A blogolásról

Fruzsi (DepiAnyu: http://depianyu.cafeblog.hu/) ajánlására futottam bele egy blogba: Bouvet blog
Ott pedig elkezdtem keresgélni a bejegyzések között. Olvastam ilyet-olyat. Rögtön 5-6 témához hozzá is tudnék szólni. Könnyed, még az a bejegyzés is annak tűnik, ami nem vidám.
Majd egy bejegyzés a blogolásról szólt: Hogyan legyünk jó bloggerek? címmel.
Nyilván miután elolvastam, megkerestem az alap cikket, amire válaszként íródott a post.
Tehát itt van az alapfelvetés, mitől lesz jó és sikeres egy blog: http://www.men.hu/6-fontos-tenyezo-nelkul-nincs-sikeres-blog/szorakozas/tech/3724

Vegyük sorra:


1. Kell egy jó téma:
Kell egy jó téma, ami lehetsz te is, ha elég érdekes az életed vagy jó kérdéseket tudsz feldobni az életeddel kapcsolatban.
Elég érdekes az életem?  Nem, határozottan nem. A régi blogom legalább kedves volt, meg vidám. Néha nem.
De ez? Hát ez egyáltalán nem érdekes és nem is vicces vagy vidám.
Csak nyafogok, csak a problémáimról szól. Sehol a szeretet, az ölelés, a vidám családi élet.
Egy ElváltKözépkorú40esNő nyávogása. Nem érdekes. Megértem, nagyon, hogy alig olvassa valaki. Az embert nem érdekli mások problémája, mert mindenkinek van elég saját baja.

2. Cél:
Egy blog akkor lesz olvasott, ha megfogalmazod a vele kapcsolatos céljaidat. Mit szeretnél? Sok olvasót, vagy inkább kevesebbet, akik minőségi hozzászólásokkal színesítik az oldalt, figyelnek és értik a szövegeidet?
Cél: olvassanak elegen. Nem! Sokan! És legyek befutott. Meg jó példa is, hogy túl lehet élni dolgokat.
Őszintén? Kinek ne lenne célja? Ki ne szeretne befutott sztárblogger lenni?
Ki ne örülne annak, ha kígyózó sorok állnának rá várva, amikor megjelenik végre az első Könyve?
Na. de van egy óriási bökkenő!!
Velem nem történt semmi extra. Nem volt halálközeli élményem, nem jártam a Harmadik világot megmenteni. Nem vonultam el évekre egy asramba. Nem világosodtam meg.
Nem hajtottam végre teljes életmódváltást sem, nem fogytam le 100 kg.
Nem lettem fittneszbajnok sem és formás fenekem sem lett sajnos, mint Sarka Katának.
Szerencsére nem egy halálos betegségből gyógyultam meg, mint hála Istennek Bori. Csodálom is Őt mindazért amit csinál. Amit másokért tesz!!!

Nincs bennem semmi érdekes.
Én csak elváltam.
Nem tudok felmutatni semmi érdekeset. Nem tudok másokat biztatni. Nem tudok csoportokat szervezni vagy Önsegítő társaságot. Mert ebben a témában nincs ilyen. Nem tudok a társadalom hasznos tagjává válni, mert ez a történet manapság bárkivel megtörténhet. Hiszen a házasságok kicsivel több, mint a fele válással végződik. (Egy kis statisztika a témában)
Nekem/nekünk CSAK megváltozott az életem/életünk és több, mint 4 éve próbálok visszatalálni az Életemhez és próbálok meg rendbe rakni mindent magam körül. Inkább kevesebb sikerrel.
Nem inspirálok senkit sem, mert ezzel a történettel nem lehet.
Ergo: magamnak írok. Meg a netnek. Terápia.

3. Magabiztosság:
Egy bloggert gyakran ér kritika, főleg akkor, ha népszerűvé válik az oldala. Ezzel is számolnod kell, amikor belevágsz, és túl kell lépned az esetleges támadásokon, mert ha ezek miatt elbizonytalanodsz, akkor hamar eljuthatsz oda, hogy feladod a bloggerkedést.
Nem vagyok magabiztos. Egyáltalán nem.
Ha az lennék, nem nyafognék, hanem mennék előre és tenném a dolgomat.
Lenne önbizalmam és nem azon dolgoztam volna az elmúlt sok évben, hogy az egyszer volt, de elveszett önbizalmamat és Önmagamat megtaláljam.

4. Rendszeresség, idő:
Egy blog akkor tud hosszabb távon működni, ha folyamatosan jelennek meg rajta bejegyzések. Ha hetekig nem írsz, az olvasók egyszerűen elfelejtenek, és nehéz őket visszacsábítani.


Nem vagyok rendszeres. Régebben az voltam. De manapság már nem. És a nyünnyögésemben nincs mindig újdonság. És témám sincs mindig friss.

5. Olvasók, kommentelők: A megtalálásukra nem elég jó szövegeket létrehozni, hanem reklámoznod is kell az oldalt, ami sokszor nem kis munka.

Hát én nem marketingelek. Hanem csak úgy a sorsára bíztam a blogomat. Nem hirdetek. Nem a blogírás teszi ki a napjaimat nagy százalékban. Régebben így volt, és akkor tényleg pörgött is, akkor sok barátot is szereztem. Ma már nem így van.

6. Személyesség, önmagam felvállalása: Egy jó blog mindig személyes egy kicsit, és ehhez elengedhetetlen önmagad felvállalása

Talán ez az egyetlen, ami rendben van.
Felvállalom. Leírom. Sőt, ha megkeresne Zs, akkor is simán felvállalnám vele szemben is. Sőt Ex-szel szemben is. Ez egy erősen szubjektív blog. Nagyon erős szubjektív élményeken alapul. A mi kis MiniDrámánk a témája. És a remélhetőleg abból kivezető útról szól(na). Vagy legalább is kellene, hogy szóljon. De még nem vagyon benne biztos, hogy megtaláltam a kivezető utat.

Ha ezeket így megnézem, akkor nem vagyok sem sikeres, sem érdekes és semmi értelme ezt folytatni.
Hacsak azért, mert kizárólag önös érdekből és céllal írom.
Magamnak és a netnek. És annak a pár megmaradt ismerősömnek, akiket esetleg érdekel.
De hát ezt is felvállalom.
Nem vagyok sem befutott, sem híres, de még ismert sem.
És lehet, hogy ez pont így van jól.
Magamnak nyafoghatok. Legalább kiírom magamból amit érzek és/vagy gondolok.

Mint például tegnap este hazafelé majdnem sírtam már a fizikai hiánytól. Egy Férfi fizikai hiányától.
Nem leszek álszent. Hiányzik. A testemnek és a lelkemnek is.
Így állok. Elég szar mérleg.