Vasárnapi morfondír - semmi depi

Hétvégén az agyam nyilván teljesen más dolgokon pörög, mint hét közben munka közben.
Bevásárlásnál mit ne felejtsek ott a piacon, hány adagot mossak, hogy terigessem mindezeket ki a kis lakásban, mit főzzek 2 napra ebédre-vacsorára.
Ezek mellett az elég unalmas és egysíkú gondolatok mellett az agyam meg gondol-gondol ezt-azt.

Nem kell megijedni egyáltalán nincs depi, meg semmi ilyesmi, sőt jó a kedvem.
Nyugi van, a Kamasz alszik (mert éjjel 1-ig nézett tv-t), hagyom is had pihenjen.
Reggeli kávé mellé a vajaskifli reggelire. Gyorsan összedobtam egy DagasztásNélküliKenyeret. Kíváncsi vagyok milyen lesz. Estére kiderül, mert kell neki 12-ra kelni.

Amikor pakolászom, vagy keresek valamit óhatatlanul a kezembe akad pár régi dolog. Mondjuk képeslapok, amiket Ex-től kaptam karácsonyra, szülinapra, szóval sátoros ünnepekre. Némelyik kifejezetten meghatóan szeretős.
Mindezzel csak annyi a baj, hogy nehéz beismernem, de a 16 év alatt mindvégig ott volt bennem a KisÖrdög, hogy mi van ha ez a fene nagy szerelem nincs is? Mi van ha csak szép szóvirág minden és nincs mögötte érzés? Igazából zsigerből, lélekből sosem tudtam elhinni, hogy tényleg úgy szeret a saját szívéből-lelkéből, ahogy mondja, írja.
Akik közelről ismerik, tudják, hogy Ex-nek nagyon jó a dumálókája, gyakorlatilag bárkivel megetet bármit. Írni is egész jól tud, tehát simán megvezet mindenkit -valószínűleg még önmagát is.

Nyilván már a házasságunk alatt is folyton éreztem, hogy valami nem stimmel igazán, de se megfogalmazni nem tudtam mi az, se ki nem tudtam deríteni. Csak az érzés volt meg.
Persze azért voltak szép pillanatok, sok jó, boldog pillanat is - de ezek mögött mindig meghúzódott valami belső "mi van ha?" gondolat.
Ha végigvesszük, hogy a 16 év alatt milyen testi betegségeket produkáltam, akkor elég nyilvánvaló, hogy tényleg nem stimmelt valami.
Koraszülöttként nagyon kicsi és vékony voltam. Rengeteg gyógyszert megettem már, de azért normális felnőtt vált belőlem, aki nagyon ritkán volt beteg. És a legkomolyabb baj a megfázás, torokgyulladás volt.

* A kapcsolatunk elején nyitottam egy 4 keresztes asztmás pollen allergiával (fuldoklásos asztma) - így fuldokolva voltam terhes is, meg szültem, meg nem kaptam levegőt. Végül amikor elkezdtem jógázni és meditálni, kimeditáltam magamból az egészet. 12 éve nem szedek semmilyen gyógyszert, és nem is akartam azóta sem megfulladni.

* Utána jött a pánikbetegség. Fogalmam sem volt mi ez, de nagyon rossz érzés volt. Úgy kezdődött, hogy a nászutunkon egy vacsora közben rosszul lettem. Fogalmam sem volt mitől. Később ez addig fajult, hogy gyakorlatilag az otthonunkon kívül bárhol attól rettegtem, mi lesz, ha rosszul leszek.
Se mozi, se étterem, se színház, se fodrász, se shoppingolás. A nagybevásárlás úgy zajlott, hogy hétközben mentem el egy nagy hiperbe, cetlire felírt dolgokat futva szedtem össze a bevásárlókocsiba és megkerestem azt a pénztárat, ahol a legrövidebb a sor. Végül ez odaáig fajult, hogy a közeli bevásárló központba is csak futva tudtam bárhová bemenni. Annyira rossz volt már a végén, hogy nem volt más megoldás, magamat kellett ebből kigyógyítanom. Meditálás, és apró lépésekben kényszerítettem magam erre-arra. Mára már nagyon-nagyon ritkán adódik olyan, hogy kicsit szarul érzem magam, de a lehető leggyorsabban elhessegetem ezt az érzést.

* Krónikus nem-evés, amivel addig jutottam, hogy 6 hétig!! egy falatot sem ettem. Miközben rohadtul fájt a fejem. Az agyamban tudtam, hogy SEMMI BAJA a fejemnek, magyarán nem lettem elmebeteg, csak simán valami nem stimmel. Kórház, Belgyógyászat, gyomortükrözés, pszichiátria. Végül a fejfájás miatt kikötöttem a Fül-Orr-Gégészeten ahol egy fiatal orvosnak köszönhetően végre kiderült, hogy olyan arcüreggyulladásom van, ami senkinek. Ebből kb 2 hónap volt a gyógyulás.
* Méhenkívüli terhesség - ok, ez nem betegség, de normálatlan állapot. Végül otthon lettem rosszul és megműtöttek. Műtét közben kiderült, hogy gyakorlatilag napok óta szivárgott a hasüregembe a vér - ebbe illik kb 5-10 perc alatt belehalni, de én még elvoltam ezzel úgy 3 napig. Kirándultunk, bevásároltam, piacoztam.

* Állandósult migrénes rohamok - és mivel hányni sosem tudtam maradt a mérhetetlen mennyiségű gyógyszer. Röntgen, nyakcsigolya vizsgálat stb. Végül magam jöttem rá, hogy a koponyám alatti egyik csigolyám ha lemozdul, akkor nyom valami ideget vagy ilyesmit és ettől is tud ennyire fájni.
Azóta magamnak is tudom tekergetni a nyakamat. De amióta nem élünk együtt max attól fáj a fejem egyáltalán, ha több pohár bort iszom, és kevés vizet.

* Gyomorsav túltengés. Egyszer csak  valahonnan előtörő borzalmas gyomorfájdalom, hányinger, a hátam is majd belukad úgy fáj. Mivel 2-3 gyomortükrözésen vagyok túl, tudom, hogy a gyomromnak semmi baja. Ez is nagyon-nagyon ritka mára.

* Utoljára maradt a gluténérzékenység. Kiütések, foltok, viszketés. Végül véletlenül eljutottam a háziorvosunkig, aki  szabin volt, így szerencsémre a helyetteséhez kerültem. Azt hiszem az első kérdése az volt, miután elmondtam mi a bajom, hogy "És a lelke hogy van???".
Na hát köpni-nyelni nem tudtam. És ezt a "receptet" írta fel nekem: üljek le, gondolkodjam el azon, hogy mitől is vagyok én értékes és szép nő.
A borzalmas ragyáim 3 héttel azután, hogy már nem éltünk együtt - egy lakásban - egyik napról a másikra tűntek el.

A majd 3 év alatt talán 3x voltam megfázva vagy taknyos, 2x volt hányós bajom, de köszönöm jól vagyok.

Nyilván amikor hiányzik az ElőzőÉletem, akkor nem az állandó feszültség hiányzik és nem is Ex, mert ha meghallom a hangját akár telefonon keresztül, már a hideg ráz a hanghordozásától is. Látni őt pedig semmilyen. Egy tökéletesen idegen, aki semmit sem mozgat meg bennem.

Ami hiányzik, az az SzentHáromság, az Egység: Férfi-Nő-Gyerek - mert ez így lenne kerek.

A házasságunk utolsó 2 évében már én sem akartam abban úgy élni, ahogy voltunk. Tudtam, hogy semmi értelme, csak a Gyerek miatt kötöttem kompromisszumot magammal. De tutira nem érte volna meg. És ami biztos, hogy ha egy csoda folytán együtt maradtunk volna, mostanra valami újabb rémes betegséget produkáltam volna.
Nem hiányzik sem a családja, sem a "beszólogatások", sem 0-24-es figyelem, amit megkövetelt, sem az, hogy csak őt kellett hallgatni.
Az  AnyagiBiztonság materiálisan, és  lelkileg az Egység, az az, ami hiányzik.
Bárhogy próbálok egyenesbe jönni magammal, ez hiányzik.
Mert már egyszer volt, és bármennyire is ügyes vagyok, mivel Nőből vagyok egyedül ezt nem tudom létrehozni lelki szinten. Akárhogy meditálok. Még akkor sem, ha gyakorlatilag majdnem mindent meg tudok egyedül is oldani.
Mert nem a Férfi energiát kell magamban erősítenem, hanem pont a Nőit.
Elég férfinek való dolgot oldottam meg az elmúlt sok-sok évben.

Felébredt a kamasz, mire a végére jutottam...