Húsvilla

Nem telik el úgy nap, hogy DrágaNagyi ne jutna az eszembe.
Majd a nap minden órájában.
Beszélgetek vele, mindent elmesélek neki, mert nekem ez kell.
Ez hiányzik.
A napi telefonhívás, a csak beszélgetés, a hangja.
Az a legfájóbb, hogy a hangját felejtettem el először.
Már nem tudom milyen volt, hogy csengett, ha örült.

A lakásunkban több kisebb-nagyobb tárgy van, ami az övé és rá emlékeztet.
A szőnyeg, a kis faliszekrény, egy virágállvány, a kék hagymamintás tányérkészlet, amit minden nap használunk.
A szép, rozsdamentes edénykészlet, egy nagy fehér fazék, amiben levest szoktam főzni magunknak.
Mostanában sok levest főzök, elvégre ősz van, és persze bekaptam valami gyomor nyavalyát és 2 hétig csak levest bírtam enni.
És legutóbb elhoztam egy egyszerű húsvillát.
Régi.
Olyan igazian nagyon régi. Emlékszem, hogy mindig ezzel forgatta a rántottcsirkét és a rósejbnit, amit sütött nekem.
Anyu mondta, hogy úgy tudja, Nagyi is a Nagymamájától kapta vagy a nagynénjétől?
SZóval régi darab, nekem különösen kedves.  És nagyon ritkán használom, mert vigyázok rá.
De nagyon jó érzés minden nap megnézni, és tudni, hogy itt van nálam.
Hülyeség, de olyan nagyon jó emlék.

Emlék.
Nem hagynak békén, és minden nap támad valamelyik a "régi" életünkből.
Most egy hirtelen huszárvágással átnyergeltem Ex témakörére.
Unom ezt az elszakadás folyamatot. Érjünk már a végére.
Plíz...

nem akarok több emléket, több fájdalmat.
semmi többet, többé már nem, ami Ex-re emlékeztet.
elég.
legyen már vége...

Férfi vs Nő

Gondolom sokan ismerik azt a bizonyos hihetetlen szórakoztató előadást a Férfi és a Női agy különbségeiről:

Valamiért ma jutott eszembe, hogy még a nyáron egy barátommal (férfi) ültünk az erkélyen, kellően elmerültünk a lelki bonyodalmaink bugyraiban és valahogy szóba került a férfi és a nők gondolkozása közötti különbség.

Végre egy férfi kimondta, hogy mi Nők valamilyen rejtélyes okból minden túl bonyolítunk.
Megpróbáljuk mentegetni a hapsikat, jobbnak gondolni, látni őket, ha nem akarunk magunknak csalódást okozni.
Pedig annyira tök egyszerű a Férfi viselkedése.

Vegyük tudomásul, ha egy Férfit érdekel az adott Nő, akkor mindent elkövet, hogy vele legyen/lehessen.
Ha csak ígérget, de valamiért sosem ér oda, vagy "véletlenül közbejön valami", akkor az a Nő már nem érdekli a Férfit.
Ennyi.
Nincs mögötte semmi furcsa, hirtelen közbejött betegség, baleset, csupán annyi, hogy az érdeklődés és a hódítási vágy elfogyott.

Nem mondom, hogy ezt akkor pont így szerettem volna hallani (nyilván éppen egy "jaj bocsánat, ma sem tudtam odaérni, majd jövő héten" szituációban senyvedtem.)
Pont ezért döntött úgy a haverom, hogy drasztikus férfiasan felvilágosít a helyzetről. Úgy bele az arcomba kíméletlenül.
Néha kellenek ezek a nagyon durva igazítások, hogy végre ne saját magunk körül pörögjünk már, hanem legyünk képesek kilátni a saját hülyeségünkből, amellyel általában csak magunkat hitegetjük vagy épp magunknak nyújtjuk el a szenvedéseinket.

Különben is, ha jól emlékszem talán Feldmárnál olvastam, hogy ha egy ember túl sokat beszél, akkor soha ne a szavaknak higgyünk, hanem a tetteinek. Azok mutatják meg mit is akar valójában.

Túlélés, az idő meg a türelem

A napokban az jár a fejemben, hogy ha belenézek a tükörbe és megkérdezem magamtól - vagy akárki más is megkérdezhetné - hogy éltem túl az elmúlt 3 évet, nem tudnék rá válaszolni.

Nem volt taktikám, sem semmi extra furfang. Csak éltem gyakorlatilag iszonyat kis lépésekben, azaz egyik napról a másikra.
Ha eljött az este és lefeküdtem, azt jelentette egy nappal többet kibírtam, tehát pipa.
És most már látom, hogy ahogy telt az idő, egyre erősödtem.
Néha kibuktam, de tényleg igaz lehet, hogy "ami nem öl meg, az megerősít."

Arra jöttem rá, hogy szerintem nagy a valószínűsége annak, hogy a nagyszüleim(nk), a háborút megélt emberek is valószínűleg így lehettek ezzel.
Nem gondolkodtak távlatokban, hosszasan, csak éltek. Egyik napról a másikra.
És egyszer vége lett a szörnyűségnek.

Eltelt 3 év.
Soknak hangzik.
Viszont a 16 évhez képest nagyon kevés.
Lehet, hogy még mindig kell egy kis idő a teljes gyógyuláshoz.

ÉS itt jön megint az idő és a türelem.
Türelmesnek kell lennem magammal és időt kell adnom mindenre. Magamnak is, másoknak is.
És ha hiszek ebben (márpedig nagyon hiszek) akkor minden elrendeződik, amikor itt lesz az ideje.
Csak ki kell várnom.

Régóta már...

nem történt olyan, hogy ne köszöntöttem volna fel Exet a születésnapján.
Pontosítok, ilyen eddig még nem fordult elő.
De tegnap, nem tettem meg.
Mert már nem éreztem értelmét.
Már nem vagyok a felesége, van neki új. Bizony. Augusztus 16-án volt nagy, igazi lagzi vidéken.

Nagy megkönnyebbüléssel gondoltam arra, hogy most nem is lett volna energiám ahhoz, hogy vendégül lássam az egész családot.
Helyette főzött ő tegnap, vendégül látta azokat, akik a régi és az új családtagjai.
KisKamasz ebből azért erősen kilógott, de abszolválta az eseményt.
Na új időszámításba kezdtünk. Ez is pipa...

Meryl Streep és Én

NNa, ezt most "találtam" és persze egy tehetséges elképesztő Nő hitvallása.
Nem más tollával ékeskedem, mert iderakom, ahogy ma találtam:
a bejegyzés itt, az nlcafe facebook oldalán:

https://www.facebook.com/noklapjacafe/photos/a.201870833772.129417.174495013772/10152454418358773/?type=1&theater

"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dícsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet." – Meryl Streep hitvallása, José Micard Teixeira portugál író szavai.

(fotó: Brigitte Lacombe)
Forrás: D. Tóth Kriszta