Páratlan

Tegnap belefutottam egy blogba illetve azon egy írásba, amelyik azt tárgyalja elváltan mennyire van esélye az EmberLányának új párt találni.
Az alap írásban sok sikertörténetet lehet olvasni, de van egy külön poszt, ami arról szól, hogy van akinek nem sikerül és úgy érzi nem is fog, mert gyakorlatilag lehetetlen küldetés.

AZ írás itt: http://rejtelmek.cafeblog.hu/2014/07/13/haromgyerekes-elvalt-anya/

Én is írtam egy választ, mert található egy kérdőív a blogban, ahol el lehet mesélni a jó történeteket.
Leírtam a saját sztorimat, ami ugye eddig egyáltalán nem jó.

Pont ma beszélgettem egy Kedves Barátnőmmel a kérdésről (neki 3 nagy fia van, sikeresek, okosak, ügyesek) a barátnőm irtó klassz belevaló, bevállalós, nagyon jókedvű, mosolygós Nő.
Mégsincs igazi kapcsolata sok sok éve. Pont erről beszéltünk, hogy a Gyerekes Elvált Anyák egy külön kasztba - szekcióba tartoznak, ha úgy tetszik.
Mert egyértelműen NEM szinglik, és nem is házasok.
Gyerekkel már nem szingli az EmberLánya, hanem Elvált Anya.
Kérdem én, de az "ilyeneknek" hol lehetne ismerkedni, amikor a mai világban még a szinglikből is rengeteg van szabadon, a még fiatalabbak sem találnak párt.
Akkor mi maradunk hoppon?

Nagyon úgy tűnik...

Pedig ahogy járok-kelek az utcán sok nem túl szép, nem túl ápolt, nem túl kedves nőnek van párja.
Azt persze kívülről nem lehet látni, hogy boldogak-e, de legalább nincsenek tök egyedül.

Mert Én spec senkit nem tudok felhívni, ha bedöglik az autóm a szerelőn kívül.
Mindent egyedül kell megoldanom, szerelnem vagy elintézni, hogy legyen valaki, aki szerel és persze kifizetni.
A Kamasz rémes némaságát és rossz kedvét is egyedül kell lenyelnem és elviselnem, miközben megpróbálok Megértő Anya is lenni.

Nekünk is jár a boldogság?
És akkor azt mégis merre találjuk meg???