Történt ugyanis, hogy egy ismerős felhívott még január legvégén, egy barátságos, napsütéses csütörtöki napon, hogy van-e szabad kapacitásom. Mondtam, persze, hogy van!
Úgyhogy febr 2 óta ezerrel zúzom a munkát az egyik ismerős cégnél.
A filmes-reklámos világ, de most gyártó oldali meló. Nagyon sok, és majdnem ugyanazt csinálom, mint régebben - mint amihez értek, csak most nem a megrendelői oldalon, hanem az alvállalkozói oldalon.
Én élvezem és nekem úgy tűnik, hogy a többiek is elfogadnak, képesek vagyunk dolgozni együtt.
Most nem érzem azt, mint az utolsó menő ügynökségemen, hogy nem fogadnak se be a csapatba, se pedig el, mint személy. Jó, nyilván volt akivel tök jóban lettem, de a csapat egyik fontos, szerves része nem tudott megemészteni.
Most másként érzem és remélem, hogy nem tévedek.
Napi 11 órát simán lehúzok úgy, hogy csak pisilni állok fel, és irtóra kell pörögni, de amennyire lefáradok egyben fel is töltődöm.
Most sikerélménnyel.
Ez nem hosszútávú munka, csak februárra szól és emellett a mozis alapmunkám is tudom csinálni.
Hajtok, hátha sikerül bekerülni legalább a külsős csapatba.
Nagyon nagyon jó lenne.
De hihetetlen, hogy az elmúlt két hét mennyi pozitív energiát hozott!
Na végre, nem csak nyafogok, hanem most éppen repdesek!!!
Szombaton csodás idő volt és a mátraszentistváni sípálya tényleg majdnem olyan, mintha Osztrákia lenne.
A szállásunk Galyán egyszerű volt, de tök rendben volt. A vacsi isteni vidéki gulyásleves volt, csak úgy faltuk.
Odafelé a Kamasz roppant mísz volt, de fent kicsit feloldódott.
Vasárnap meg a Nagyszállóban kicsit wellneseztünk. Hazafelé sikerült a lehető legnagyobb hóvihart kifogni, de szerencsésen lejutottunk a hegyről.
Olyan jó volt ez a kis kimozdulás, a szabadság, a levegő, a napsütést!!
Úgyhogy én most nagyon jól vagyok, és bizakodom, hogy ez most talán a felfelé vezető út már.
Kamasznak síszünete volt, és régebben még az Apja beígérte neki, hogy vagy elutaznak Isztambulba vagy pedig síelni.
Természetesen egyikből sem lett semmi. Tegnap találkoztak 12-30-kor. Kicsit programoztak, és az is meglepte a FigyelmesApát, hogy a gyerek délután éhes, mert nem ebédelt 12-kor.
A mozi után kérdés nélkül hazahozta a srácot, este 7 órára.
Ilyenkor megint nem tudom mit gondoljak.
A legjobb lesz, ha semmit.
Pikkó a kutya nagyon beteg: hasnyálmirigy és bélgyulladása van. A Gyerek elmondása szerint csont és bőr. Tegnap a gyerek 10 percre mehetett fel az Apja lakásába, ahová továbbra sincs kulcsa, mert nem kapta vissza és a kutya elképesztően szarul néz ki és rosszkedvű.
Sajnálom nagyon, a szívem szakad meg, de én sajnos már nem tudok rajta segíteni.
Nem tudom a kicsi lelke meddig fogja bírni a feszültséget. Mert szerintem az van.
A héten volt Lívia nap és kilátogattam Gizushoz. Hiába múlt el 1 éve, nem tudom megszokni a hiányát. Nem megy. És haragszom rá, hogy elment és nincs velem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése