"Mi a fenét keresek én itt egymagamban?...
Tudja mi a legborzasztóbb egy válásban?
Az, hogy tulajdonképpen nem öli meg, mint egy szívlövés vagy egy frontális ütközés.
Pedig hasonló.
Mikor a "Holtomiglan, holtodiglan" ígéretek után azt kapom, hogy sosem szerettelek, azonnal meg kellene halni.
Ilyen szívdöfés után nem lenne szabad napról napra felébredni és tépelődni a saját vakságunkon.
Nem kapcsolták fel a villanyt, érti?
Valahol biztos tudtam... persze.
Csak féltem észrevenni az igazságot.
A félelem viszont hülyeség."
(Napsütötte Toscana)
Szia!
VálaszTörlésRemélem,nem haragszol,hogy zug olvaslak...CSak nézegettem az általam olvasott blogok közt...és az ő olvasott blogjaikban..és Rád akadtam...
VÉgig olvastam az összes írásodat....Nem is tudtam volna bezárni az oldalt,mert valami itt tartott,és olvastam,és olvastam..
Az egész történet olyan,mint egy film....És nem akarod elhinni,hogy ez igenis megtörténhet...
És látod a fázisokat a sorokban....
És sajnálod,akivel történik,és legszívesebben megölelnéd..
És csodálod Őt,mert erős.
És kérdezed,hogy tudja túlélni ezt.....?
Aztán arra gondolsz,hogy túl fogja,mert NINCS MÁS ÚT.......:-(
DE egyszer boldog lesz!
Köszönöm,hogy elolvashattam az írásaid.
Kívánok Neked nagyon sok erőt,és kitartást,szeretetet!
Ölelés
Y
Kedves Yogaangyal,
TörlésNagyon nagyon köszönöm a fenti kedves sorokat! Nagyon sok erőt adnak, és kedvességet, amitől most éppen sírhatnékom támadt...
Igazából nem azért írom (?) ritkásan, hogy sajnáljanak, talán inkább csak terápiás céllal.
SZívesen látlak máskor is.
SZeretettel,
A
KEdves A!
VálaszTörlésNagyon örülök,hogy nem bántottak meg a soraim,mert csupa jó szándékkal írtam őket:-)
Azt hiszem,értem az is,hogy ez a blog nem a sajnálatról szól!! Megértem, és elhiszem,hogy ez egy fajta gyógyír..hiszen hol máshol jöhetnének ki a fájdalmaink, félelmeink,ha nem itt,a blogban (én is ezért írom...)
Az,hogy az ember sajnálja azokat az embereket,akik ilyet élnek át...az nem egyfajta lesajnálás...Én maximálisan beleéltem magam a sorsodba olvasás közben..és az érzelmek ezt hozták ki belőlem...És gondolom,még sokunkból..(csak lehet,hogy mások csendben ,magukban mondják ezt ki..én meg leírom...) Belegondol az ember,hogy ezek a dolgok nagyon könnyen velünk is megeshetnek...még ha nem is hinnénk benne.
És az számomra igenis csodáltra méltó,hogy egy ANYA, a gyermekével karonfogva,képes túlélni,mit túlélni,felemelkedni ebből!!
Ölelés