Mit mutat a tükör?

Az utóbbi napokban, hetekben úgy alakult, hogy váratlanul némi agresszióval találtam magam szemben.
Nem az igazi, bemosós, ordibálós, hanem barátok, ismerősök egy-egy helyzetre váratlanul agresszíven és negatívan reagáltak.
Én meg menekülök az ilyen szituációkból. Sosem bírtam, ha valaki erőszakkal akar valamit a torkomon lenyomni. Ha még ez ordibálással vagy arroganciával párosul, akkor meg egyenesen visszavonulok, jó messzire.

A napokban a face-en egy csoportban más került szóba, de pár nap múlva felraktam ezt a megfigyelésemet és érkezett pár meglátás.
Először is: tükör effektus - érkezett a kérdés, hogy gondolkodjam el, vajon mit mutat ez nekem.
Na azóta is pörgök ezen a kérdésen. Mit mutathat?
Másnak egy másik szón akadt meg a szeme: "visszavonulok".

Mint Micimackó azóta is: "gondol, gondol, gondol"...

A pontos, helyes és adekvát megfejtésre nem jöttem rá sajnos, de próbáltam az elmúlt sok év után is elemezni saját magam, a viselkedésem.
Alapvetően igyekszem az embereket tisztelni és így is  beszélni mindenkivel.
Talán ez abból is fakad, hogy Gizustól azt tanultam, hogy minden embert tisztelünk és szerethetőnek látjuk, érezzük, gondoljuk, amíg be nem bizonyítja ennek az ellenkezőjét. Mármint, hogy nem méltó ezen dolgokra.
Mivel nem bírom az erőszakos dolgokat, inkább kérek. Szépen, türelemmel.
Vagy ha magyarázok, akkor is inkább beszélgetve.
Nyilván azért is van, mert tudom magamról, hogy nagyon (túlságosan és talán feleslegesen érzékeny vagyok).
Egy-egy hülye szó vagy mondat annyira meg tud bántani, hogy akár évekig éget annak az egy szónak a helye.
És pont ezek miatt igyekszem nem ilyen lenni.

Amikor ezt végigfuttattam az agyamban, akkor az a "megfejtés" bukkant elő, hogy azért jelenik ez meg újra és újra, hogy megtanuljam kezelni az ilyen helyzeteket.
Megtanuljak kiállni magamért és felvállalni mit gondolok.
Hú de nehéz ez.
Beleállni a szituba, de megmondani vagy leírni normálisan, érthetően, hogy én mit gondolok. Anélkül, hogy a másikat bántsam. Még véletlenül sem akarok én bántani senkit sem.

Természetesen hétfőn is belefutottam egy helyzetbe, amikor is valaki kiabálva, mások előtt hordott le olyan dologért, amiért szerintem nem így kellett volna. Nem tagadom, hogy valamit elszúrtam.
Most elhatároztam, hogy holnap, ha találkozom az illetővel, akkor bizony elő fogom hozni a helyzetet, a témát. Természetesen napok óta ez jár a fejemben.
Most már CSAK arra kell figyelnem, hogy mire odaérek ne spannoljam fel magam annyira, hogy ráborítom az asztalt, mint lásd Sünike és az ő fűnyírója - esete

Végül is egyszer ezt is ki kell próbálni.
Eddig azért nem voltam olyan jó az ilyen helyzetekben. Inkább lementem nyusziba és nem szóltam egy szót sem...
Hiába no, fejlődni kell...muszáj.