Amikor az ember azt hinné, hogy az Élete a legtökéletesebb mederben, csendesen zajlik, egészen biztosan történik valami.
És ez a valami azt jelenti, hogy akkora meglepetésben lesz az embernek része, hogy felocsúdni se jut ideje.
Utána pedig takaríthatja a romokat, ha túléli. A romeltakarítás pedig ki tudja meddig tart(hat).
Erről szól ez a napló.
Régebben volt egy másik naplóm, amiben nyomonkövethető volt a "Csodás, harmonikus" életünk.
De az az állapot mára a múltté, és nem aktuális.
Úgy döntöttem, hogy saját magamnak írom tovább itt, terápiás céllal.
Kiírom magamból ami fáj, ami történik.
Egyik esetben csak erre szolgál, jobbik esetben talán segít másoknak is, akik ilyen cipőben járnak, vagy ne adj Isten hirtelen ilyen helyzetben találják magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése