A Kísértés

Amikor az egész kirobbant Exből 2011 augusztusában, én megkérdeztem a Gyerektől, szerinte mi van az Apjával.
Lévén egy Gyerek sokszor sokkal nyitottabb, jobban látja kívülről a dolgokat, másként gondolkozik,nem bonyolít.
Rögtön rávágta, hogy: "Apa benne van egy kísértésben".

Később is olvastam, és azóta már tudom, hogy az a házasság ahol meg tud jelenni a "Harmadik", az nem jól működik.
Most visszagondolva, teljesen így volt. A miénk nem működött.
De miért? Szerintem azért mert Ex már unta, talán a fene nagy szabadságot - igyekeztem nem határokat szabni neki, menjen, ha kedve van. Bíztam benne, megbíztam benne, hogy visszajön.
Mert a Bizalom egy házasság alapja.
Én meg hülyén és vakon bíztam benne.

Mégsem érezte magát jól, és így könnyűszerrel tudott a "Harmadik" belépni a mi életünkbe.
Gyanítom, hogy Ő pedig makacsul, és nagyon megdolgozott a saját pozíciójáért.
Ezzel egyetlen bajom van csupán. A Kísértés.
Mennyire tud egy ember erős lenni a Kísértéssel szemben?
Elítéljem?
Nem tudom.  Nem tehetem?
Én eleve nem adtam teret a kísértésnek, hiszen a házassági fogadalmunkat komolyan vettem.
Azt hiszem, én eleve elzárkóztam a lehetőségtől is, mert nekem fontos volt a Családom.

A Kísértésről most jutott a kezembe egy számomra nagyon kedves Barátunk könyvében az egyik írása:

"A kísértés kívülről érkezik - de a döntés az emberé.
Az Őstörténet mindig ezt mondja el. Isten az embert jónak és szabadnak teremtette. Pontosabban szabadnak a jóra. De a jó és a rossz közötti mérce megállapítására nem adott neki képességet. Ezen a helyen nem tudásra, hanem a bizalomra adott képességet a teremtésben.
Amikor pedig a Kísértés érkezik, akkor egy szabad embert talál maga előtt. Nem önmagunkban hordjuk a kísértést. De szabadságunk azt eredményezi, hogy kísérthetőek vagyunk. Van döntési lehetőségünk. És döntenünk kell."
Literáty Zoltán