Szeptember

Megint egy hónapnyi rés a posztok között.
Mentségemre legyen szólva ebből az 1 hónapból kb 2 hetet nem működött a laptomom. Elég szar helyzet volt.
Az akksija már régóta nem működött és most a töltő is kilehelte a lelkét. Nagy nehezen elvittem egy szereldébe, ahol új töltőt szerettem volna venni, mikor is kiderült, hogy a gépem tök zárlatos. Juhúú.
Akkor alap esetben megúszom 25 000 - a bevizsgálás és alaplap javítás, plusz a töltő és az új akksi.
A legrosszabb esetben kuka az egész gép és vehetek újat.
Mekkora mákom van, az első opció valósult meg. Üröm az örömben, hogy a szeptember amúgy is már túlköltekezős hónap, hiszen a "Gyereknek" rögtön iskolai ebéd+bérlet+tankönyvek. Ráadásnak Hur-kát is le kellett vizsgáztatni -ami szintén nem volt túl sok, de kiadás. EZ a hónap masszív anyagi negatív mínusz lesz, már most látom.

Tehát visszakanyarodva, szinte lehetetlen, hogy lassan szeptembernek is vége lesz. Elmúlt a nyár, megint jön az ősz. És egyre jobban szeretem az őszt. Nagyon szeretem a színeit. Persze még nem tartunk ott, de nemsokára.
Dolgozom, küszködöm. De nem nyafogok emiatt.
Általában péntek délutánra már annyira kifáradok leginkább lelkileg, hogy úgy érzem magam, mint akit alaposan összerágtak, kiköptek, megrugdostak.
De már nem megyek bele a gondokba annyira lelkileg és igyekszem a fejemet a víz felett tartani és kicsit beleszarósan elkerülni a konfliktusokat.
Ezzel párhuzamosan igyekszem a mégis konfliktusokért NEM magamat hibáztatni vagy magamban keresni a hibát. Fejlődés már ez is.

Sajnos, sokszor kapom magam azon, hogy önkéntelenül ledegradálom magam. Ez még Z és a nárcisztikus pusztításának a maradéka. Erről még nem tudtam leszokni úgy látszik.
A regenerálódás még nem tökéletes, de legalább már észreveszem ezeket a helyzeteket.
pld: tegnap este nagyon jó volt SZ-vel sokat beszélgetni, finomat enni, az esti Duna parton ücsörögni. Hazafelé arról dumálunk, hogy jó lenne megint találkozni és lehetőleg ne várjunk erre megint 15 évet- és közbevetem, hogy bár tudom, nem vagyok túl szórakoztató társaság.
Ezen ő kapja fel a fejét és megkérdi, miét mondok ilyet. Hát mert hülye vagyok.
Később villan be, hogy az évekig tartó kitartó becsmérlés mekkora károkat tud okozni tudattalanul is.
De most már felismerem, hogy még mindig van olyan részem, ami hibás.
Remélem, hogy ezek a felismerések is a gyógyulás apró jelei.

Időnként még mindig van egy-két mélypont. Ezek most nagyon mélyek és intenzíven csapnak le rám, de roppant gyorsan elmúlnak. Gyorsan átengedem magam ilyenkor a bánatnak, haragnak, csüggedésnek, kisírom magamból a fájdalmat és egy-két nap múlva nyomtalanul elmúlik.

A "Kamasszal" pár hete egy nap alatt megnéztük a "The Best Exotic Marigold Hotel" és a "Second Best Exotic Marigold Hotel"-t. Nagyon jót szórakoztunk, de tényleg!
Mindenkinek szívből ajánlom!
Az első részben van egy nagyon helyes mondás. Ezek után ez lett az új mottóm!

"Everything will be alright in the end. So, if it is not alright, it is not yet, the end."