Egy emberért mindent vállalni kell.
Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás.
Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó.
Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt.
Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja.
Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése