Az eltelt 1,5 évben többször mondott nekem egy-egy személy olyan mondatot, amit akkor velem szemben nagyon kegyetlennek és igazságtalannak tartottam.
Nagyon rosszul esett és nagyon fájt. Sok, még ma is fáj, de már kevésbé.
Ilyenkor magamban mindig megkérdeztem, hogy lehet valaki ilyen kegyetlen velem, amikor én szenvedek, keresem a kiutat, a megoldást, és mégis bánt, amikor mondjuk én jótanácsért fordulok hozzá.
Majd hagytam. Jöttek-mentek a gondolataim a mondat körül.
És egyszer csak értelmet nyert.
Sok ilyen mondatom van, amiket most én mondok másoknak, de megpróbálom nem bántóan.
Azért mondom, mert végül is hatott.
Lassan megértem, hogy Csernus miért olyan kegyetlen a pácienseivel.
Mert az esetek nagy részében, a páciens annyira bele van ragadva a fájdalomba, hogy csak egy ilyen roppant kegyetlen mondat ránthatja ki a mocsárból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése