Várni, csak várni, mindig csak várni...

Nem mindig van türelmem várni.
Ez tény. Türelmetlen vagyok.
Sokszor sürgetném az Életet, pedig bizonyosan az Élet jobban tudja mikor minek van itt az ideje.
A napokban gondolkodtam el azon, hogy tulajdonképpen honnan volt erőm ennyit várni pld a lakás kérdés megoldására. (Meg más apróságokra is várnom kellett, de mindnek volt értelme)
Nem tudom.
Csak belül tudtam, hogy várnom kell.
KI kell várni az alkalmas időpontot, hogy megtaláljam a lakást.
De mindezek előtt ki kell várnom a megfelelő pillanatot arra, hogy a Felperessel meg tudjak egyezni.
Igaz, hogy ez egy nehezített sakkjátszmához hasonlított, de végül az eredmény a fontos.
A lakással pedig úgy voltam, hogy abban a házban ahol végül lakunk, hónapokig néztem egy lakást.
Hónapokig volt kirakva az erkélyére az "Eladó" tábla. Fel is hívtuk, de akkor magasnak hatott az ára.
Akkor még nem voltak meg a lehetőségeink arra, hogy a kért árat kifizessük.
Rengetegszer mentem el sóhajtozva a ház előtt, hogy itt szeretnék lakni, ilyen lakásban.
És végül a türelmemnek volt értelme.
Ha nem is az a lakás, de egy majdnem olyan, sikerült amihez talán nem kellett olyan nagy mértékben hozzányúlni.

Mostanában azon kapom magam, hogy türelmetlen vagyok, hogy igenis szeretnék már valakit magam mellé. Egy Férfit.
De most nincs már türelmem kivárni. Magam alatt vágom a fát, mert a saját türelmetlenségem miatt bosszantom magam fel.

Ma pedig ebbe az írásba futottam bele a közösségi oldalon:

"TANULJ MEG VÁRNI! „Lassan rájöttem, hogy a várakozás valójában művészet, és segít elérnünk bizonyos dolgokat. A várakozás nagyon-nagyon erőteljes lehet. Az idő roppant értékes. Ha két évig tudsz várni, néha elérhetsz olyasmit, amit ma nem érhetnél el, akármilyen keményen dolgozol, akármennyi pénzt szórsz ki az ablakon, akárhányszor vered is falba a fejed…” (Részlet Dennis Wholey: Bátorság kell a változáshoz című könyvéből.) Azok büszkélkedhetnek a legtöbb sikerrel életükben és a szerelemben, akik megtanulnak sikeresen várni. Kevesen birtokolják a várni tudás, a türelem adományát. Pedig a várakozás olyan nagy hatású eszköz, amely sok jóhoz segíthet hozzá. Nem mindig kaphatjuk meg rögtön, amit akarunk. Különféle pillanatnyilag nem elérhető dolgokat szeretnénk megtenni, elérni, megszerezni. De vannak, dolgok, melyeket, ha ma nem is tehetünk vagy kaphatunk meg, a jövőben elérhetünk. A várakozás nem elfecsérelt idő. Valami kialakul bennünk, valaki másban, az univerzumban. Nem kell szüneteltetni élettevékenységeinket, amíg várakozunk. Máshova irányíthatjuk figyelmünket: gyakorolhatjuk az elfogadást és a hálát, bízhatunk abban, hogy a várakozás közben is zajlik az életünk. Vess számot a türelmetlenségeddel, és hiányérzeteddel! Az a régi bölcsesség, hogy az ember nem mindig kapja meg, amit akar, csak részben igaz. Az életben gyakran megkaphatjuk, amit akarunk, különösen ha szívvel-lélekkel vágyunk rá, és ha megtanultunk várni. Ma elsajátítom a türelem művészetét. Ha erőtlennek érzem magam, mert várom, hogy valami bekövetkezzen, és nem az enyém az időzítés, akkor arra az erőre összpontosítok, amelyhez a várakozás megtanulása révén juthatok hozzá.
Melody Beattie"

Nyilván véletlenek nincsenek és így kaptam üzenetet, hogy de igenis várnom kell.
Na ja.
Csak legyek türelmes...