Páratlan

Tegnap belefutottam egy blogba illetve azon egy írásba, amelyik azt tárgyalja elváltan mennyire van esélye az EmberLányának új párt találni.
Az alap írásban sok sikertörténetet lehet olvasni, de van egy külön poszt, ami arról szól, hogy van akinek nem sikerül és úgy érzi nem is fog, mert gyakorlatilag lehetetlen küldetés.

AZ írás itt: http://rejtelmek.cafeblog.hu/2014/07/13/haromgyerekes-elvalt-anya/

Én is írtam egy választ, mert található egy kérdőív a blogban, ahol el lehet mesélni a jó történeteket.
Leírtam a saját sztorimat, ami ugye eddig egyáltalán nem jó.

Pont ma beszélgettem egy Kedves Barátnőmmel a kérdésről (neki 3 nagy fia van, sikeresek, okosak, ügyesek) a barátnőm irtó klassz belevaló, bevállalós, nagyon jókedvű, mosolygós Nő.
Mégsincs igazi kapcsolata sok sok éve. Pont erről beszéltünk, hogy a Gyerekes Elvált Anyák egy külön kasztba - szekcióba tartoznak, ha úgy tetszik.
Mert egyértelműen NEM szinglik, és nem is házasok.
Gyerekkel már nem szingli az EmberLánya, hanem Elvált Anya.
Kérdem én, de az "ilyeneknek" hol lehetne ismerkedni, amikor a mai világban még a szinglikből is rengeteg van szabadon, a még fiatalabbak sem találnak párt.
Akkor mi maradunk hoppon?

Nagyon úgy tűnik...

Pedig ahogy járok-kelek az utcán sok nem túl szép, nem túl ápolt, nem túl kedves nőnek van párja.
Azt persze kívülről nem lehet látni, hogy boldogak-e, de legalább nincsenek tök egyedül.

Mert Én spec senkit nem tudok felhívni, ha bedöglik az autóm a szerelőn kívül.
Mindent egyedül kell megoldanom, szerelnem vagy elintézni, hogy legyen valaki, aki szerel és persze kifizetni.
A Kamasz rémes némaságát és rossz kedvét is egyedül kell lenyelnem és elviselnem, miközben megpróbálok Megértő Anya is lenni.

Nekünk is jár a boldogság?
És akkor azt mégis merre találjuk meg???

Up-date

Jaj neeem a Norbi féle, hanem a saját állapot up-date-je kellene, de eddig halogattam.

Munkám azóta sincs (elég rossz érzés majd 10 hónapja munkanélkülinek lenni), de valahogy semmi sem akar összejönni.
Ha befut egy nagyon jónak tűnő lehetőség és nyomban rábólintok, hogy IGEN!-akkor minden szertefoszlik, mint a mesékben.
Úgyhogy lassan feladom a reményt is.
Pedig nagyon sokan próbálnak segíteni nekem, ami nagyon klassz érzés, de még nincs meg a megoldás.

Apukával a helyzet nem nagyon változott. (talán most van valami változás...)
Inkább a feszültség többször jött elő az év első felében a Kamaszból, végre nem fojtja el az indulatait.
Többször kiabáltak egymással, vagy mondta el simán a véleményét. Nem javult a helyzet kettejük között.
Elég távolságtartó, és semmikép sem könnyed.

Szerencsére "Husikát" majd 2 hónapja nem látta a gyerek, így ez jót tett.
"Husikát" én találtam ki, mert rímel a nevére (bocsánat).
Egyébként a Gyerek sokszor mondta, hogy kövérebb, mint én, azt gondoltam, hogy a gyerek rosszindulatú.
De Pünkösdkor láttam és ha nem vagyok gonosz azt mondanám, hogy más a testalkata és amennyire fiatal, annyira nem figyel az alakjára. De viselkedni és a hülye helyzetet kezelni azt nem tudja. (részletek később)

A FehérlovasHerceg valahol nagyon eltévedt, de felém nem járt azóta sem.

Sokszor van még mélypont - ilyenkor nagyon mély és nagyon fáj - de szerencsére egyre több a fent, mint a lent.
Májusban volt  megdöbbentően rossz 4 napom - gyakorlatilag taknyom-nyálam összefolyt és vég nélkül bőgtem. Azóta azért jobb a helyzet.

Apuka vett lakást, most készül a lakás és kb 1,5 hét múlva költöznek.
Pestre mennek, a gyereknek is lesz saját szobája ott is.
Az esküvő augusztus 16-án lesz vidéken és utána  lagzi. Heje-huja...
Eddig nyaggatta a gyereket, hogy menjen el, de ezt nem tartottam túl jó ötletnek.
Bár rábíztam a gyerekre tegye azt, amit ő szeretne.

Mivel nyár van és vitorlásszezon, a Kamaszt alig látom. Néha csak egy- egy estére.
Most talán lesz pár napunk együtt is a hét közepétől.