Jól vagyok... (?)

Azt hiszem tulajdonképpen jól vagyok.
Most, hogy már több, mint egy hónapja nem dolgozom, kezdek visszatérni az életbe.
A rendes, normál életbe.
Eddig nem is vettem észre, hogy mennyire nem vettem semmiről sem tudomást, CSAK dolgoztam 3000 fordulaton.
Most fura, kicsit szédelgős érzés. Pedig most kerülök egyenesbe.
Már tudok aludni!
Ha este lefekszem képes vagyok végigaludni egy éjszakát!
EZ óriási!
Eddig általában 2-3 körül felébredtem, hogy ok, akkor mehetünk dolgozni.
Vagy legalább már éjjel megoldottam a problémákat - gondolatban, hogy reggel ébredés után, berohanva rögvest mindent elintézzek.

Novemberben péntek délelőttönként besegítek a gyülekezetünk bölcsi-ovijába, és kb 5 picire vigyázok egy erre sokkal alkalmasabb felnőttel együtt. Én "csak" segítek, önkéntesen, de nagyon jól esik.
Az elején tartottam attól, hogy egyáltalán nem lesz a kicsikhez türelmem. De valahogy mégis van.
Bendegúzzal rögtön egymásba szerettünk az első alkalommal. Olyan édesen csacsog nekem, csak vele játszom a játszótéren, ha a többieket nem kell hintáztatni vagy csúszdázni és ha mesét nézünk az ölemben ül.
Feltöltenek ezek a napok.

Készülnek fotók rólam mostanság (nem a kérésemre), és az tűnik fel, hogy egyre inkább mosolygok.
De már nem fáradtan és olyan művien, hanem egyre jobban, és szebbnek is látom magam.
Ez azért naggggyon durva, mert azt hiszem utoljára szépnek az esküvőmön éreztem magam.
Az pedig 16 évvel ezelőtt volt.

Ha pedig a fotókon is jobban nézek ki, akkor jobban vagyok belül is...
Remélem.

Pedig vannak szomorkodós és sírós napjaim még mindig.