Az Út

Igazából nem is fogtam fel, amikor útra keltem.
Csak ültem hajnalban csendesen az autóban, ami Bécs felé vitt, hogy felszálljunk a repülőre.
Nem tudtam mit mondjak, mit mondhatnék.
A becsekkolásnál találtam a földön egy Fatima kezet (hamsza vagy Fátima keze (amulett)
Az arab világban szemverés ellen sokfelé viselnek nyitott tenyeret ábrázoló ékszereket. Észak-Afrikában ezt a fajta amulettet „Fátima (Mohamed próféta lánya) kezé”-nek hívják.
Az Izraelben oly divatos hamsza (hamsa, khamsa, chamsa = arabul „öt”, a kéz öt ujjára utal) valójában az iszlám folklór terméke, s Izraelben maghrebi zsidók honosították meg a viselését. Héberül hames(h)-nek vagy „Mirjám (Mózes nővére) kezé”-nek is mondják.
Indiában: humsa hand. Rendszerint aránytalanul nagy szemmel a közepén.
Legtöbbször stilizált, szimmetrikus alakú ez a kéz amulett, mintha a három középső ujj jobb- és balodalán is egy-egy kihajló hüvelykujj lenne. forrás: http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/hamsza.html)
 - nem a klasszikusat, de az. Ezt egy jó előjelnek találtam.
Az út hosszú volt, végül is elég messzire utaztunk. A szigetre éjjel érkeztünk meg egy kishajóval.
A kikötőből gyalog tettük meg az utat a szállásig. Hihetetlen élmény volt, mert a hold gyönyörűen világított, a csillagok ezerrel csillogtak, és mesés volt az éjszaka. Bátorító fogadtatásban volt részem a SZiget Szellemétől.
Másnap már elkezdtük a munkát. Kíváncsi voltam mi fog történni.
Beszélgettünk.
Illetve én beszéltem, Ő hallgatott sírtam és csak sírtam és sírtam. Később már feladatokat is kaptam, hogy tudnám magamat rávenni a megbocsátásra, a megkönnyebbülésre.
Sokat ültem kint a parton, csak úgy. Hagytam had jöjjenek-menjenek a gondolatok, a fájdalmak, a fel-felmerülő emlékképek. De annyira friss volt még a trauma, hogy igazából nem láttam ki belőle, csak benne csücsültem a mélyén.
Nehéz volt.
Nagyon nehéz volt, mert ha erre gondolok, még most is fojtogat a sírás.
Napról napra azután nagyon lassan kezdtem feloldódni és vártam a napi betevő beszélgetésünket.
Nem volt velem könnyű azt hiszem.
Egyedül laktam, így sokat voltam magammal és a gondolataimmal.
Egy dolog nagyon hiányzott: a Fiam!
Szerettem volna, ha ő is ott van velem, látja ezt a klassz helyet, de mégis neki nem tett volna jót szerintem.
Ő itthon maradt, megbeszélten az Apjával.

Mint később megtudtam, azon a héten minden nap az Apjához kellett bemennie az irodába, és ÉdesHármasban ebédeltek a "Harmadikkal", aki kedvesen kacagott a gyerek viccein, hogy megkedveltesse magát. Bár az Apja szerint a "Harmadik" csak egy "Kedves Kolléganő".
Mind a mai napig tagadja, hogy az egész a "Harmadik" miatt történt.
AZért történt, mert Ő (Ex) már nem volt boldog...