Annyira szép idő volt még és végre sikerült kimozdítani a Kamaszt is otthonról.
Elmentünk a Dunához, meg Esztergomba is. Útközben ebédeltünk, a Duna partján (de tényleg) sétáltunk.
Hazafelé sütiztünk Emilnél Pilisvörösváron és bevásároltunk Solymáron.
A gyerek békát keresett, egyszóval olyan igazi kikapcsolódós szombat volt.
Régen, fogalmam sincs hány éve volt egy ugyanilyen hétvégi napunk. Akkor valamiért összevesztünk Ex-el és akkor jöttünk el Marcival. A dömösi étterem ahol akkor ettünk, azóta már bezárt, de az étterem melletti kis pataknál békázott most is a "Gyerek".
Nagyon furák ezek az alkalmak, amikor bevillan egy-egy emlék a régmúltból. Általában felbukkannak, kicsit elgondolkodom rajtuk és múlnak is el.
Néha vissza, visszatérnek és elgondolkodom milyen jó volt, hogy élményekkel teli életünk volt. Viszonylag sok helyre eljutottunk, sok mindent mutattunk a gyereknek.
De fogalmam sincs, hogy őbenne mennyi marad meg. Vajon hogy szelektálhat az Ő agya, emlékezete. Megmaradnak számára élmények, a jó emlékek?
Mit nyomhat el a tudata?
Lassan már 4 éve élünk ketten és olyan, mintha mindig így lett volna.
Lassan megszokom, hogy nincs mellettem senki.
Lassan elhiszem, hogy igazából NINCS normális férfi, aki nem sérült vagy nem családos.
Rájöttem, hogy nem vagyok "ágymelegítő" sem, nem nekem való az a szerep .
Vajon már örökre így maradok és vénségemre én leszek a "ÖregHölgy kuyával"?
Hálás lehetek, hogy egy "normális" kamaszom van. Mondjuk őszintén, azért ő sem teljesen "normális férfi", de bízom benne, hogy valamennyire sikerült annak nevelnem.
Ritkán beszél, de azért az élet dolgait mindig megbeszéljük.
Megtisztel a bizalmával én meg viszont.
Bár tegnap a nagyon hallgatag műsort hozta.
Esztergomban a Bazilikánál amikor odaértünk épp egy esküvő vége volt, jött kifelé az IfjúPár.
Mire megnéztük a Bazilikát úgy ahogy, egy temetésre gyülekeztek az emberek.
Még a gyerek is megjegyezte, hogy milyen fura egymás után. Az ifjú pár még kint fotózkodott miközben sorban érkeztek a fiatalok egy-egy fehér szál rózsával, fekete szalaggal megkötve.
Egyközös élete kezdete és egy élet vége. Egyszerre, egy helyen.
Azért ez elég mély élmény volt.
Hiába az életben egy dolog van ami állandó: a Változás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése