nem elég "imádás" érkezik a Nőtől.
Pont ezrét nem volt elég már én sem 15 éve után, mert belefáradtam.
Akkor még nem tudtam mibe.
Nyilván az a Nő, aki éppen imádja - mert egyébként lehengerlő és intelligens és okos és tehetséges-az ezt a bajt nem látja, mert éppen szerelmes (mint anno én) - ez csak pár év múlva érződik, hogy valami nagyon nem stimmel.

Valószínűleg ezt éreztem már a kapcsolatunk elején is, és ezért voltam többé-kevésbé állandóan beteg amíg a házasságunkban éltem.
Voltam pánikbeteg, 4 keresztes asztmás allergiás, gluténérzékeny, krónikus "nem evő", fogytam és híztam.
A legelképesztőbb tapasztalatom az volt, amikor a gluténérzékenység összes felszíni tünete elmúlt, miután nem éltünk együtt 3 hete. AZóta sem jöttek elő.
Ennyi a betegségek lelki okairól érintőlegesen.

Napi kórház

Írtam már november 25-i bejegyzésben, hogy az EgyetlenNagymamám kórházban van.
95 éves múlt júliusban.
Elesett otthon, összetörte a jobb lábát (nem combnyak, hanem valami más), műteni kellett.
Azóta pedig elfogyott az ereje, teljesen összetört, elfogyott.
Igyekszem bejárni hozzá minden nap, mert általában ebédre megyek megetetni, de vannak napok, amikor sírva jövök el és várom, hogy mikor csörög a telefon, hogy holnap már nem menjek.
Ezt nem tudom elfogadni.
Vannak nagyon rossz napjai, mint pld most vasárnap volt. Igazából már 5 perc múlva kirohantam volna a kórház területéről is, csak ezt ne kelljen látnom. Tegnap nem is mentem, nem mertem.

Ehhez képest ma jobban volt, még viccelt is. Bár a kórteremben a szag förtelmes volt.
A gyógytornásszal ment pár lépést, persze járókerettel.
Az orthopédiáról átkerült 1 hete Krónikus Belgyógyászatra - ez az idősápolási osztály fedőneve.
Itt sokkal kedvesebbek az ápolónők és a gyógytornász is.
Csak nem bírom nézni, ahogy az élete a vége felé közeledik.
Pedig ma is azt mondta, hogy meg akar gyógyulni.
De közben a tüdeje már alig működik.
Az orvosa szerint max 1-2 hete van hátra...
Nem tudom és nem akarom elengedni.
Tegnap este is borzalmasan bőgtem, mint egy kizsgyerek.
Még jó, hogy a Gyerek nem volt itthon. Ezeket az ordítós bömböléseket megpróbálom akkorra időzíteni, amikor ő nem látja.
SZóval most ezek mennek...

Mikulás

Régen nálunk az volt a szokás, hogy a Mikulás dec 5-én este érkezett meg.
De idén nekem pont 5-én este volt egy szakmabeli cég szülinapi bulija, úgyhogy oda mentem.
Na persze, ahogy lenni szokott, ha az EmberLánya éppen nincs pénzosztó pozícióban (jó én most semmilyen pozícióban sem), akkor csak kevesen ismerik meg, de legalább volt pár ember akikkel jót dumáltam.
Ittam is pár pohár chardonay-t, és éjjel a villamoson még a jegyellenőr is kedves volt.

Ezen a héten Gyerek éppen beteg. Benyalt valami jó kis vírust a suliban. Jó magas lázzal kitartóan, nem nagyon akar elmúlni a hőemelkedése sem.
A Gyereknek így dec 6-án reggelre ért ide a Mikulás. Így legalább nem kell korán kelnünk ezen a héten.
Gyerek reggel kapott az APjától sms-t, hogy nézzen ki az ajtó elé, mert bizony ITT járt a Mikulás.
És tényleg.
Nagyon jó kis meglepetés volt Gyereknek és bevallom örültem annak, hogy Ex legalább megpróbált a gyerekkel figyelmes lenni.
Írtam is neki egy sms-t, hogy köszönöm én is a figyelmességét. Ne csak azt gondolja, hogy én csak szemrehányni tudok, hanem értékelem az egyelőre kevés számú, de normális megmozdulásait is.

Nekem nem hozott Miki semmit, és bevallom ettől egészen elszomorodtam.
De nem sok időm maradt erre, mert Gyereket vittem a dokihoz.
Miki viszont hozott még a Gyereknek szép piros, sok-sok kiütést.
Most ezen lehet drukkolni, hogy ne skarlát legyen, hanem csak az erős vírustól valami.

Estére Anyu és Apu lejöttek hozzánk ünnepelni, így egy kicsit megmaradt a régi szokás.
Kaptam egy nagyon szép mikulásvirágot és egy zacsi finom mézespuszedlit is.
Készítettem vacsorát, mert szeretném a régi szokásainkat ITTHON is meghonosítani, hogy családi szokássá válhassanak ennyi év után is. Régebben a nagy lakásban ilyenkor mindkét család eljött és együtt mikulásoztunk. Mindig készítettem valami kis harapnivalót, és jó volt a Nagy Család.

Mivel én "egyke" vagyok, és a szüleimnek sincsenek testvérei és csak egy Nagymamám él csak nagyon kicsi a családom. Mindig NagyCsaládra vágytam, sok rokonnal, gyerekkel, sógorral-sógornővel.
Mint az olaszoknál. Minden ünnepen együtt.
Ezt igyekeztem megvalósítani a saját Közös Családunkban, lévén Exéknél kicsit nagyobb volt a család.
Ilyenkor 12 ember gyűlt össze nálunk - a régi nagy lakásban bőven elfértünk - és én szerettem ezeket az alkalmakat, amellett, hogy rémesen elfáradtam ennyi emberre sütni-főzni, de jó volt a nagy nyüzsi.

Nem akarom elhagyni azokat a szokásokat, amelyeket anno közösen alakítottunk ki a saját családunkban, mert azt gondolom, hogy ezek mind hozzátartoznak a Gyerek életéhez is. Úgyhogy most már a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva kicsit kevesebben és szolidabban.
Remélem visz magával jó dolgokat a saját életében.

Mozi & Barátnők

Tegnap Borival voltunk moziban. Pontosítanék.
BORI elvitt párunkat moziba.
Egyrészről jó kis film volt, bár szánalmas, ha az én oldalamról nézzük.
Nehéz szembesülni azzal, hogy KÖZÉPKORÚ vagyok, bárki bármit mond.
Gáz. Has, Ráncok, Szánalmas, Jó nekem egy Kövér Pasi is?
Persze a film nem én vagyok, de gondolkozásra késztet.
Egyre inkább szeretem Magam, így középkorúnak, kissé kereknek, érettnek (mint egy jó sajt?) áhh -tök gáz és magányosnak. Ráncokkal...
Annyira jó a Naaagy ágyamon elnyúlni egyedül, keresztben feküdni úgy, hogy SENKI nem horkol a fülembe...

Ez az alap.
A Film az MÁS.
Kedves, megható, furmányos, elgondolkodtató:
http://www.youtube.com/watch?v=rze_splhtSQ

Gandolfini jó, sőt. Nagyon jó.
Sajnálom, Isten Nyugosztalja.
Nem röhögtem magam halálra, de kedves volt.
Utána 4-en a garázsban, pasik nélkül.
De, jót dumáltunk.
Bori szerint Ex nagggyon nincs jól.
Szarul van. Fosul néz ki, lestrapált, lefogyott, nyúzott.
Azt mondják a többiek is, hogy Ex NINCS jól. Nagyon nincs jól.
Ezért támad engem folyton, ezért utál, ezért szúr-csíp, ezért harcol, ezért készít ki.
Pedig semmi értelme.
Engem ez nem érdekel, és se erőm, se kedvem nincs.
Megírtam neki is.
Mégis, a lelkemnek kis elégtétel.
De nem akarnám vissza.

Hiába tűnik úgy, hogy most minden összeomlott körülöttem, mégis úgy érzem, inkább átrendeződés ez, mintsem baj...
Meglátjuk.
A Vak is ezt mondta...

Össze-vissza minden

Mindenen képes vagyok kibukni.
Utána pedig ettől bukom ki.

A Gyerek lusta. Borzalmasan. Csak fekszik és rémesen bágyadt szemmel néz a világra.
Erre mondják, hogy kamaszos "Világfájdalom"? Nem tudom, de idegesít. Nem csinál semmit.
Nem tanul, nem zongorázik, nem sportol már. Semmi. Csak van.
Na jó, ma pont belázasodott.

MInden vasárnap egy nyűg, mert Gyerek Ex-szel van. Úgy jön haza, hogy utálja az egészet.
Persze szoktam boszorkány lenni és erről kérdezni, de leginkább magától utálkozik nekem.
Pedig azért noszogatom, hogy menjen, legyen ott. Néha még tényleg rábeszélem, de nem tudom mi az, amit nekem mutat, mi az amit ott mond és mi az igazság.
"Ja, az "Igazság odaát van"...

Utálom, amikor Ex emailt ír.
Vagy modoros, kimért és rémesen pikírt. Ilyenkor "Kedves XY" - ez volnék én- a megszólítás.
Ha megírom, hogy na ne vicceljünk már, akkor a következő levélben se megszólítás, se köszönés.

Minden levélben valami szurkálás, valami kötözködés. Kinek jó ez? Kit érdekel ez?
Valóban tényleg képtelenek vagyunk kialakítani egy normális kommunikációs csatornát és stílust?
Mégis csak közös lenne a Gyerekünk.
Vagy ő nem képes erre, vagy én vagyok hülye.
Még az is lehet,hogy én veszek mindent támadásnak, pedig nem is vagyok ideges.

Most éppen a szokásos mélyponton túl, igyekszem megbarátkozni a gondolattal, hogy igen,bizony, egyedül vagyok. Én meg a Gyerek.
A Kettőnk élete zajlik és most csak ez számít.
Tudooom. Ne éljek a múltban....
De néha, mégis csak eszembe jut. Az együtt töltött 16 évől szerintem 12-13 nagyon jól telt, sok szeretettel, törődéssel, szerelemmel, harmóniával.

Amikor éjjel felébredek (mint ma is) azon gondolkozom, hogy ezt vajon csak én éltem meg így és a Gyerek, és mi ketten ülünk fordítva a lovon vagy Exnek ment el az élesség az Életében?

filozofálni minek is...

Advent 1.

Első vasárnap.

Tegnap megnéztük a Gyerekkel és a FogadottHúgommal a "Mamma Mia"-t.
Ez a film mindig felvidít. No és persze csendben reménykedem, hogy Pierce Brosnan egyszer hozzám is becsenget, hogy csak rám vár 20 éve.
Persze nem... De sosem lehet tudni.
Hátha vannak még csodák!!
Tegnap este nagyon korán feküdtem le. Nem tudom miért.

Tudom, nagyon szarul hangzik, hogy megszoktam a 61m2-t.
A Lakás, ami a család lakása volt 6-dik emeleten volt, reggeltől napnyugtáig körbesütötte nap és kb 120-140 m2 volt, galériával.
És most nem nagyzolni akarok, hanem szép lakásunk volt. Összehoztuk, kicsinpsítottuk és igazi otthon lett belőle.
Adventkor mindkét erkélyen szépen felraktam a fényeket, és az egész lakás gyönyörű díszekkel volt tele.
A virágládákat szépen letakartam fenyőágakkal és arra tekertem a kinti fényeket.
Időzítőkapcsolóval tudtam szabályozni a ki-bekapcsolást.
Persze állítólag Ex-nek, ez túl sok volt. Nem tudom, hogy mi volt az igazság...

Utoljára 2 éve volt ilyen Adventünk.

Tavaly Anyuéknál, csak a kis szobánkban raktam fel egy pici fényt. Ennyi volt az ünnep.
Ja, azt még nem mondtam, hogy most a saját erkélyünkről pont odalátni a régi lakásba...

A költözéskor nagyon kevés kreatív díszt és alapanyagot tudtam elhozni.
Pár dísz és fény jött velünk csak és megpróbáltam ma ezeknek helyet találni.
Az erkélyre nem tudtam felrakni a külső fényt, mert a mostani lakásnál az erkélyen nincs konnektor, és kinti áram.
Ma megpucoltam a "nappaliban" az ablakokat és beragasztottam az ablakot szigetelő szivaccsal.
Szétcsavaroztam az ablakokat, megpucoltam azokat is.
Megpróbáltam a kicsi lakást is szépen feldísziteni.
Nekem tetszik, de a sok girland és hópihe nincs meg. Úgyhogy azért elég "hiányos a szokott díszítés".

Ez is Advent, csak másként. Nem baj.
Nekem így is tetszik.
Saját, kissé visszafogott, de hangulatos.

Na persze most megy a "csata" hogy kivel legyen a Gyerek "SzentEste", mert Ex kizárólag a bírósági végzéshez ragaszkodik és nem érdekli, hogy a Gyerek vagy Én mit kérünk tőle.
Mint ahogy téli bakkancsot sem vesz a Gyereknek, lévén fizet ő éppen elég gyerektartást...
Kár, hogy ez a Gyerek az Ő elsőszülöttje, akit egyébként 13 évig imádott...
Változik minden?????!!!

Nanemááár