igen, még mindig ez a téma, és azt hiszem sokáig lesz még máskor is.
A tavaly év végi (dec 29) újabb dühroham és hatalmas gyűlölet vulkánkitörés óta igazából nem tudom magamat hová tenni.
Nem gondoltam volna, hogy még mindig tud ennyire hatással lenni rám és azt sem gondoltam, hogy vészhelyzetben, amit megint Ex idéz elő a testemnek elég 5 perc ahhoz, hogy ugyanúgy érezzen, reagáljon, mint anno 3 éve.
A történtek óta úgy érzem megreccsentem, mert igazából most jöttem rá, hogy nem tudom kezelni, valójában megérteni sem ezt a hatalmas erejű indulatot, dühöt, gyűlöletet ami felém irányul.
Azon is gondolkodtam, hogy kerítek egy pszichológust, és megpróbálom vele megbeszélni.
Már nem is tudom miért keresgéltem a neten valamit és belebotlottam egy másik cikkbe, ami a Nárcisztikus személyiségzavart foglalj össze kíméletlen őszinteséggel.
Sokkal ütősebb és durvább, mint az előző/másik cikk.
http://pszichologiater.blogspot.hu/2013/02/a-narcisztikus-szemelyisegzavar-teljes.html
Végigolvasva nagyon durva érzés, hogy ebben éltem 16 évig úgy, hogy nem tudtam miért nem érzem magam jól. Hagytam. És igazából úgy játszott velem, ahogy ő akart.
Nem csak engem, hanem körülöttünk mindenkit. Most is ezt csinálja, csak sokan nincsenek ezzel tisztában.
Egészen egyszerűen számomra pillanatnyilag feldolgozhatatlannak tűnik a zsigeri manipuláció, a gyűlölködés, a rosszindulat, a szeretetlenség. Mert ő nem tud szeretni senkit.
Csak úgy csinál, mintha. És pont ezért teper a másik ezerrel, hogy akkor még többet, még többet ad, hogy hátha egyszer eléri azt a szintet, ahol már jó és elég. De sosem lehet ezt elérni.
Lehetetlen. Itt van a cikkben és ezt olvasva, nagyon nagyon szar érzés ezzel szembesülni.
Valószínűleg a sok betegségem mind jelzés volt saját magamnak, hogy valami nem stimmel.
Azt tudtam, hogy vele nagy baj van és hogy segíteni szeretnék neki.
Mi (én és a szüleim) azt a cuclit nyaltuk be, hogy őt a szülei nem szerették/szeretik és a testvére a családi kedvenc, neki mindig a nehéz sors jut. És sehol sem értékelik az ő tudását, a munkáját, a rengeteg melót amit a munkáiba fektet. Nem kap elég elismerést, egy meg nem értett zseni.
Hát persze, hogy a mi családunk annyira szerette, amennyire tőlünk telt. És ez sem volt elég.
És én valóban nagyon mélyen szerettem, és körülötte forgott a világom. Gondolom ez egészen a fiúnk megszületéséig lehetett jó, utána bármennyire figyeltem rá, talán vesztesnek érezte magát.
Akárhányszor kérdeztem, hogy jó-e a házasságunk szerinte, mindig az volt a válasz, hogy jó-jó, de lehetne sokkal jobb. Mindig az volt a válasz, hogy nem szeretem eléggé, nem érzi, nem mutatom ki stb.
Na mindegy is már, nem ez számít.
Rájöttem a cikk kapcsán és mert nem vagyok hülye, nyilván tudom, hogy most mindenki felé ÉN vagyok a rossz, a gonosz, a hárpia, aki irányítja a gyereket, aki felhasználja a gyereket ellene.
Ő a szegény szerencsétlen férj, akit a boszorkány nem hagy békén stb.
Hiszen vetíteni kell. Ő a szuper, a csodás a legjobb Apa, aki mindent megtesz, bezzeg az a gonosz asszony, aki őt sosem szerette.
És nem tudom magam rehabilitálni az emberek előtt, mert MINDENKI benyalja a meséjét.
Ahogy mi is tettük sok éven át.
Ha lesz egyáltalán, akkor kevés ember lesz az, aki veszi a fáradtságot és velem is fog beszélni, vagy engem is meg fog kérdezni, hogy mi is volt az igazság.
Vagy talán csak sok év múltán ébrednek majd egyszer rá, hogy a történet teljesen más.
De az elpocsékolt 16 évemet, a legszebb éveimet már semmi nem hozza vissza és ahogy tűnik, senki sem fog engem (annyira) szeretni, ahogy én szerettem őt.
Rohadt rosszul választottam. Az életem legjobb évei, legszebb korszaka mehet a kukába, mert olyan valakire pazaroltam, akitől csak szenvedést kaptam vissza cserébe.
Az a néhány kedves emlék, meg a felismerés súlya alatt elporlad.
Mert akkor az sem volt igaz. Semmi érzelem nem volt igaz.
Az ő valóságában éltem, ami NEM az igazi valóság volt.
Nagyon nehéz ezt utólag, visszamenőleg feldolgozni, hogy ez ennyi éven keresztül simán ment nekem.
Nem tudom, hogy fel lehet-e ebből egyáltalán gyógyulni valamikor?
Lesz-e rá elég idő?
Most találtam rá az irományodra. Ugyanez történt velem. Nekem már felnyílt a szemem, de a fiamat manipulálja, ellenem hangolja, én úgy intézem hogy minél kevesebbet találkozzanak, és fenyegetőzik, mert neki is joga van a gyerekhez. Az egésznek a levét egy kicsi fiú issza meg, engem meg az őrületbe kerget.
VálaszTörlésMost találtam rá az irományodra. Ugyanez történt velem. Nekem már felnyílt a szemem, de a fiamat manipulálja, ellenem hangolja, én úgy intézem hogy minél kevesebbet találkozzanak, és fenyegetőzik, mert neki is joga van a gyerekhez. Az egésznek a levét egy kicsi fiú issza meg, engem meg az őrületbe kerget.
VálaszTörlésEz van nálam is.
VálaszTörlésSziasztok, nálam is. Nem tudjátok, volt már arra példa, hogy korlátoztak gyermek láthatását az apa nárcisztikus személyiségzavarára hivatkozva? Érdemes szerezni egy ilyen diagnózist?
VálaszTörlésÉrdemes! Mielőbb.
TörlésÉrdemes! Mielőbb.
TörlésSziasztok, nálam is. Nem tudjátok, volt már arra példa, hogy korlátoztak gyermek láthatását az apa nárcisztikus személyiségzavarára hivatkozva? Érdemes szerezni egy ilyen diagnózist?
VálaszTörlésNos azóta kiokosodtam. A polgári törvénykönyv szerint az apával való kapcsolattartás a gyermek joga, ezért azt az apa nem veszítheti el, -mert nem az övé. Akkor sem, ha elmeorvosi papirja van róla hogy skizofrén. A gyámügyön megkérdeztem hogy ha a gyereknek joga van a kapcsolattartáshoz ahhoz is joga van hogy adott esetben megtagadja? A válasz nem. -Akkor ez nem a gyerekről szól.
VálaszTörlésÉn jeleztem a gyámügynek, hogy a kapcsolattartások alkalmával a gyereknek 7 éves gyereknek meztelenül kell aludnia, horrorfilmet néznek, az apa elveszi a gyerek zsebpénzét és hídról kell a gyereknek leugrania. Az ügyet átadták a gyermekjólléti szolgálatnak, aholegy esetkonferencia és egy tárgyalás után a gyermeket védelembe vették, ami azt jelenti, hogy nekem előítrak egy csomó viselkedési szabályt, de az apának semmit. Sőt, az apa időközben megkapta az általa kérelmezett kapcsolattartás kiterjesztését, szóval most minden másnap a gyerekkel van.
Az ügyet persze továbbviszik a rendőrségre kivizsgálásra hogy az apa valóban veszélyezteti-e a gyermeket, de addig is minden másnap az övé. A helyzet ugyanez ha a biztosan tudom hogy a gyereket molesztálja az apja, amíg nincs fizikai bizonyíték rá, a gyereket büntetés terhe mellett oda kell adni.
Igazán szivesen elhagynám az országot amelyben ez a segítség, de sajnos ahhoz is a munkakerülő élősködő apa beleegyezése kell ha nem akarok gyermekét elhagyó anya lenni.
Ez rettenetesen hangzik!
VálaszTörlésSajnos az igaz, hogy te nem tilthatod el a gyereket az apjától, max ő tagadhatja meg, hogy nem megy oda, de csak akkor ha nagykorú lett. Addig pedig téged vonnak felelősségre, ha nem kapja meg a gyereket.
AZt sajnos nem tudom, hogy lehetne hivatalos papírt szerezni az apa pszichotikus problémájáról, mert sajnos a legtöbb nárcisztikusnak fogalma sincs arról, hogy ő valójában "beteg". Tehát így őt nem is lehet elvinni se terápiába, sem "állapot felmérésre".
Nincs használható ötletem hirtelen, kihez lehetne fordulni.