Ráérősen, vagy legalább is időt szánva rá mindkét esetben.
Az ElsőSéta tudatos választás volt, és céltudatos terápia.
A Második (mai) Séta, véletlenül jött, és teljesen másfajta dolgokat nyitott meg bennem.
Az ElsőSétám Gyurival kettesben. Előre egyeztettük kinek-mikor jó. És láss csodát, hétfőn pont szép idő volt, pont alkalmas egy jó kis sétára. Szigorúan terápiás céllal. Már részt vettem egy egynapos csoportfoglalkozáson Gyurival, ami szintén jó élmény volt, de irtóra érdekelt, hogy a Séták alkalmával vajon mi történhet.
Mivel tudom, hogy mi a bajom - még mindig nem tudtam teljesen kikecmeregni a válásom érzelmi viharaiból, és most az ünnepek alkalmával is ért váratlan meglepetés Ex-től, úgy éreztem, hogy nincs mit kerülgetni, én bizony még mindig benne vagyok a Bánat Ragacsban.
Bevallom, most már sokszor fáraszt, és pont ezért határoztam el, hogy kérem egy szakember segítséget. Legyen olyan kedves és állítsa már fel a diagnózisomat, hogy "EZ bizony sírig tartó fájdalom, nincs mit tenni, nem tudsz haladni" stb, vagy "Jó van kislány jó lesz ez, csak még mindig kell egy kis idő".
Nyilván az utóbbit szerettem volna hallani, de mint egy IgaziKunHarcos, elhatároztam, hogy kiderítem mi a helyzet.
A séta elején beszélgettünk hogy telt az előző hétvége, kicsit egymásra hangolódtunk. Majd Gyuri belecsapott a lecsóba, hogy no akkor nézzük mi is a baj. Persze, eleredt a mesélőkém és nem nagyon akartam abba hagyni. A mondatok csak úgy hömpölyögtek, néha levegőt is alig vettem. Bár igyekeztem mindezt némi megfontoltság látszata mögé bújtatni.
Nyilván néha bele-belekérdezett helyzetekbe a Serpám, de hát tudja, hogy pontosan miket kell kérdezni ahhoz, hogy benne is kikerekedjen a baj, az én szerepem és végül pedig az állapotom.
A diagnózis felállításához el kellett telnie legalább 2,5 órának. Mire kimondtuk, hogy mi is a baj.
Addigra úgy éreztem elég pontosan körbe és leírtam mindent, ami a témához szorosan hozzátartozik.
És még mindig nem siettünk sehová. Csak sétáltunk, vagy éppen leültünk inni egy teát, de úgy éreztem, hogy van Idő. A Serpámnak bőven mért ideje van, és ezt most rám illetve a lelkigubancra szánja.
A teázás utáni séta már kifejezetten arról szólt, hogy beazonosítottuk - nevén neveztük a Bajt.
Micsoda mázli, hogy nem "Voldemort" - akit ugye nem nevezünk a nevén...
Az alap probléma az, hogy ha előre tudom, hogy Ex-szel találkozom vagy bírósági randi lesz, vagy esetleg valahová eljön, tehát ha fel tudok rá készülni, akkor minden rendben. Már nem fáj, nem ráz meg stb.
De, azonban, ha olyan szitu áll elő, amire egyáltalán nem tudok felkészülni - Meglepetééééés - akkor még mindig kiborít minden, remegek, hevesen ver a szívem és rendszerint sírás lesz a vége.
(Lásd karácsonykor az új házasság híre) Tehát ilyen esetekre kerestük a megoldást.
És jöhetett a megoldás. De mindez olyan kellemesen, fájdalommentesen történt, hogy észre sem vettem, hogy szerintem óriás titkokat osztottam meg vele. Fel mertem vállalni a saját sötét oldalamat is.
Fel mertem vállalni, hogy igen, hibázom én is. De ezzel sem volt baj. Ahogy a Vár felé sétáltunk, megnéztük a kilátást, kerteket, fákat, fura elrejtett házakat lestünk, így a kis elterelések igazán könnyeddé tették magát a terápiát.
Mert az egész beszélgetés Maga a Terápia. Séta közben egy szakértő Serpával nem veszi észre az ember, hogy mennyire megnyílik. Nagyon jó érzés volt. A lelkem felfrissült, nem volt problémám.
Kaptam pár nagyon hasznos leckét mit kell tennem, ha megint jön a váratlan érzelem viharom.
A sétánk végére megkaptam az útmutatást is.
Valóban egy lelki utazást kísért végig velem és bennem Gyuri. Mivel tudom, hogy foglalkozik sok mindennel, valóban olyan ez, mint a csendes szülés. Időt szánunk rá, teret adunk a fájdalomnak, de nem elnyomjuk, hanem hagyjuk had buggyanjon ki, onnan a legmélyéről. És erre most jöttem rá.
Közben eltelt 4 nap, és persze mindegyik nap történt valami Ex-szal kapcsolatban, ami kiborított.
Ezen alkalmakkor rögtön sírva ment az üzenet vagy email Gyurinak, aki még mindig szán rám időt.
Ahogy mondja, hiszen az "utógondozás is része a terápiának".
Megállapodtunk, ha ő úgy látja, hogy valahol mégis leragadok, akkor másféle terápiára leehet szükség.
És tegnap este megkaptam a felmentő ítéletet. "Alapvetően haladsz".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése