Próbáltam én megoldani.
Nagyon is. Mindent.
Mindent, amiről éreztem, hogy egyáltalán nem jófelé visz.
Hiába.
Hiába szóltam. Hiába mondtam neki. Nem érdekelte.
VAGY nem akarta, hogy érdekelje, nem akarta megoldani.
Mert fáj. Fáj szembesülni a saját kudarcunkkal.
Bár azt gondolom, hogy ez CSAK- csupán bátorság kérdése.
Ha ez Ember vagy az EmberLánya Elég Bátor ahhoz, hogy szembenézzen a saját problémáival, azaz alapvető hiedelmeivel, akkor van kiút.
Akkor van terápia.
Akkor van lehetőség javítani.
Akkor van lehetőség változni.
Mert a Világban egy dolog van,ami állandó, az a: VÁLTOZÁS
Mindig minden változik, csak figyelni kell.
Egyetlen pillanat sem ismétlődik meg ugyanúgy.
Megismétlődik az ember életében, kicsit másként. (Ilyenkor, ha az ember szemfüles, akkor rögtön ráérez, hogy hohóóó! itt ez már megtörtént egyszer, és most kaptam egy másik (új) lehetőséget változtatni az eddigi formámon, viselkedésemen.
De ezt észrevenni, és ezzel a lehetőséggel élni nagyon nagyon nehéz.
Bátorság kell hozzá.
Nagyon nagy bátorság.
Mint, amikor az ember elrugaszkodik és beleugrik a mélybe.
Vagy amikor az embernek vertigo-ja van (rettegés a magasságtól) de felmegy mondjuk az Eiffel toronyra, és lenéz onnan a nagy körerkélyről.
Ilyen az, szembenézni a saját démonaikkal...
AKi sosem tette, nem tudhatja mekkora bátorság kell ehhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése