Annyira édes, miközben nagyon bölcs:
Annyira régóta szerettem volna megtalálni a saját BelsőBéke-met.
De eddig sosem sikerült.
Olyan sokat olvastam "megvilágosodott" emberektől, hogy a borzalmas lelki és/vagy fizikai gondok között fetrengve egyszer csak "úgy ébrednek", hogy minden megváltozott bennünk.
Nem tudtam elképzelni sem, hogy mi a franctól lehet ez? Ezt hogy kell csinálni? Mit kell egyáltalán csinálni? Milyen terápia, milyen segítő, milyen zarándoklat vagy mi a szösz kell ehhez, hogy az ember ezt átélje? Mennyit kellene meditálnom? Valóban el kéne utaznom Indiába egy asram-ba, hogy ott megéljem azt, amit kell? (Ízek, imák, szerelmek) Még a Pálmalevelemet is megkerestettem. Csináltam a pooja-mat is. Tutira nem jól csinálhattam meg a pooja-mat, ha semmi sem változott.
Voltam asztrológusnál. Elkezdtem tanulni ezt is, majd abbahagytam, mert nem láttam már semmit sem. Nem tudtam egyszerűen megfejteni a titkot.
Hová kellene elutaznom? Kihez kellene még fordulnom? Hány családállításra kéne még mennem?
Hol találom meg a kulcsot a változáshoz?
Évek óta kerestem a megfejtést és szerettem volna eljutni erre a fokra.
Nyilván nem találtam meg a bölcsességhez vezető Szent Grál-t.
És ez is újra egy olyan dolog, amit naggggyon de nagyon meg akartam oldani.
Most pedig rádöbbentem, hogy egyszer csak lett. Amikor éppen teljesen másban voltam benne.
Nyilván éppen egy újabb adag nagy lelki problémában vagy sz@rban, vagy ahogy épp akkor éreztem magam. Nem láttam a kiutat, sem az irányt.
És amikor már nem arra figyeltem, hogy hol találom meg a LelkiBékémet, akkor egyszer csak azt vettem észre, hogy "Hopp" hát megérkezett.
És amikor már nem arra figyeltem, hogy hol találom meg a LelkiBékémet, akkor egyszer csak azt vettem észre, hogy "Hopp" hát megérkezett.
Valahogy. Valahonnan.
http://mellrakom.blog.hu/2015/04/25/om_szaba_baba_szuda_szalba_darma_szaba_baba_szudoham?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare
Egy másik nagyon közeli barátnőm a jövő héten utazik és járja végig a Camino-t 33 nap alatt.
Nekem semmi ilyesmi nem adódott vagy én nem találtam még meg az utam a Belső Béke-mhez.
Eddig.
Eddig.
De az utóbbi napokban egyre jobban úgy érzem, talán mégis most sikerült.
Talán az a húsvéti Imaest lehet benne a ludas? Vagy az "utolsó csapás" munkaügyben? Nem tudom. Lövésem sincs, hogy mikor és mi történt tulajdonképpen.
A gyülekezetünk honlapján és fb oldalán lehetett elolvasni a bátrabb tagok böjti céljait. Ki, miért és milyen úton készül a húsvétra a saját böjtjével.
Akkor megérintett, hogy páran azt írták "szóböjt" vagy "gondolatböjt". Vagyis, hogy megpróbálnak úrrá lenni a kiejtett szavakon, a mások felé irányuló gondolatokon.
Ez nekem megtetszett, de irtó nagy kihívásnak számított.
Én még vezetés közben is "beszélgetek" az éppen előttem kreténkedőkkel - vagy általam bénának titulált sofőrökkel. Eddig úgy gondoltam ez tök jó, mert legalább gyorsan elszáll a düh mondjuk egy váratlan helyzet miatt. És nagyon könnyen ítélkezem mások felett. Nyilván ha csak valakit megnézek az utcán és magamban megállapítom, hogy "jaj de már és azt hiszi, hogy csinos?!"
Ez is megítélése a másiknak még akkor is, ha csaka magamban teszem.
Ahogy Bori is írja a saját bejegyzésében - amikor ráébredt arra, hogy maga helyett másokra figyel.
És az elvonulása alatt ezt is meg kellett tanulja.
Arra gondoltam, hogy a "rendes" húsmentes böjt mellett, ezt is ki kellene próbálnom. Nem határoztam meg a napot, hogy hányadikától. És valahogy azon kaptam magam az utóbbi napokban, hogy elcsendesedett ez is bennem. Ahogy nagyobb a Béke befelé, talán kifelé is egyre jobban megy. Nem tudom a folyamatot leírni, hogyan történt.
Őszintén fogalmam sincs. Csak azt érzem, hogy valami megváltozott bennem.
Olyan érzés, mintha végre visszataláltam volna önmagamhoz. EZ lehet a "Középpont" amiről annyit hallottam már?
Nyugodt vagyok. Ugyan kissé elhamarkodottnak tűnhet, de pár hete folyamatosan így érzem.
Igyekszem azon, hogy semmi se tudjon kizökkenteni ebből az állapotból.
Nem zavar most az egyedüli lét. Nem zavar a létbizonytalanság. Nem zavar, ha más megpróbál stresszelni vagy nyomasztani. Ha kérdeznek nyugodtan válaszolok.
A Kamasz ma a táncos csapattal ment kirándulni. Elkérte az Apjál Pikkó-t, hogy a kutyának is legyen egy jó napja, no és azért is, mert így könnyebb csajozni (bár szerintem ezt nyilván nem vallaná be).
Reggel el kellett mennie a Deák térre, mert Apa csak oda vitte el a kutyát. És kiderült, hogy ahogy végzett a kirándulással RÖGTÖN fel kell őt hívja és visszaadnia a kutyát, mert Pikkó ide nem teheti be a lábát - a december 29-i ordibáláshoz ragaszkodva. A kutya semmi esetre sem kerülhet ide, ebbe a lakásba!!!Amikor ezt a Kamasz elmesélte a reggelinél, miközben a ma reggel általa elkészített erős, és nagyon habos kávémat kortyolgattam a vadiúj pöttyös bögrémből - már csak mosolyogtam.
Nem volt bennem sem harag, sem meglepetés, csak szánalom.
Szegény. Ő még mindig itt tart? Valóban a kicsinyes bosszú és harag élteti?
Hát pedig elvileg ő boldog, friss házas és új életet kezdett. Minek ezután ennyire gyűlölködni?Nekem roppant jól esett, hogy megélhettem ezt is.
BelsőBéke örömmel köszöntelek és remélem sokáig velem maradsz.
Hála neked Istenem / Namaste.
Ez tényleg jó jel, hogy a gyűlölködésre így tudtál reagálni. Ami pedig a mások megítélését illeti, azzal sokan harcolunk, pl. én is.
VálaszTörlés