Vasárnap óta nem bőgtem. Ez jó.
Ez jó????
Már ez is haladás.
Ma is találtam egy új blogot, vagy ilyesmit, ami reményt adott.
Érzem én a beragadást, hogy nem mozdul semmi sem előre, de most már tudom, hogy nem rajtam múlik, hanem a csillagokon: Vagy ki tudja...
Zöldkör:http://zoldkor.blog.hu/2013/11/26/decemberrol_578
Ezek szerint nem érzem én rosszul...
Ez most egy löketet ad a túlélésre!
Ancsa ma is hív, aggódik.
Ancsa Gergő (Keresztfiam) Édesanyja, aki tudja, hogy bőgtem és kibuktam a hétvégén.
AZt mondja, nem szeretné, ha megint zuhannék, le a mélybe. Mert örül, hogy már kifelé mászom a szarból.
Én sem szeretnék a szarban tapicskolni, de most nem nagyon látom a megoldást...
Minden nap (na jó, majdnem) dél körül megyek a kórházba.
Megvárom a kórházi ebédet, megetetem Nagyit. Ma veszekedtem vele, ritka ronda voltam, de csak így tudom kizökkenteni az apátiából (na jó persze és az agyérelmeszesedés stádiumaiból), de legalább megette az ebéd nagy részét. Pánikolva jöttem haza, mert ma nagyon roggyantnak tűnt.
Este mentek Anyámék a dokihoz és Nagyihoz. Doki szerint Nagyin szuperül van!!! WTF!!!!
Csak én nem látom ezt??
A sebe gyönyörű, és a gyógytornász (akire nem is emlékszik) ma már felállította, és a doki szerint haza kell vinnünk a saját otthonába, mert ez kell a lelkének.
Na ja.... de hát egy poharat megfogni sincs ereje...
Na jó, akkor bízzunk az Ő hihetetlen akaraterejében. Mármint Nagyi lelkierejében?!
Egyszer azt mondja, jobb lenne elaludni örökre, 2 perc múlva, hogy ő bizony meggyógyul. És megnézné a lakásomat végre.
Ki tudja?
SZerintem még ő sem.
Legalább most van időm vele lenni...
Mindig azt mondta nekem: "Minden rosszban van valami jó!"
Ezt próbálom megtalálni a nagy szarban is.
Azt hiszem haladok a fordításokban. Mármint mit hogyan lehet másképpen nézni.
Vagy ki tudja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése