Mikulás

Régen nálunk az volt a szokás, hogy a Mikulás dec 5-én este érkezett meg.
De idén nekem pont 5-én este volt egy szakmabeli cég szülinapi bulija, úgyhogy oda mentem.
Na persze, ahogy lenni szokott, ha az EmberLánya éppen nincs pénzosztó pozícióban (jó én most semmilyen pozícióban sem), akkor csak kevesen ismerik meg, de legalább volt pár ember akikkel jót dumáltam.
Ittam is pár pohár chardonay-t, és éjjel a villamoson még a jegyellenőr is kedves volt.

Ezen a héten Gyerek éppen beteg. Benyalt valami jó kis vírust a suliban. Jó magas lázzal kitartóan, nem nagyon akar elmúlni a hőemelkedése sem.
A Gyereknek így dec 6-án reggelre ért ide a Mikulás. Így legalább nem kell korán kelnünk ezen a héten.
Gyerek reggel kapott az APjától sms-t, hogy nézzen ki az ajtó elé, mert bizony ITT járt a Mikulás.
És tényleg.
Nagyon jó kis meglepetés volt Gyereknek és bevallom örültem annak, hogy Ex legalább megpróbált a gyerekkel figyelmes lenni.
Írtam is neki egy sms-t, hogy köszönöm én is a figyelmességét. Ne csak azt gondolja, hogy én csak szemrehányni tudok, hanem értékelem az egyelőre kevés számú, de normális megmozdulásait is.

Nekem nem hozott Miki semmit, és bevallom ettől egészen elszomorodtam.
De nem sok időm maradt erre, mert Gyereket vittem a dokihoz.
Miki viszont hozott még a Gyereknek szép piros, sok-sok kiütést.
Most ezen lehet drukkolni, hogy ne skarlát legyen, hanem csak az erős vírustól valami.

Estére Anyu és Apu lejöttek hozzánk ünnepelni, így egy kicsit megmaradt a régi szokás.
Kaptam egy nagyon szép mikulásvirágot és egy zacsi finom mézespuszedlit is.
Készítettem vacsorát, mert szeretném a régi szokásainkat ITTHON is meghonosítani, hogy családi szokássá válhassanak ennyi év után is. Régebben a nagy lakásban ilyenkor mindkét család eljött és együtt mikulásoztunk. Mindig készítettem valami kis harapnivalót, és jó volt a Nagy Család.

Mivel én "egyke" vagyok, és a szüleimnek sincsenek testvérei és csak egy Nagymamám él csak nagyon kicsi a családom. Mindig NagyCsaládra vágytam, sok rokonnal, gyerekkel, sógorral-sógornővel.
Mint az olaszoknál. Minden ünnepen együtt.
Ezt igyekeztem megvalósítani a saját Közös Családunkban, lévén Exéknél kicsit nagyobb volt a család.
Ilyenkor 12 ember gyűlt össze nálunk - a régi nagy lakásban bőven elfértünk - és én szerettem ezeket az alkalmakat, amellett, hogy rémesen elfáradtam ennyi emberre sütni-főzni, de jó volt a nagy nyüzsi.

Nem akarom elhagyni azokat a szokásokat, amelyeket anno közösen alakítottunk ki a saját családunkban, mert azt gondolom, hogy ezek mind hozzátartoznak a Gyerek életéhez is. Úgyhogy most már a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva kicsit kevesebben és szolidabban.
Remélem visz magával jó dolgokat a saját életében.