Megbocsátás?

Szoktam olvasni egy blogot - ami sokaknak nagyon elvarázsolt lehet - de én hiszek elég sok mindenben, mert annyi mindent tapasztaltam, hogy azt gondolom a sima fizikai valóságnál jóval többről szól az életünk.
http://elozoeletek.blogspot.hu/
Ennek a blognak van FB oldala is, és a tegnapi napi írás/jótanács a megbocsátásról illetve a bosszú elutasításáról szólt. Tudniillik nem jó a bosszú semmire sem, és próbáljuk meg ezt kikerülni.

Este munkából hazafelé egy filmes stábba botlottam (aki nem tudja reklámfilmekkel foglalkozom) és megörültem egy régi kedves kollégának. Majd megláttam, hogy a gyártócég egy olyan cég, illetve pont az egyik olyan emberük volt ott éppen a helyszínen, aki nekem évekkel ezelőtt nagyon sok fájdalmat és gondot okozott. Azt hiszem nem sok ember engedte meg magának velem szemben azt a viselkedést, amit ő anno igen. 4 éve nem beszéltem és nem találkoztam vele/velük.


Nem akartam vele beszélgetni, mert nincs miről, hiszen anno nem kért tőlem elnézést, de odajött hozzám és pár szót váltottunk, majd szóba került a "hogy van a családom?" kérdés, és így sok minden került előtérbe.
A beszélgetés közben figyeltem magam van-e még bennem düh, harag, esetleg bosszúvágy.
Semmi.
Nem volt bennem semmi, és ez nagyon jól esett.
Jó érzés volt, hogy mentes voltam minden negatív érzelemtől. Nem kellett küzdenem saját magammal, mert nem volt miért.

Este otthon pedig sokadjára hallgattam meg Zorán: "A szerelemnek múlnia kell" című számát, és olyan szomorú lettem tőle, hogy csak na.
Napok óta beakadt nálam a dal és a szövege különösképpen. Persze, napok óta padlón vagyok.
Bőgtem is, ahogy kell.

De azt hozta ki belőlem, hogy végül a dal szövegét és pár sort elküldtem Ex-nak és annak a Férfinak, aki az utóbbi hetekben rengeteg fájdalmat és néha  kevés izgalmat okozott nekem, de legalább újra Nőnek éreztem magam egy rövid időre miatta.
Annyit írtam csupán, hogy:
"Köszönöm, hogy általad megtapasztalhattam, hogy meg tudok nyílni, tudok szeretni, tudok őszinte lenni. Kár, hogy csak ennyi jutott"


És jól esett, hogy nem szemrehányást írtam nekik, nem dühös voltam, nem a bosszúvágy dolgozott bennem, és nem rosszat kívántam nekik.
Remélem tegnap volt az a pont, amikor végleg le tudtam zárni ezeket a fájdalmas dolgokat magamban.
Remélem...