Eredetileg a barátnőmhöz utaztam volna szilveszterezni, de sajnos lebetegedett. Így változott a program. Maradtunk itthon.
Kamasznak se nagyon derült ki lesz-e buli, végül 31-én úgy tűnt lesz, de estére már nem volt kedve kibuszozni a világ végére. Így kettesben voltunk.
Napközben bevásároltunk, sütöttem sósakat. Apuék is kicsit beugrottak.
Természetesen az ajándéknak szánt 4levelű lóheréket is kinyírtam az erkélyen a vaskos minuszokkal, de ezen már nem is csodálkoztam. Na mondjuk a hajam szerencsére nem lett randa vörös.
Semmi sem sikerült ebben az évben úgy egyáltalán. SEMMI SEM.
Annyira elegem volt az elmúlt évből, hogy végül nem vártam meg éjfélt sem. Természetesen a rengeteg petárdára felébredtem és csak forgolódtam utána sokáig.
Reggelre elfogott a vágy, hogy csináljunk valami mást, mint eddig. Valami totál mást!
(ha már a Felperes Cipruson nézi a tengert az új feleségével...)
Annyira elterveztem, hogy kirándulunk, de a Nagyvárosban hová kirándulnánk mégis.
Elég nehezen vettem rá a Kamaszt egy sétára, de végül is annyira jól esett. Majd 2 órát sétáltunk. Megnéztük a VárkertBazárt és felmentünk a Várba. Dugig volt turistákkal, és végül megkérdeztem a Gyereket, vajon miért nem csináltuk ezt mondjuk SZilveszter este?
Mert mégiscsak értelmesebb lett volna, mint otthon szomorkodni. Nemde?
A választ nem találtuk meg, de legalább jól kezdtük az évet. Ittam forraltbort, voltunk levegőn és mozogtunk is. Ráadásul, annyira kitartó voltam, hogy még egy közös selfire is rávettem a Kamaszt.
Valahogy energikusabbnak érzem magam az új évben. Muszáj, hogy változzanak a dolgok, nem maradhat minden annyira szarban, mint eddig volt.
Egyszerűen a nagy számok törvénye alapján kell, hogy változzon a helyzet.
A tavalyi (is) egy jó szar év volt. Így. SZAAAAAR.
Kezdtem Nagyi elvesztésével, aztán a munkám sem oldódott meg sokáig. Aztán megoldódni látszott, de az év utolsó hónapjára megint elúszott a "kezd jobb lenni" fíling.
Mert szarul megy az üzlet és ha szarul megy a munkások sem kapják meg a fizetésüket.
A munka nem lett kevesebb, csak a bevétel, amiből nem tudják vagy kedvük nincs kifizetni a megállapodott díjat.
A lelkem sem lett jobban.
Pasik - na hagyjuk. A Társkereső alapos szívás volt, de tanulságos.
Akivel barátok akartak összehozni - na ezt is hagyjuk, hosszú sztori...
Ex sem tétlenkedett. Az év végi bemutató volt a legszarabb húzása. De lehet, hogy azért érzem így, mert ez volt a legfrissebb.
Végül is abban maradtam a Kamasszal, hogy soha többé nem akarok róla beszélni, a nevét sem akarom kiejteni a számon. Mintha nem is létezne.
Számomra már nem. Ez mondjuk neki nem fog fájdalmat okozni, hiszen eddig sem hiányoztam neki és hát ő már mással boldog. (itt most elmormolok egy nem túl kedves kis átkozódást)
Igazából, ha nem félnék attól, hogy az átok visszaszáll, annyira, de annyira megvuduztam volna, hogy több életén keresztül nyögje a kínjait. (apropó nincs valaki, aki felvállalná ezt helyettem?)
Nekem meg elegem van mindenből. Úgy (ámblokk) en block, egészében véve az elmúlt 3-4 évből.
A szart már nem lehet tovább tupírozni és nem akarok tovább egyedül lenni, egyedül harcolni. Harcolni egyáltalán nem akarok már. Senkivel.
Egészen egyszerűen kell, hogy valami JÓ jöjjön. Nem maradhatok megint egy jó nagy adag langyos szaros pocsolyában.
Meg kell oldódjon - helyesebben - fel kell végre oldódjon az életem...
Hello 2015 - ha csak egy kicsit is hiszek a számmisztikában, nem lesz könnyű év, tele tüzes és harcos energiákkal, de kell, hogy változást hozzon.
Pont.
2015-ről itt bővebben:
http://www.kristalycsakra.hu/index.php/aktualis-valtozasok/397-2015-a-felelossegvallalas-eve
És végül, ha Pikkót már sohasem kaphatom meg többé, mert Ex ezt is eldöntötte véglegesen még a 29-ei cirkusszal együtt, akkor nekiláttunk a Kamasszal menhelyeken kutyát keresni.
Hátha ráakadunk egymásra egy tüneményes kutyával. Neki gazdi, otthon és szeretet kell, nekünk meg egy édes szőrmók, aki vár minket haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése