... sajnos nem Juhász Gyula: SZerelem? című versének az érzése.
pedig nagyon jó lenne már.
nincs túl jó kedvem, a hangulatom is meglehetősen őszies mostanság.
A Kiskorúval küszködünk az Ő Életének az installálásán a most már saját otthonunkba, de hát nem nagyon akaródzik neki elszakadni a Nagyszülőktől, meg talán a megszokás, hogy oda megy haza stb.
A mostani hétvégén is pakoltunk, szereltünk. Nagyon sokat segített, tulképpen a TV szekrényt egyedül rakta össze, ami azért nagy falat volt.
Küzdünk a kis tér megszokásával, én meg az irtó kicsi konyhámmal.
Aki ismert régebben, tudta, hogy mekkora nagy konyhában garázdálkodhattam amikor a Családunk még az otthonunkban élt.
Pont tegnap jöttem rá, hogy a fantasztikus gyúródeszkámat sajnos ott hagytam a régi lakásban.
Tehát nem unatkozunk, pedig isteni lenne végre már egy hétvége, amikor nem pakolunk, nem szerelünk, hanem mint a normális család valami értelmes programot csinálunk együtt.
És most valahogy a hiány egyre nő bennem egy működőképes párkapcsolat után. IS.
De hát ez csak álom, úgy tűnik.
Tudom, ha az EmberLánya nagyon akarja, akkor tuti nem sikerül, mert annyira akarja, de a fenébe is, úgy érzem teljesen megérdemelnék egy normális Férfit magam mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése