Igazából úgy látom, hogy ennek a válásnak soha sem lesz vége.
Mert nem tud vége lenni.
Van egy ember aki engem harcra kényszerít, és vagyok én, aki nem futamodik meg csak úgy.
Bár egyre inkább úgy gondolom, hogy az egésznek semmi haszna, mert a lakhatásunk valahogy nem akar megoldódni az Ex által.
A múlt héten kaptam egy kedves ajánlatot a lakás átmeneti megoldására, de nincs még fixálva így semmi sem biztos.
Majd meglátjuk ezt is.
Tárgyalás 2 hét múlva lesz, és a Felperes nem járult hozzá a szüneteltetéshez, mert ezt szerettem volna amíg megoldódik a lakás, és akkor utána lehetett volna nyugiban egy tárgyalás alatt elválni.
Mivel nem ment ebbe bele, így jöhetnek a tanúk - persze APósom és a Sógorom nagy örömmel ott tolakodnak, hogy bármit elmondhassanak rólam.
Én meg sírva hívok fel a barátaimat, hogy ez van, és nagyon kellemetlen, de nekem is szükségem lenne tanúra.
Hová jut már az ember lánya, egy kényszerhelyzetben?
Meg lehet tapasztalni az élet széles spektrumát mit bír ki az ember lelke, arca, szíve.
És mikor fog megszakadni végleg...
Ha valaki be akar lepni az eletedbe, lepjen be.
VálaszTörlésHa valaki ki akar lepni az eletedbol, lepjen ki.
Azt ne engedd, hogy az ajtoban alljon. Utban van...
Nagyon okos gondolat, Csucsukam, ajanlom figyelmedbe!