Tényleg csodálom Ilonát, hogy képest ezt vele évről-évre végigcsinálni vele. De valamiért Neki Kiskamasz elvétve, de gyakorol és szorgalmasan jár zongorára és zenetörténetre.
Ilona mellett a másik Csodánk, Cili - őszintén én még ilyen szolfézs és zenetörténet tanárt még nem láttam.
Nagyon-nagyon kedveljük őket, persze mindketten mindent tudnak a háttérről és ha tudnak, kicsit segítenek/támogatnak lelkileg.
Nyilván a KisKamasz ilyen zenei háttérrel (és én is imádom a zenét) kiskorától kezdve szoktatva van a klasszikhoz. Operát is, balettet is fogyaszt.
Jó, nem önszántából, hanem erős szülői ill Nagyszülői ráhatással, de így járt csórikám.
Tehát, van az Operának egy nagyon jó kezdeményezése, az OperaKaland:
Nem tudtam, de Cili erre szervezett a csoportjainak egy szombati délelőtti operalátogatást.
Én is mentem, nehogy már kimaradjak.
AZ csak az egyik hozománya volt, hogy csodaszép idő volt.
A másik, hogy Donizetti: Szerelmi bájital-a meg egyenesen varázslatos volt.
Igazából a zene és az énekesek mellett az volt az igazán klassz, hogy mindkét felvonás előtt, - sajnos nem tudom ,hogy ki - de kijött a függöny elé egy Pasi, olyan homorral és olyan orgánummal, no meg énekhanggal megáldva (ó Anyá, hogy lehet így búgni a "Love me tender"-t??...) , vagy a nézőtérre-és elképesztő kedves, lehengerlő humorral szólt a tinikhez.
Mindez arra is jó volt (hogy én szétröhögtem magam és persze rögtön szerelembe estem az illető Úrral), de azok a vidéki kamaszok, akiknek még nem volt alkalma Operát nézni/hallgatni/látni a végére ők is hangos ovációban törtek ki.
Oltárian jó élmény volt.
Annyira, de annyira feldobott, hogy nehéz ezt itt visszaadni.
Gaetano Donizetti. L'elisir d'amore - ahogy Placido Domingo énekelte egyszer:
Aki teheti és lehetősége van rá, menjen vagy vigye el a KamaszGYerekét, tényleg csodás élmény!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése