A kanapén ülök...

és ólmos fáradtság lett rajtam úrrá.
Az elmúlt 3 hétben pihenőnap nélkül dolgoztam és már alig vártam, hogy befejeződjön ez a rész.
Szerencsére mára jutott végre egy  szabadnap.
Tegnap azt terveztem, hogy frissen kiugrom az ágyból, gyorsan bekapom a reggelit és irány a szabad, a természet.
Milyen csodás lesz kijutni a városból, hiszen az elmúlt 14 napban nagyrészt egy besötétített vagy csak műfénnyel szórt kis műteremben ültem! Ott is ettünk. Néha kinéztem az ajtón vagy lementem kajáért. De mégis a bezártság érzése nagyon erős volt.
(Tegnap pont azon töprengtem, hogy vajon egy börtönben hogy bírják ki a rabok? Mit csinálnak a tudatukkal, hogy kibírják a bezártságot?)

Dunakanyar? vagy Velencei tó? Vagy a legrosszabb esetben is Római part, egy jó kis hekkezés!
Ó, vagy hát a Dürer kertben  a Food Truck Show!
Ehelyett még mindig pizsamában ülök a kanapén és nézek ki a fejemből, miközben igazából megmozdulni sincs kedvem.
A gyógyteát (galaj) és a fél liter zöldteát már megittam - semmi hatás, egy pohár narancslevet is. Kéne még egy jó nagy bögre kávé...

(Olyan kedves élmény ért tegnap! Bent voltunk többen is dolgozni. Bent jó nagy, igazi kávégép van. Hátramentem az egyik részlegbe, amikor is felhívott A, hogy kérek-e kávét? Hát úgy meglepődtem a kedvességén. Hirtelen kifutott a számon, hogy: " fú de régen  főzött nekem reggel kávét férfi csak úgy !") Meghatódtam. Ja, az a fene nagy lelkem. De nagyon jól esett nna.

Maris már mosott egy adagot, ezt már kiterigettem. Most megy a második adag. És lenne még egy harmadik is. Elvégre valahogy be kellene hoznom a lemaradást, ami felhalmozódott az elmúlt 3 hétben. A lakást is végre rendbe kéne szedni - de ezt tuti nem ma fogom megtenni. Vasalatlan ingből most kb 8 lóg már hetek óta a kilincsen. Ezt ma mindenképpen meg kéne csinálnom!
A hűtő tele van maradékkal. Édességből van 3 hetes és 1 hetes is. Csak megkívánja a szemem, aztán jól nem eszem meg.
Az erkélyt ki kéne takarítani, hogy ha végre kisütne a nap kiülhessek pedikűrözni. Mert hát azt is nagyon kéne.
De még zuhanyozni sincs kedvem. Ma inkább lennék Büdös Pizsamázó.

Az embert annyira tudja pörgetni a saját tudata, hogy meddig kell valamit kibírni. És ha annak vége, utána jön egy jó nagy visszaesés. Amikor az ember megkönnyebbül, hogy végre vége, egyből kijön a fáradtság is rajta.
Most ez van. Igazából az utcára sincs kedvem lemenni, mert végre egy napot szeretnék a 4 fal között lenni nyugiban. Olyan szétfolyós nyugalomban. Amikor én is és az idő is ólmosan lassan telik.
Ha sütne a nap, az feldobna biztosan.

A másik Énem pedig most rögtön utazna. Bele a világba. Mert utazni jó. Mert élmény kell.
Mert már évek óta nem utaztam sehová. Menni kéne, menni kéne.

De még itt ülök és gondolatok ezrei cikáznak, hogy írni is kéne, mert annyi mindenről lenne mit...