Hogy ne legyen annyira egysíkú, azért néha történik "vicces" dolog is.
Például pár barátnőm nyaggatott, hogy regisztráljak már egy netes randi oldalra, hátha. Ez az aknamunka évek óta folyik ellenem, de eddig sikeresen ellenálltam, hogy ez nem az én világom.
Hát elgyengültem egy baráti csütörtökön és megtettem. Persze izgatottan vártam a leveleket és kb 1 hét alatt elment a kedvem mindentől.
Nyilván alig van nekem tetsző pasi - végignézni a felhozatalt rosszabb, mint egy kínzás - ha valaki látott már pocsék szereplőválogatást - na ez megszorozva 50x - olyan rossz. Mint egy húspiac.
Van aki 39 évesen beírja hogy neki tulképpen bárki jöhet 20 és 74 között.
Megkérdeztem tőle, hogy ezt mégiscsak hogy gondolja? Elcsépelt szokásos válaszok, hogy a kémia, meg majd személyesen kiderül van-e vonzalom.
Majd röviden rátért a szex témakörre, hogy neki nagy a libidója és nyilván a szünetekben majd csak lesz miről beszélgetnünk, de hogy is gondolom én ezt tulajdonképpen, ha a fiammal élek együtt?
Hogy lesz nekünk erre alkalmunk? És ugyan már ha ráérek szombaton fussunk össze, hogy egyáltalán bejövünk-e a egymásnak. Nem válaszoltam.
Volt, aki szimpatikus volt, viszonylag normális levelet írt, hogy levelezne velem. Megadtam a mail címem és azóta is várom a levelét.
Kedden döbbentem meg igazán (mert ugye az embernek meg kell adni a korhatárt hány évesig jöhet a menet). Egy kedvesnek látszó 83!!! éves könyvelő-könyvvizsgáló írt nekem, hogy ő egy aktív még mindig dolgozó boldog özvegy egy kutyával és nagyon szívesen összeismerkedne velem meg ilyenek.
Egy darabig ültem a gép előtt, hogy most valamit én nagyon nem jól látok tutira.
De megnéztem a profilját és hát ez van leírva oda is.
Pár perc után viszont annyit röhögtem, mint még életemben nagyon régen.
Kedves, tényleg kedves.
Meg a sok érdeklődő is, tulajdonképpen akár jót is tehetnének a lelkemmel, de sajnos mégsem teszik meg nekem ezt a szívességet.
Na, forget it...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése