Eljött ez a nap is.
Kicsit tartottam tőle. Hogy miért? Mert az a hülye vagyok, akit nem a kerek vagy ötös évszámok zavarnak, hanem az, amikor ezeket átlépi.
A 30 nem zavart, de a 35 nagyon. A 40 meg sem kottyant, sőt akkor kaptam egy nagyon jó meglepetés bulit. A 45 tavaly? AZ sem volt extra. Nem is emlékszem rá.
De a mostani. A 46. Ez most sok. Mert már nincs visszaút, lassan 50 lesz belőle.
És fiatal koromban, aki 40-en túli volt, azt már gyakorlatilag eltemettük. Öreg, borzalmas, béna, nyugger, ciki.
És most beléptem ebbe a ciki korba.
Bár az is igaz, hogy az elmúlt pár napban 2 lány is azt mondta nekem, hogy kb egy 10-est simán letagadhatnék.
Köszi, azért ez jól esett!
És, jött a mai nap...
A tegnapi nap kissé hosszú volt, mert forgatáson voltam reggel 7-kor indultam és éjfélre értem haza.
Ma reggeltől kicsit tartottam, hogy mi lesz. Semmi.
A vekker csöngött, a Kamaszt is nekem kellett ébreszteni és mosogatni is, a teámat is megcsináltam magamnak. Jól felbosszantottam magam, ahogy illik.
Aztán elkezdtek korán reggel érkezni a facebook üzenetek.
Most estig kb 160 ember írt egy rövid valamit a falamra.
Aztán volt aki sms-t küldött, aki viber üzenetet vagy facebook üzenetet. Estére kb ez 175-180 főre duzzadt.
Napközben azon gondolkodtam, hogy az ennyiszer fél percet összeadok, akkor kb majd 1,5 órán keresztül kaptam szeretetet, pozitív gondolatot.
Kell ennél több? Tömény szeretetből és gondolatból 1,5 órányi!
Ez hihetetlen.
És annyira éreztem a szeretetet, hogy majd szétrepedt a szívem. Most kivételesen a jótól, az örömtől, a szeretettől.
És ez fantasztikus.
Köszönöm!
Vajon megszakadhat a szív a szeretet és a hála súlya alatt?
És most azt érzem, hogy a kedvességem és Nagyi jótanácsa, hogy az embereket szeretni kell és szeretetet adni, megérte. Mert ha lassan is, de úgy tűnik, tényleg visszajön az, amit másoknak adok.
Néha zanzásítva.
Köszönöm!
Hála!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése