Megfejtés?

Sokáig gondolkodtam azon, hogy mi indulhatott ki saját magamból, ami ide vezetett.

Lassan, nagyon lassan bukkant fel a gondolat.
Jó pár éve kezdtem érezni azt, hogy ebben a házasságban én nem vagyok benne sehol.
Jó rendben, persze úgy tűnt. Meg azért Ex anno igyekezett, meg hozott virágot, meg történt egy s más, de általában hétvégenként eltűztek a Gyerekkel edzésre Agárdra, és egyre többet voltam magányos.
És még a kedves Csernus is megmondta már, hogy aki marad egy kapcsolatban, de mégis magányos és ezt elfogadja, az gyáva.

Nemrég találtam meg magamban egy emlékfoszlányt, hogy kb 2009-en, vagy 2010-ben már a kinez táborban is egy családállításon már az volt a problémám, hogy egy falat éreztem kettőnk között és ezt szerettem volna megoldani.
De akkor nem oldottam fel, viszont megmaradt és szépen lassan egyre nagyobb lett a szakadék kettőnk között.
Én meg szépen lassan, elkezdtem sóvárogni valaki után, aki kirángat ebből a szarból.
De nem jött senki, aki kirángatott volna.
Viszont jött Ex-nek, aki kirángatódott a közös langyos pocsolyából. De hát én már rég éreztem, hogy ez nem működik. Úgy.
Valószínűleg ettől a bizonytalan érzéstől, pedig nem tudtam már úgy Feleségként működni, ahogy kellett volna. Önkéntelenül is elkezdtem tőle távolodni lelkileg.
Gondolom ezt megérezte.

De lehetett volna rajta javítani. Igaz sok energiába került volna. Volna...

A múlt héten mondtam Ex-nek, amikor a Gimi választás miatt találkoztunk, hogy negyed annyi energiából, mint amennyit eddig a válásra, a veszekedésre, a harcra elhasználtunk, helyre lehetett volna hozni az életünket.
Ha neki lett volna kedve hozzá.
De az ő kedve akkor a KedvesKolléganőnél járt, azóta meg Zs-nél.