Tulajdonképpen egy teljesen hétköznapi történet után próbálom magamat összeszedni és helyrerakni, ami kissé nehezen megy. AZ út görönygyös, és sokszor vesztem el a hitem saját magamban, és főleg abban, hogy egyszer a végére érek az alagútnak és utána kiérünk a fényre és jobb lesz.
Történt ugyanis, hogy egy szép késő nyári, baráti szerdai napon 2011 augusztusában úgy döntött az Ember (azóta Ex-é avanzsált), hogy elege van belőlem, a családjából, az eddigi életéből.
Sok kisebb-nagyobb veszekedés, ordibálás, betegség, nézeteltérés után, a kérésére még húztuk egy darabig, ám egy hirtelen huszárvágással véget vetett az addigi életünknek.
Mármint a mi (kisfiam és az én) életünknek.
Ez a napló az azóta történt eseményeket dolgozza fel.
Teljesen hétköznapi történet, csak a túlélési technika más...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése