A Kutya téma.
Nekem/Nekünk nagyon, irtóra, elmondhatatlanul hiányzik Pikkó, a kutya - aki Bolognese.
2008-ban kutattam fel és vettem ajándékba Exnek, terápiás célból.
Mint tudjuk sajnos egyedül Pikkóhoz ragaszkodott, de annyira, hogy az elmúlt 3 évben szinte fél évente alig pár napra kaphattuk meg.
December 29-én pedig megkaptam a végső döntést, hogy soha többé nem láthatom.
A Kamasz láthatja, de mivel lassan Ő is nemkívánatos személy lesz az Apja új életében, így számára is csökkennek ezek az alkalmak és amúgy is kevés időt tölthetett Pikkóval, hiszen az együttlétek mindig rövidek voltak.
Elhatároztam, hogy keresek magunknak saját kutyát, akit szerethetünk mi, akinek mi leszünk az igazi gazdái.
Kerestem tenyésztőket, de sajnos akitől Pikkó volt, ő már abbahagyta a tenyésztést, mint felelős tenyésztő nem zsigerelte tovább a kutyáit.
Néztem hirdetéseket, de ami tetszett volna, iszonyat drága volt.
Hónapokig kerestem mentett kutyát, hátha fotó alapján megtaláljuk, hogy Ő kell. És ebben az esetben még segítünk is egy élőlénynek!
Most megtaláltuk Matyit.
Rögtön írtam is a Mancs-Rancs-nak.
Jött a válasz, sajnos véletlenül maradt Matyi hirdetése fent.
Örülök, hogy Matyi szerető gazdára talált, semmi gond, sőt!
És ekkor ütött be a villám.
Ezt SEM szabad ennyire akarnom, mert nem sikerül. Mint ahogy, semmi sem sikerül, bármennyire is pedálozok az elmúlt években.
Nem.
Valószínűleg odafent nem azt gondolják, hogy ennek most van itt az ideje.
Pikkó előtt volt egy másik kutyám, aki Ex állatszőr allergiája miatt nem élhetett velem.
(ezért is lett Pikkó terápiás kutya, mert az ő szőre nem allergizál)
Pikkót és Dancsit is megtaláltuk, elmentem, megláttuk egymást, megszerettük egymást és vittük is haza. Pikk-Pakk, semmi cicó.
Ez sem megy most.
Ezt is hagynom kell...
"Engedem, had menjen..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése