Egyedül

Annyit olvastam már az egyedüllétről, a magányról.
A kettő persze nem ugyan az.

Eddig az életemben nem szerettem egyedül lenni, talán féltem az egyedülléttől.
De most, valahogy ez is megváltozott. Gyerekkoromban is utáltam egyedül leni.

Tudom, hogy Egyedül vagyok pillanatnyilag, mint Nő, de lesz majd másképpen, amikor majd mellettem lesz az a Férfi, akire vágyom.
Most meg kell tapasztalnom milyen Egyedül lenni, Önmagammal.
Jól elbeszélgetünk, az biztos. Néha kicsit hangosan, máskor jutunk kompromisszumra is.

Most, hogy megtapasztaltam, hogy a nyár alatt felhalmozódott rengeteg és fárasztó, kimerítő munka mellett is, meg tudtam oldani a lakás dolgait, a becsomagolást, a szelektálást, a költözést, a kicsomagolást és ezek végén ott vagyok Én, akinek nem segített senki.
Na jó, néha egy-két ember, és persze akik dolgoztak a lakáson.
De én szerveztem össze, én fizettem ki, én találtam ki a lakást, én "Teremtettem" meg az Önálló életemet.

És most előre elhatározva egyedül nyaralok.
Egyedül.
És élvezem.
A Csendet, a saját magam hangját, vagy a Belső Hangomat. Élvezem, hogy nem kell mások körül ugrálnom, azt eszem, amit éppen kívánok, azt csinálok, ami jól esik. Annyit nézem a csillagokat, amennyi a kedvemre való. Egyedül vagyok.
Mégsem magányosan.
Vannak barátaim, vannak a SZüleim, van a Kisfiam.
Felfedezem az Egyedüllét örömét, kihívását, energiáját.
És valahol tudom legbelül, hogy ez nem fog örökké tartani.
Ha képes vagyok szeretni egyedül lenni, akkor majd változni fog ez is.