2012 január 19-e után (a gyerek 13-dik születésnapja) nem tudtuk mi fog történni.
Még mozizni, cukrászdázni is voltunk együtt, sőt még a nagyszülőkkel is közösen. És ezeket a programokat az Ex találta ki leginkább.
AZután január 25-én este nagyon fáradtan és feszülten jött haza, sok gonddal a háta mögött.
Próbáltam figyelni rá, beszélgetni vele, próbáltam kicsit jobb kedvre deríteni.
De nem sikerült. Vacsora után elszabadultak az indulatok, rengeteg sírás, amit el lehet képzelni.
Itt már nem volt megállás. A szellem kiszabadult a palackból, és az indulatok elszabadultak.
Ronda vége lett.
Ő aztán elment egy "találkozóra", és akkor derült ki, hogy a gyerek nem aludt, hanem végighallgatta az egész veszekedést, műsort.
Sírva hívta a szüleimet, hogy jöjjenek segítsenek, mert annyira ki vagyok borulva.
Már csak darabjaimban léteztem, azok is össze-vissza hevertek, a lelkem már nem élt.
Csak egy roncs voltam, akit éppen akkor hajítottak ki a szemétbe.
Éjjel Anyuékhoz feljöttünk aludni. AZt gondoltuk, majd kicsit később megoldódik...
... azóta is itt lakunk.
Így ért véget a "Családunk" élete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése