Tegnap jött velem szembe Osho-nak egy írás részlete.
Nyilván ez egy egész könyv, amiből most kiragadok pár sort, amelyek megfogtak.
Azért, mert én is egyre inkább így érzem, hogy ez lenne a lényeg két ember között.
Legyenek akár barátok, akár szeretők, akár szerelmesek, akár egy idősödő pár.
Enélkül nem megy.
Én is próbálom az utóbbi időben, és volt mostanság körülöttem olyan ember, akivel így viselkedem és nagyon nehezére esik ezt elfogadni.
Azt, hogy ő is ilyen nyílt legyen, az meg egyáltalán nem megy.
De ez nem nekem baj, hanem neki.
"Mindenki
fél az intimitástól – más kérdés, hogy ezt felismerjük-e vagy sem. Az intimitás
azt jelenti, hogy őszintén megnyílsz egy idegen előtt – és mindannyian idegenek
vagyunk egymás számára; senki sem ismeri a másikat. Még önmagunk számára is idegenek
vagyunk, hiszen nem tudjuk, kik vagyunk valójában.
Ezeregy dolgot
rejtegetünk magunkban, nemcsak mások, de önmagunk elől is.
Az intimitás azt jelenti, hogy közel kerülsz egy
idegenhez. Ehhez fel kell adnod minden védművedet; csak így érheted el az
intimitást. De feltámad benned a félelem: ha semmilyen módon nem védekezel
többé, ha az összes álarcodat leveted, honnan tudhatod, mit tesz majd veled ez
az idegen?
Ezeregy dolgot rejtegetünk magunkban, nemcsak mások, de önmagunk
elől is, mert egy beteg emberiség nevelt fel minket tele elfojtásokkal,
gátlásokkal és tabukkal. És úgy érzed, hogy valakivel, aki idegen számodra – s
függetlenül attól, hogy talán már harminc vagy negyven éve együtt élsz vele, az
idegenség sosem tűnik el –, nagyobb biztonságban vagy, ha megőrzöl néhány
védelmi eszközt magadnak, ha tartasz egy kis távolságot, hiszen a másik
kihasználhatja gyengeségedet, törékenységedet, sebezhetőségedet.
Mindenki fél az intimitástól.
És a problémát tovább nehezíti, hogy mindenki vágyik is
rá. Mindenki sóvárog utána, mert máskülönben egyedül maradna az univerzumban –
barát nélkül, szerető nélkül, bizalmas nélkül, olyan társ nélkül, aki előtt
őszintén feltárhatná bármely sérelmét. Mert a sebek nem tudnak begyógyulni, ha
nem tárod fel őket.
Minél inkább rejtegeted őket, annál veszélyesebbé válnak.
Halálos fekéllyé fertőződhetnek.
Az intimitás egyrészt létszükséglet, és emiatt mindenki
vágyik rá. Azt akarod, hogy a másik olyan intim viszonyba kerüljön veled, hogy
lemond a védekezésről, feltárja előtted a sebeit, leveti minden álarcát és
hamis személyiségeit, és anyaszült meztelenül fordul feléd.
Másrészt viszont
mindenki fél az intimitástól – bizalmas viszonyra vágysz, de nem mondasz le a
saját védműveidről. Ez az egyik legfontosabb konfliktusforrás a barátok és a
szerelmesek között: egyikük sem akar felhagyni a védekezéssel, egyikük sem mer
teljesen pőrén, őszintén és nyitottan fordulni a másik felé – pedig mindketten
vágynak rá.
Ha nem szabadulsz meg az összes elfojtástól és gátlástól –
melyeket a vallás, a kultúra, a társadalom, a szülők és az iskola nevelt beléd
–, sosem tapasztalhatod meg az intimitást.
És neked kell megtenned a kezdő
lépést.
Pedig ha nincsenek benned elfojtások és gátlások, akkor
sebesüléseid sem lehetnek. Ha egyszerű, természetes életet élsz, nincs miért
félned az intimitástól, és részed lehet abban a határtalan örömben, amikor két
láng olyan közel kerül egymáshoz, hogy szinte egyetlen lángnyelvben egyesülnek.
És ez a találkozás csodálatosan fölemelő, boldog teljességérzetet nyújt. Ahhoz
azonban, hogy részed lehessen benne, előbb tökéletesen rendbe kell tenned a
saját házad tájékát.
Csak aki meditál, az tapasztalhatja meg az intimitást.
Neki nincs semmi rejtegetni valója. Már kivetett magából minden félelmet. Nincs
benne más, csak csend és szerető szív.
Önmagadat teljes valódban el kell fogadnod. Ha nem tudod
maradéktalanul elfogadni magadat, hogyan várhatod, hogy mások elfogadjanak?"
Osho-Intimitás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése