Gyerek tartásdíj csökkentés

Persze, hogy ennek is eljött az ideje.
Ex felmondott a munkahelyén  -vagy mit tudom is én - tehát az a lényeg, hogy januártól már nem lesz munkahelye, ahonnan letiltással jöhetne a gyerektartás díja és nyilván most nagyon kell őt sajnálni és megérteni, hogy nem tud annyit fizetni, amennyit eddig. Mert hát ők akkor miből fognak élni...

(Nyilván sok bevétele és forrása van, amit titkol - mindig is ilyen volt -és miután átéltem, hogy engem hogy és mennyire csapott be, hát egy szavát sem hiszem el sajnos és mindig megpróbálom kitalálni előre, melyik terv mögött mi az igazi szándék)

Ezt kellett megbeszéljük, hogy mi lesz a helyzet. A találkozó előtt már napok óta ideges voltam, mert nála sosem lehet tudni, hogy mit tervel ki. De nyilván nem ugorhattam a torkának már nekifutásból.
Igyekeztem magam felvértezni, körbejárni a kérdést.
Bizonyos források szerint a megegyezés, válás kimondása után 2 évvel semmilyen a gyerek számára negatív fordulatot hozható kérvényt nem fogad el a bíróság. Mert ez a gyerek érdekeit sérti.
Hát nem tudom, hogy így lesz-e, majd meglátjuk.

A Széna téri Starbucks-ot céloztuk meg - ott már egyszer sikerült normálisan megbeszélnünk egy fontos kérdést - és bíztam benne, hogy ez a hely most is szerencsét hoz.
Sokkal könnyebben ment, mint vártam. Nagyon nyugodt voltam, higgadt, és még én próbáltam Ex-et lehiggasztani, amikor már fel akart menni a pumpája és következett volna a fenyegetődzés.
Nyilván elmondtam, hogy sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került, de mivel amikor én 10 hónapig voltam munkanélküli egy fillérrel sem kértem tőle többet, így most annyira nem esem hasra.
Valamennyit alkudoztunk, de még egy viszonylag magasnak mondható összegben maradtunk.
Majd meglátjuk a bíróság mit fog reagálni. AZ én ügyvédem össze-vissza beszélt most nekem - néha kiborítóan hisztis az a nő, de amikor kell, akkor állja a sarat - egy másik ügyvéd teljesen mást mondott. Meglátjuk mi lesz.
Még megpróbáltam, hogy Pikkó (a Kutya) többet lehessen velem, mert hiányzik, de nagyon nehezen fogadta el az érveimet, hogy:
* én vettem, (neki ajándékba)
* én találtam meg akkor a tenyésztőt,
* én is neveltem és gondoztam,
* és én is éltem vele együtt legalább 3,5 évig.
* én is ragaszkodom hozzá

De a lényeg a egészben, hogy igazából az volt számomra a döbbenet, hogy ült velem szemben egy férfi, akihez az égvilágon semmi közöm sincs. Egy vadidegen.
Annyira idegen, hogy ha egy társaságban lennénk, akkor sem szeretnék vele beszélgetni.
Feszült, beszédkényszeres, a kezével állandóan csinál valamit, egy görcsös valaki.
Öreg, nyúzott, akinek színház az egész élete.
Már-már ijesztő volt ő is, meg így kívülről rálátni a helyzetre.
Milyen kétélű egy helyzet! Akár randizó párnak is kinézhettünk volna egy külső szemlélőnek.
30 percig bírtam, utána már mehetnékem volt.

Napokig volt hatással rám a dolog. A döbbenet, hogy mennyire nyugodt tudtam maradni, az érzés, hogy már annyira messze van tőlem, mintha sosem éltünk volna együtt, hogy EzAzEmber már nyomokban sem tartalmazza AztAzEmbert, akit szerettem, akivel együtt éltem.
És végül a felismerés, hogy Úristen!, nagyon jó, hogy ezt már nem kell minden nap átélnem.
Már nem idegesít, már nem ragad át rám a feszültsége, már nem kell hallgatnom reggeltől-estig, hogy csak róla szól minden.

Végül A Kamasz múlt vasárnap volt az ApaiNagyszüleinél - együtt névnapoztak, ünnepeltek, mert az kisebbik unokaöcsinek is most volt a szülinapja.
Belegondoltam, hogy mennyire jó, hogy már nem vagyok ott egy szeretetlen környezetben. Nyilván úgy értem, ahol engem nem szeretnek, ahol sosem éreztem jól magam.
Már nem kell magamra erőltetnem a mosolyt, már nem kell tűrnöm azt, ami egyáltalán nem esik jól.

Valahogy úgy érzem legbelül, hogy most érkeztem vissza az IgazÖnmagamhoz.
A héten többször is képes voltam kimondani az Univerzumnak, az Istennek vagy bárkinek, hogy "Köszönöm, hogy így történt!" - Pont így jó ez.
A fájdalom és a sok szenvedés végén most úgy érzem, megértettem, hogy minden arról is szólt, hogy újra megerősödjek, újra bízzak magamban, az erőmben, újra megtaláljam a saját nyugalmamat és a saját életemet éljem.
És az is valószínű, hogy eddig csak kapaszkodtam volna egy újabb pasiba.
És most úgy érzem, már nincs is rá szükségem.
Jól vagyunk így ketten Kamasszal és Mamikával meg Papival.
Így négyen.