Ki vagyok én?

Az egész kérdésfelvetés onnan indul, hogy kb tavaly ilyenkor megpróbáltam előre menekülni és megfejtést találni a körülöttem zajló erőteljes változásokra. Akkor rábukkantam egy fiatal asztrológus srácra és elkezdtem asztrológiát tanulni tőle. Az egyik alapvető kérdés a tanfolyam elején az volt, hogy azt kell előbb megállapítanunk, hogy megismerjük az IgaziÖnmagunkat, hogy kik NEM vagyunk. Fura kérés volt, de segít talán az "aszcendensünk" gonoszkodásainak a hatásai alól kibújni.
No, nem is ez a lényeg. Azóta, abba is hagytam a tanulást, mert sajnos előttem hiteltelenné vált, és már egyáltalán nem érdekel mit bölcselkedik. Nem szeretem az ilyen figurákat, de most nem megyek bele a részletekbe.

Mint mindenkinek nekem is van sok ismerősöm, barátnőm. Némelyikük családban él, de egyre többen elváltak. Van akinek ez így jó és berendezkedett az egyedüllétre, van aki meg megfeszül azért, hogy legyen mellette valaki. És ezért még önmagát is képes feladni.

Ezen kezdtem el gondolkodni egyik este, hogy vajon én hol tartok, milyen vagyok kívülről?
A Kamaszt kérdeztem, hogy vajon ordít-e rólam is, hogy PASIT AKAROK! vagy nem.
Erre csendesen annyit mondott, hogy Anya rajtad az látszik, hogy Egyáltalán NEM akarsz pasit magad körül. Nyilván ezért nincs.
Na tessék.
Megint jól megkaptam.

És ekkor beindult az agyam. Hogy ki vagyok én? Milyen Férfit szeretnék magam mellé?
Milyen Nő vagyok egyáltalán? Nő vagyok egyáltalán? Jó, nem külsőre, hanem lelkileg, szellemi szinten. Vagy már túlságosan elmacsósodtam?
Vajon milyen női Archetípus vagyok igazán?

Artemisz: a vadászat és a Hold Istennője, versenytárs és nővér
Athéné: A bölcsesség, a mesterségek és a stratégia istennője, apja lánya
Hesztia: a házi tűzhely és a templom istennője, bölcs nő és hajadon nagynénénk
Héra: a házassági istennője, az elkötelezett nő, a feleség
Démétér: a termékenység, a gabonaföldek istennője, táplálékadó, anya
Perszephoné: a leány és az alvilág királynéja, fogékony nő, anyja lánya
Aphrodité: az alkimista istennő: a szerelem és a szépség istennője, kreatív, nőies szerető
(Bennünk élő Istennők)

Elkezdtem törni a fejem, hol is tartok, kik lehetek igazán?
Ránézésre és első olvasatra egyikük sem vagyok:
Azt tudom, hogy sajnos NEM vagyok Aphrodité vagy Vénusz. Az igazi Női hízelgésből, bújásból, macskából bennem semmi sincs. Elégé lehangoló, de fogalmam sincs hogy kéne ezt csinálni, de ami még rosszabb, igazából idegesítenek az ilyen tündi-bündi nők. Jujj, a hideg tud rázni. Nem tudok nyafogni, pedig tudom, néha kellene. Viszont létezhet olyan erős Férfi energia, aki mellett képes lennék ezt a részemet is működtetni.

NEM vagyok igazi Amazon harcos sem, mert ahhoz mert túl nagy a lelkem. Mint több háztömb egyben. Hiába tudok harcolni és látom magam előtt a célt, nem tudok mindenkin átgázolva könyörtelenül pusztítani. És lovagolni sem tudok. Viszont ha valaki felbosszant, akkor nekirontok és itt kő kövön nem marad.

NEM vagyok Athéné sem, mert hiszem nem vagyok sem bölcs, sem diplomás (ahogy volt Apósom mondta) és nem vagyok igazi stratéga sem. És sajnos nincs egy oltári nagy karrier sem a hátam mögött. Nem kerestem magam halálra a szakmámban sem. Diploma híjján nem lettem doktor sem.
De igyekszem alaposan végiggondolni minden döntésemet és előre is látni, hogy döntsek, mit tegyek.
Nem csak a pillanat érdekel, hanem a jövő is foglalkoztat.

NEM vagyok Démétér, mert csak egy gyermekem van, NEM vagyok az IgazŐsanya, aki igény szerint szoptatott és csak és kizárólag  minden tekintetben a gyermeke lebegett a szeme előtt.
Ehhez azért bevállalhatóan van bennem egy kis önzés is. Hiába szerettem volna mindig nagy családot, minimum 3 gyereket, mégsem lett, csak 1. Azt hiszem meg is bolondulnék sok neveletlen gyerek között, akiknek mindent szabad. Mégis tavaly novembertől idén július végéig képes voltam a gyülekezeti bölcsi/oviba besegíteni hetente egyszer és szerettem a gyerkőcöket.
A magamét meg imádom, ahogy kell.

NEM vagyok Hesztia sem, mert ahhoz viszont, hogy teljesen háttérbe húzódva, elzárjam magam a férfi energia elől, nos, erre képtelen lennék, mert szükségem van Férfi energiára. Kell a szexus, kell a vágy, vágyom a szeretetre, a szerelemre. Kb percek alatt tudok valakibe beleszeretni. a kiszeretés kicsit nehezebben megy, bevallom. És nem áll szándékomban innentől kezdve örök szüzességet fogadni sem.

NEM vagyok Héra sem, mert megbuktam, mint elkötelezett feleség. Sosem voltam igazi örjöngően féltékeny, mert nem láttam értelmét. Amúgy rögtön megéreztem, amikor a férjem megcsalt, de ehhez nem kell féltékenynek lenni egyfolytában.
Itt vagyok elváltan, a volt férjem már boldogan új házasságban él és virul. Én meg ilyen marhaságokon töröm a fejem.  Mégis azt remélem, hogy amikor a Feleség szerepében láthatott a közönség, akkor jól csináltam. (jesszusom, mennyire szánalmas lehet)

NEM vagyok sem Artemisz, mert nem vagyok női versenytárs és képtelen lennék igazából csak a természetben élni. (Bár kétség kívül sokat vágyom a szabadba, azt hiszem nehezen viselném a puritán életmódot egy elhagyatott tanyán)

Nos, nincs megfejtés sajnos. Talán mindegyikből egy kicsit vagyok, de egyikük sem egészen.
Így megfoghatatlan ez a kérdés. Nem tudom ki vagyok, ha így nézzük.
Elfogadom a hiányosságaimat, mert ha megfeszülök sem tudnék nagyon megváltozni.
Azért igyekszem finomodni, de nagy fordulatokra már nem számítok.

Ha az asztrológiai személyiség fejlődés létráját nézem, akkor szerintem  ott vagyok, ahol lennem kell.
Az Anya/A Feleség szintjén.
Nemsokára belépek majd a Bölcs Matróna korába, de azt hiszem nem siettetjük, a mai világban ki lehet tolni ezeket a határokat...

Vagyok, aki vagyok.
Akinek ez nem tetszik, az nincs mellettem.
Akinek meg tetszhetne, még nem talált meg, úgy tűnik...

A Női Archetípusokról még itt: http://www.ujakropolisz.hu/cikk/noi-archetipusok-rovid-jellemzese