Borzalmasan pocsék érzés volt, amikor pontosan tudtam, hogy melyik "hivatalos program" nyilván a privát édeskettest jelentette.
Utána az Ex simán hazajött, mintha mi sem történt volna. Úgy tett, mintha még mindig nem tudta volna eldönteni, mi lesz a folytatás. Pedig biztosan miért csinálja ezt. Én nem jöttem rá.
Tudtam mikor csal meg, mikor megy színházba a Nő-vel, és mindig azt vártam, vajon milyen lesz, ha hazajön.
Mond valamit, vagy tesz valamit? Másként viselkedik?
De igazából úgy tett, mintha mi sem változott volna.
Sőt! Hajlandó volt velem is programokat csinálni, kézenfogva az esti Várban kutyát sétáltatni, még moziba menni, vacsorázni, romantikusan gyertyafénynél fürödni, beszélgetni.
Miközben tudtam, hogy minden napja a MásikNőről szól.
Volt olyan is, hogy együtt ketten mentek el egy ismert Desszert boltba, ott vettek édességet, majd Ex ezt szépen hazahozta a "családjának", és mi mosolyogva együtt megettük.
Persze, ha ilyenkor véletlenül egy-egy ismerősünkkel összefutott, gyorsan úgy tett, mintha nem venné észre a közös ismerősünket. Mondjuk, ha a Kutya is velük volt, akkor azért nagyon könnyen beazonosítható volt Ő, no és mellette a KedvesKolléganő is.
Arra is volt példa, hogy együtt mentünk akkor még "közös baráték"-nak ajándékot venni (no persze ez a barát velem már nem áll szóba!), hiszen vendégségbe mentünk, és egy ismert bababoltba vitt engem, ahol persze fonalat is lehet kapni, és a maga módján érdeklődött az eladótól kislány leggins után. AZ eladólány simán beszólt neki, hogy:
"minek kérdezed, hiszen ilyet vettél a múlt héten?"
Erre persze zavarba jött, amikor rákérdeztem mégis kinek vásárol, csak terelt, hogy biztos összekeverte a csaj valakivel. Engem gyorsan kitessékelt az üzletből, amíg ő beszélgetett az eladólánnyal. Mondjuk úgy próbált menekülni, hogy itt vett nekem karácsonyra fonalat...
De olyan is volt, hogy kettesben vacsi, majd mozi, majd otthon édeskettes velem.
De ahhoz is ragaszkodott, hogy a szüleinkkel együtt menjünk moziba, programozzunk.
Most sem értem ezt pld minek?
Azt nem tudom, hogy ezeket hogy tudtam végigcsinálni egy hangos szó nélkül.
Miért tűrtem? Miért nem csináltam mást?
Egyszerűen azért, mert féltem mi történik, ha kiakadok. Akkor kidob minket?
Nem álltam ki magamért egyáltalán.
Hagytam neki, hogy legázoljon, hogy átverjen, hogy hazudjon.
Nem volt értelme.
Semmi értelme.
Ma már tudom ezt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése